Izgatottan indultam el egy taxi felé. Duzzogva ültem be hátulra, előre apa ült, mellém anya préselte be magát. Nem foglalkoztam a hideggel és a csepergő esővel, tövig letekertem az ablakot és néztem a Temze háborgó hullámait.
Anya is mosolyogva figyelt, apa pedig a taxi sofőrrel társalgott. Fél óra múlva megálltunk egy ház előtt. A jellegzetes, angol, vörös téglával kirakott falú ház a fehér keretű ablaktáblákkal, amelyeket két oldalról fehér zsaluk díszítettek. A nagy, üvegezett, fehér bejárati ajtó láttán boldogság fogott el. Minden itt kezdődött. Itt lépték át az első küszöböt a szüleim a karjukban tartva engem, s ezen az ajtón léptünk ki, amikor elköltöztünk Londonból.
Mély levegőt vettem és benyitottam az ajtón. A hall ugyanolyan volt, mint régen, mosolyogva néztem körbe. Elkapott egy érzés, ami a szemben lévő nappaliba vezérelt. Ez a szoba már átfestve, átrendezve tárult elém. A nappali középpontja a nagy kandalló volt, mellette állt egy kényelmes, fehér kanapé, ami mögött az étkezőbe lehetett bejutni. A hallból balra volt a konyha, a jellegzetes, fehér konyhaszekrényeivel. A világosabb részére most ömlött a napfény, a konyhakövön megcsillantak a déli napsugarak.
A garázs nem különösebben érdekelt, felsprinteltem a lépcsőn és a folyosón megálltam. Hosszú, krémszínűre festett folyosó, melynek mindkét oldalán négy-négy ajtó nyílt, s a folyosó távolabbi végében egy nagy ablak ontotta a fényt. A lépcső melletti ajtó volt a szüleim szobája, ide nem mentem be.
Azonnal a jobb oldali, utolsó ajtóhoz rohantam és szinte beestem az ajtón. Összeszorított szemekkel akartam visszafordulni, de az orromba jutott a kellemes, vanília illat és ez elvarázsolt. Lassan nyitottam ki a szemeimet. A szobám. Itt nőttem fel, bár amikor elmentünk innen, még babrózsaszín volt és virágos volt minden, de tudtam, hogy rábízhatom a birodalmamat anya lakberendező húgára.
Halkan becsuktam az ajtót és a hátammal dőltem neki. Mélyeket lélegeztem, nehogy sikítozni kezdjek. Úristen! A szobám gyönyörű! Már csak a hőn áhított fürdőszobám volt hátra. A fürdőszoba teljes egészében a bézs színek fogsága alatt állt. Kihúztam egy fiókot és meglepetten láttam, hogy teljesen új sminkes cuccok intenek vissza. A jobb márkákból. Igazán nem kellett volna még erre is költekezni, kicsit bűntudatom is volt, amiért régebben egy új parfümért, vagy szemceruzáért nyafogtam állandóan.
Kimentem a szobámba és ha lehet, még jobban meglepődtem, amikor a régi ruháim a szekrény hátsó részébe száműzve álltak, előttük pedig vadonatúj ruhák vártak rám.
Becsuktam a számat, megfogadtam, hogy többet semmit nem kérek és levetettem magamat az ágyra. A plafont néztem és néha elsöpörtem egy-két hajszálat az arcomból. Hirtelen felültem, aztán felugrottam és lerohantam a nappaliba. Két óriási ajtó nyílt a kertbe, ide szaladtam és elmosolyodtam.
A kert végében még mindig ott állt a hintaágy, rajta egy új, virágos párnával és a keretét is újra festették. Még oldalra fordultam, ahol egy modern terasz volt, de ez nem foglalkoztatott, majd nyáron gyönyörködöm benne és a medencében, ami mellette húzódott.
Besétáltam a konyhába, ahol anya éppen egy nagy tepsi csirkét tett be a sütőbe.
- Látom felavatod a konyhát! - ültem fel a pultszigetre és kiemeltem egy narancsot a gyümölcskosárból.
- Igen, jól látod. - biccentett anya mosolyogva. - De nincs étel ebéd előtt!
