~ Fourth ~ Picnic!

Miután már senki nem akart aláírást az öt fiútól, nyugodtan haza indulhattunk.

Az 1D villába most nem mentem be, csak haza akartam menni és kinyúlni az ágyamon. Harry átültetett a terepjárójába, majd hazavitt.

- Alex? - szólt utánam, amikor éppen ki akartam szállni.

- Csak azt ne mondd, hogy valamit a másik autóban felejtettem! - huppantam vissza az ülésre.

- Nem! - tiltakozott. - Csak meg akartam kérdezni, hogy holnap este szabad vagy-e.

- Attól függ, miért! - bólintottam.

- Elvinnélek valahova! - fordult felém Harry.

- Nem is tudom! - szálltam ki, megkerültem a kocsit és a leengedett ablakon keresztül nyomtam egy puszit a döbbent göndör arcára. - Jó éjt!

- 7-re itt vagyok! - szólt még utánam, aztán szó nélkül elhajtott. Az autó után bámultam a semmibe, a szemeben csak a féklámpák piros fénye látszott, minden más fekete volt. Elszakítottam a tekintetemet az utcáról, bepötyögtem a kódot a billentyűzetbe, majd belöktem a kaput, bezártam magam után és a bejárati ajtón is sikeresen bejutottam. 

Felosontam a szobámba és miután lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam azt, lemostam a sminkemet, fogat mostam és eltettem a ruhámat, bevetődtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopomat. Első utam a Twitter-re vezetett. Szinte már trendeket csináltak az utálóim és a csodálóim. A profilom már 500.000 követő fölött járt, rajongói oldalakat csináltak nekem, ahol Danielle Peazer tehetséges táncosa voltam - ez igaz -, és Harry Styles barátnője - ez nem igaz.

Az üzeneteim közt fotók és mindenféle pletykalapok következő címlapfotói mellé írandó szalagcímek virítottak. Nagyot sóhajtottam és inkább kikapcsoltam a gépet, leraktam a földre és magamra húzva a takarót mély álomba merültem.

* * *

Bekanyarodtam az utolsó sarkon is és a futásból kocogásba váltottam. A hangosan lejátszódó zeneszámok üvöltöttek a fülembe. A homlokom verítékezett, a Nap pont annyira sütött, hogy ha nem fújt a szél melegem volt. Lefékeztem a ház előtt és a vas kerítésnek szorítottam a homlokomat. A hideg levegő a hajamat az arcomba fújta. 

Zilálva léptem be az ajtón, lerúgtam a tornacipőmet és kirántottam a hajamból a gumit. Kirántottam a fülest a fülemből és zsebre tettem. Kivettem a hűtőből egy félliteres palackot, ami vízzel volt tele és egy kortyra kiittam belőle az összes folyadékot. Az üres üveget a kukába dobtam és amikor megfordultam, anya álmos tekintetével néztem szembe.

- Szia, Drágám! - mosolygott rám, aztán a pult felé bökött. Felültem oda és figyeltem ahogy omlettet csinál.

- Tudod, vigyáznod kell magadra! - fordult meg és velem szemben a tűzhely melletti pultnak vetette a hátát. Mivel értetlenül néztem rá, folytatta. - Nem eszel rendesen, folyton mozogsz, vagy táncolsz, vagy futni jársz. Biztos, hogy jó ez neked?

- Anya, már nem vagyok növésben! - őriztem meg a hidegvérem. - Különben is. Mindent megeszek, amit itthon elém raksz, kivéve a zsíros dolgokat, mert most már nem húzhatom a hasamra a pólómat. Salátát és gyümölcsöket eszem, de a húsról sem feledkezem meg. Mozgásban kell lennem, különben baleset lesz a tánc vége.

- Tudom, Szívem! - bólogatott anya megértően. - Teljesen beleszerettél a táncba.

- Most már az életem része. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Táncolhatok, felléphetek, pénzt is kapok érte, néha még aláírást is kérnek tőlem az utcán, vagy velem fotózkodnak a turisták a Big Ben helyett. Nincs is ennél jobb! - áradoztam. - Amikor a tested a zenére mozog és nem eshetsz ki a ritmusból, mert a tested nem hagyja.

- Jól van! - emelte fel anya a kezét. - Mesélj, mi van a fiúkkal!

- Oh, tényleg! - kaptam a fejemhez. - Mára elígérkeztem Harry-nek!

- Alexa! - kiáltott fel anya, mire összerezzentem. - Az a fiú, akivel összeboronálnak az újságok?

- Mi? - kerekedtek el a szemeim. Azt vártam éjszaka, hogy holnap reggel anya leordítja a fejemet és úgy ébreszt. Most meg csak mellékesen odadobja a témát. - Hol van?

- Tessék! - nyújtott át egy összetekert papírköteget, aztán visszafordult az omlettekhez. - Fél óra múlva reggeli.

Az újsággal a hónom alatt rohantam el a szobámig, bevágtam magam mögött az ajtót és lecsúszva a fal mellett kezdtem olvasni a sorokat.

Harry Styles lecsapott újabb áldozatára!

Harry Styles (19) megint egy tehetséges hölgyet cserkészett be. Alexandra White (21) tehetséges táncos Danielle Peazer , Liam Payne barátnőjének tánccsapatában. A fellépéseiken a maximumot nyújtja és most még Harry Styles is kinézte magának. 

Harry minden bizonnyal Alexandra-t is szeretné az ágyában tudni, ahogyan ezt tette Caroline Falck-kel (34), Taylor Swift-tel (24) és még sok lánnyal, aki vagy 30 fölött járt, vagy Harry-nél jóval fiatalabb volt. Vajon Alexandra ezek után is szívesen van együtt a szívtipróval, vagy következő lapszámunkban már beszámolhatunk a  Haylor névre keresztelt kapcsolathoz hasonló, csúfos véget ért Halex-ről is. Mindenesetre kitartást Alexandra-nak! Rá fog még szorulni Styles mellett...

Az összegyűrt újságot idegesen hajítottam a szoba másik felébe. Mintha Harry megérezte volna, mert a telefonom elkezdett csörögni. Felálltam és a név láttán idegesen túrtam a hajamba.

- Haló? - emeltem a fülemhez a készüléket.

- Nem akarlak kihasználni! - szólalt meg a vonal másik végén.

- Harry...

- Kérlek! Ne higgy nekik! - vált a hangja esdeklővé.

- Rendben! - sóhajtottam. Mi van, ha Harry tényleg meg akar változni, csak a szemét pletykalapok nem hagyják? Akkor jár neki még egy esély. 

- Áll még az este? - hangzott fel megint a rekedtes hang a vonal túlsó végéről.

- Igen! - válaszoltam kis habozás után.

- Akkor 7-kor! - tette le a telefont.

Mélyeket lélegezve roskadtam le az ágyra. A telefonom a kezemben megint zenélni kezdett. Unottan húztam el az ujjamat a zöld ikonon.

- Igen? - szóltam bele. Már-már azt vártam, hogy újságírók zaklassanak, de hál' Istennek Elle szólalt meg a vonal túlsó végén.

- Jaj, Drágám! - sajnálkozott. - Úgy sajnálom! Ugye tudod, hogy Harry soha az életben nem lenne olyan már, mint régen!

- Persze-persze, csak... - sóhajtottam. - Ez elbizonytalanít... - a háttérben valaki idegesen felhorkantott, de Elle beszélni kezdett.

- Harry megváltozott! - kezdte.

- Tudom! - szakítottam félbe. - És igazán beszélhetnénk úgy, hogy nem ülik körbe a telefont a drága barátaim!

- A francba! - kiáltott fel Niall. - De nagyon aranyos vagy! Hallottátok, a barátainak nevezett minket! - hallottam meg a szőkét kicsit halkabban az utolsó mondat elhangzásakor, valószínűleg a többiek felé fordult.

- Te hülye! - vágott valamit Louis Niall-hez. - Most nem tudunk hallgatózni! - motyogott a srác, aztán közelről hallottam a hangját. - Szia, Alex! Mi most megyünk is!

- Rendben! Sziasztok! - köszöntem el nevetve. Miután már csak Eleanor volt a vonalban, kiakadhattam.

- A francba már! - tomboltam. - Ezek az újságírók mindent kiveséznek! Mintha nekik az lenne az életfeltételük, hogy a hírességeket cincálják apró kis darabokra.

- Nyugi! - csitított Eleanor. - Figyelmen kívül kell Őket hagyni! Most mennem kell, mert a fiúk veszekednek, de egyet még most mondok! Kérlek, fel se menj a Twitter-re! Rendben?

- Rendben! - sóhajtoztam halkabban. - Akkor szia!