- Anya! - szisszentem fel, amikor a formás gyümölcs megint a kosárban landolt. Beláttam, hogy anya nem enged, így inkább elugrottam és a szekrényekből kivettem három főre való evőeszközt és tányérokat.
- Az étkezőbe teríts! - fordult meg anya és biztatóan mosolygott. Kimentem az étkezőbe és lassan megterítettem. Az ablak az utcára nézett, az autók - már amennyi ezen a nyugalmas környéken járt -, lassan hajtottak el a ház előtt. Egy világosbarna hajú lány szaladt el a túloldalon, amiből eszembe jutott Eleanor.
A telefonomat előhúztam a farzsebemből és kikerestem a számát, majd tárcsáztam.
Egy rekedt férfihang szólt a készülékbe, először majdnem lecsaptam, de végül inkább beleszóltam. Lehet, hogy Eleanor-nak van barátja.
- Alex White vagyok, Eleanor-t keresem! - szólaltam meg.
- Szia, Alex! Eleanor mesélt rólad! Egy pillanat és adom! - a fiú, akivel az előbb még beszéltem, most távolabbról hallatszott, majd átvette valaki a telefont.
- Eleanor Calder! - szólalt meg Elle.
- Eleanor? Itt Alex! - válaszoltam izgatottan.
- Alex? - kiáltott fel. - Itt, Londonban?
- Igen! - bólogattam.
- Úristen! - szólalt meg megint hangosan. - Miért nem szóltál előbb? Találkozunk valahol?
- Ezért hívtalak! - emlékeztettem őt. - Mikor és hol?
- Mondjuk a Hyde park melletti Starbuck's-ban? - ajánlott fel egy kávézót El.
- Az tökéletes! - vigyorodtam el. - Akkor holnap délelőtt?
- Holnap délelőtt! Most megyek! Szia, Alex! - köszönt el.
- Szia Elle! Puszi! - miután már csak sípolás jelezte, hogy a vonal süket, kinyomtam a telefont.
Anya éppen akkor lépett be a szobába és letette a megsült csirkét.
- Eleanor-val beszéltél? - ült le az egyik székbe. Bólintottam és helyet foglaltam én is. - Mikor találkoztok? - anya mintha a gondolataimban olvasna.
- Holnap délelőtt! - nevettem fel.
- Alexa! Tudod, hogy hétfőn muszáj bemenned az új iskoládba. El kell kezdened hétfőn a művészeti sulit! - figyelmeztetett anya. Már megint elfelejtkeztem az iskoláról. Elhúztam a számat és az asztal alatt a térdeimen dobolva vártam apát.
- Holnap vasárnap. - gondolkozott el. - Akkor délután megvásárolhatnánk az iskolaszereidet! Majd délelőtt beugrom az iskolába és elhozom a könyveidet.
- Köszi! - ugrottam fel és egy cuppanós puszit nyomtam anya arcára. Pár perccel később apa is belépett és helyet foglalt az asztalnál.
- Hogy, s mint? - érdeklődött.
- Bien, merci! - néztem apára.
- Mit mondott? - nézett apa anyára, de anya is csak a vállát vonogatta.
- Je parle français!
- Biztos, hogy jól van? - pillantott apa anyára, mintha én ott se lettem volna.
- Hahó! Franciát tanulok a suliban és emelt nyelvvizsgát is tettem le belőle! - váltottam angolra.
- Ó! - tátották el a szájukat a szüleim. Megforgattam a szemeimet és szedtem magamnak a húsból és a franciasalátából.
- Holnap vasárnap. - gondolkozott el. - Akkor délután megvásárolhatnánk az iskolaszereidet! Majd délelőtt beugrom az iskolába és elhozom a könyveidet.
- Köszi! - ugrottam fel és egy cuppanós puszit nyomtam anya arcára. Pár perccel később apa is belépett és helyet foglalt az asztalnál.
- Hogy, s mint? - érdeklődött.
- Bien, merci! - néztem apára.
- Mit mondott? - nézett apa anyára, de anya is csak a vállát vonogatta.
- Je parle français!
- Biztos, hogy jól van? - pillantott apa anyára, mintha én ott se lettem volna.
- Hahó! Franciát tanulok a suliban és emelt nyelvvizsgát is tettem le belőle! - váltottam angolra.