Miután a vonalat bontottuk nem hagyott a tudat nyugodni, hogy Nagy-Britanniában már én is kerültem újságok címlapjára, ugyanakkor ez a kis gondolatfoszlány kezdett az agyamban növekedni és egészen délután 2-ig ültem az ágyamon és mindenféle hülyeségen fantáziáltam.

- Alexa! - rontott be anya. - Gyere ebédelni! Itt kiabálok már neked mióta és meg sem hallod! - problémázott. - Nekem be kell mennem a boltba, szedd össze magad és menj le enni! Aztán készülődj, mert sosem leszel kész a randidra! - kacsintott végül megenyhült hanggal.

- Rendben! - bólintottam, aztán felálltam és lementem anya nyomában, de amíg Ő az utcára ment ki, én a konyhába, ahol lecsaptam a spagettire.

A koszos tányért a mosogatógépbe raktam, s ezek után felmentem a szobámba, hogy elkezdhessek készülődni.

Először hosszas válogatás után kikészítettem a ruhámat.

Egy felül királykék, alul hasonló kék színű virágokkal mintázott ruhát tartottam a kezemben. Egy világos krém színű topánkát, ugyanolyan színű kis táskát - benne a lehalkított telefonommal, a pénztárcámmal és az irataimmal -, valamint egy szívecskés nyakláncot és egy gyöngyös karkötőt helyeztem ki a ruha mellé.

Lezuhanyoztam, hajam mostam és leszedtem a körömlakkomat, ami már lekopófélben volt. Amíg a hajgöndörítővas melegedett a konnektorba dugva, a hajamat megszárítottam és kifésültem, hogy ne legyenek benne gubancok.

A hajamat lenge loknikba szelídítettem, majd nekiálltam a sminkemnek. Nem vittem túlzásba, csak egy kis pirosas-barnás, halvány rúzst használtam, amin átfuttattam egy fényes, színtelen szájfényt, aminek üde, epres illata volt. A szememet vékonyan húztam ki cicásra a fekete szemhéjtussal, majd a szempilláimon átpödörtem párszor a szempillaspirálommal. Az arcomra csak egy leheletnyi púdert vittem fel és óvatosan megigazítottam a szemöldökömet. 

Rákacsintottam a tükörképemre, majd visszasiettem a szobámba és magamra kaptam egy fekete, csipkés alsónemű szettet, amire felvettem a ruhámat és kisimítottam a szoknyát, hogy a lábamhoz simuljon. A cipőmet az ajtó mellé készítettem, mellé tettem a táskámat és az asztalra tettem az ékszereimet, amik mellé még egy kicsi, gyöngy fülbevaló.

Elővettem egy a bőrszínemnél sötétebb, drapp lakkot és elkezdtem kifesteni vele a körmömet.

Amíg a kezemen száradt a körömlakk, felálltam és a szobámban járkáltam. Amikor már szilárd volt a lakk a körmömön, húztam rá egy réteg fedőlakkot és kicsit rendet pakoltam a szobámban. Hét előtt 20 perccel lementem a földszintre, a cipőmet, a táskámat és egy krémszínű, simulós fazonú bőrdzsekit az ajtó mellé készítettem, hogy utána nyugodtan telefonálhassak Danielle-vel.

- Szia, Alex! - csendült fel Dani vidám hangja a vonal túlsó végén. - Hogy vagy?

- Szia, Dani! - mosolyogtam. - Én jól! És Te?

- Köszi szépen, én is!

- Holnap mikorra kell menni próbálni? - tettem fel a telefonálásom tárgyának szánt kérdést.

- Semmikor! - szólalt meg Dani. - Holnap lesz a futás világnapja és mi is ott leszünk az élmezőnyben. Tudsz kitartó lenni?

- Persze! - vontam meg a vállamat. - Szia!

- Szia, Alex!

Beraktam a telefont a táskámba a telefont és az órára néztem. 5 perc múlva 7. A tükör elé sétáltam és megigazítottam a rúzsomat, meg a hajamat és a csöndben leültem a kanapéra. Vártam egy ideig, majd amikor csöngettek, szinte puskagolyóként ugrottam az ajtóhoz, vettem egy mély levegőt, aztán sokkal nyugodtabban nyitottam ki azt.

- Szia! - adtam két puszit Harry-nek, amit győzedelmes mosollyal az arcán viszonzott.

- Szia, Alex! Ezt neked hoztam! - húzott elő a köszönés után a háta mögül egy nagy csokor vörös rózsát.

- Ó, köszönöm! - mosolyodtam el. - Nagyon szép. Beszaladok, beleteszem egy vázába. Addig gyere be!

Miután Harry becsukta maga után az ajtót, s én elrohantam egy szép vázáért, kezdtem nagyon izgulni. Visszafelé menet vettem szemügyre őt. Fekete csőfarmer, fehér Converse, fehér póló és egy fekete bőrkabát. Amikor felém fordult én felvettem a kabátomat és a kezembe vettem a táskámat, majd belebújtattam a lábamat a cipőmbe. Maga előtt terelt ki az ajtón, aztán becsukta nekem és az autójához vezetett. Kinyitotta az utas oldal felőli ajtót és besegített. Miután bezáródott az ajtó és ő megkerülte a kocsit, már a szívroham kerülgetett. Beindította a motort én pedig megpróbáltam lenyugodni.

Megfogta a kezemet, a váltóra helyezte, majd a sajátját az enyémre helyezte. Óvatos volt minden mozdulata, áradt belőle a gyengédség és az odaadás. Nagyon rendes fiú Harry, bármit is mondanak róla. Haja most is rendezetlen rendezettségben állt, enyhén éreztem csak az illatát.

Az út hosszú volt és a London mellett húzódó dombra vitt fel.

- Remélem tetszeni fog! - fújta ki a levegőt Harry, aztán kipattant és futva megkerülte az autót, kinyitotta az ajtót és kézen fogott. - Gyere! - húzott maga után. A sok fa miatt semmit nem láttam, így tanácstalanul követtem a Hazz-t.

Hirtelen kiléptünk a fák közül és elém terült a látvány. London. Egész Londont be lehetett látni, s a középpontban egy kockás pléd volt, ami körül párnák hevertek, néhány gyertya kecses gyertyatartókban és egy fehér kosár, letakarva egy piros anyaggal.

- Remélem éhes vagy! - vigyorodott el Hazz, amikor észrevette, hogy sikerült lenyűgöznie. Megjegyzem a dátumot. 2014. Január 24. Az első randink időpontja.

Mosolyogva ültem le és felé fordultam. A kosárból két tányért vett elő, az egyiket nekem adta, a másikat maga elé tette. Aztán elővett legalább öt tányért, amin a meleg rántott hústól kezdve a bélszínig minden volt. Olyan gusztusosak voltak, hogy összefutott a nyál a számban. Előkerült még néhány evőeszköz, meg üveg poharak és üdítők. Kaptam egy cicás bögrét és Harry még elővett egy termoszt, amiben elvileg forró tea volt.

- Fázol? - nézett a lábamra minden perverzségtől mentes tekintettel. Én is lenéztem a lábamra, aztán mosolyogva bólintottam. Kaptam egy nagy, puha, vastag plédet, amivel betakartam a lábamat.

Először szedtem a franciasalátából, aztán mellé pakoltam még egy sajtos-tejszínes csirkemellet és jóízűen enni kezdtem.

- Ízlik? - érdeklődött Hazz.

- Nagyon finom! - kerekedtek el a szemeim, amikor megéreztem az ízeket. - Te csináltad?

- Hát, igen! - nézett le a tányérjára szégyenlősen. - Ki gondolná, hogy Harry Styles még főzni is tud!

- Még? - vontam fel a szemöldökömet. - Mit tudsz még?

Cinkos mosoly kúszott arcára, ami egy perverz vigyorrá változott.

- Ó! - esett le nekem is a perverz él. Nevetve ettünk még néhány fogásból, aztán kaptam egy csokitortát és azt is lenyammogtam. Jóllakottan ültem, amikor Harry felállt és magával rántott. Egy kicsit megszédültem a hirtelen helyzetváltoztatástól és megtántorodtam.

- Jól vagy? - kapott ijedten a derekam után.

- Persze! - bólintottam már biztos lábakon állva.

- Akkor gyere! - indult el, én pedig mellett mentem. Nem tudom, hogy hova, nem is érdekelt. Egyre közelebb araszoltunk egymáshoz és lehajtott fejjel mosolyogtunk, amikor hol véletlenül, hol szándékosan összeértek az ujjaink és áramütésként áramlott szét a testünkben egy jó érzés. Az a jó érzés.