- Ó! - tátották el a szájukat a szüleim. Megforgattam a szemeimet és szedtem magamnak a húsból és a franciasalátából.
* * *
Az utolsó koszos tányért megforgattam a forró vízsugár alatt, majd lemostam róla a habot és megtöröltem. Beraktam a szekrénybe a többivel együtt is, aztán elzártam a csapot és felmentem a szobámba. Apa elfutott néhány papírért a munkahelyére, anya pedig utánanézett, hogy hol lehet írószereket venni Londonban.
Becsuktam magam után a szobám ajtaját és körbe néztem.
A szemem megakadt az ággyal szemben lévő komódon. Odasétáltam és kihúztam a felső fiókot. Annyi körömlakkot még életemben nem láttam. Márkák és színek szerint felsorakoztatva álltak a kis üvegcsék, minden árnyalat ott volt.
Elvigyorodtam és kivettem a körömlakklemosót és néhány vattakorongot. Beültem a nyitott ablakba és elkezdtem leszedni a régi körömlakkomat. Fél óra múlva már halvány rózsaszín körmökkel járkáltam fel-le és gimnasztikai gyakorlatokat csináltam a kezemmel, hogy jobban száradjon.
- Alexa! Gyere le sütit enni! - kiabált fel anya a lépcső aljáról. Kiszaladtam és ugrándozva lesétáltam. A konyhában melegebb volt, mint a többi helyiségben, s most cseresznyés süti illat terjengett a levegőben. Kiloptam a meleg sütik közül egyet és lenyalogattam róla a porcukrot. Finom volt. Kellemes érzés fogott el, amikor a puha tészta a számba került. Megettem három kockát, aztán kimentem a nappaliba és bekucorodtam a kanapé jobb sarkába, aztán bekapcsoltam a kandalló fölé szerelt tvt.
Éppen egy beszélgetős show ment, anya néha ránézett a tv-re, én meg unottan hallgattam a hülye vicceket, amiken mindenki nevetett.
- És érkezik hozzánk a One Direction! - jelentette be a műsorvezető az új vendégeket. A göndör haj és a nagy, smaragdzöld szemek láttán még az unott mosoly is lefagyott az arcomról. Ledöbbenve néztem a fiút, akibe belebotlottam a Los Angeles-i reptéren.
- Louis, jól megvagytok a barátnőddel, Eleanor-val? - fordult a műsorvezető a piros nadrágos, csíkos pólós taghoz. Eleanor?! Szinte felordítottam, amikor Louis megszólalt. Ő beszélt velem telefonon is. Tehát én belebotlottam egy amerikai reptéren a rég nem látott legjobb barátnőm barátjának a bandatársába és nem mellékesen legjobb barátjába! Wow, Alex, hozod a formád!
Idegesen kapcsoltam ki a tvt és felrohantam a szobámba. Anya észre sem vette, hogy elviharzottam, különben már rég a szobám ajtaja előtt állna és értetlenkedne. Hanyatt dőltem a puha ágyon és azon gondolkoztam, mégis mit váltott ki belőlem az, hogy Eleanor-nak világhírű barátja van. Nem várhattam el, hogy Eleanor felhívjon, bár hetente kétszer beszéltünk telefonon.
Úgy döntöttem, ezen nem gondolkodom, amúgy is, már 8 óra van és ha én holnap korán fel akarok kelni, akkor két órával később már rég aludnom kell. Az ölembe vettem a laptopomat és beírtam a Google-ba a banda nevét.
Kismillió blog, meg oldal ugrott fel, de csak a Wikipedia-t olvastam el. Más nem nagyon érdekelt, kikapcsoltam a gépet, elővettem a komód második fiókjából egy tiszta bugyit és a szekrényből egy kék toppot. A fürdőszobába mentem, megnyitottam a zuhanyzó vizét, s még levetkőztem, a víz kellően forró volt. A ruháimat beledobáltam a szennyes kosárba és beálltam a víz alá. A hajamat előtte összefogtam, hogy ne legyen vizes, majd bekentem a testemet egy csokis gránátalmás tusfürdővel. Illatozva léptem ki a kabinból és magam köré csavartam egy tiszta törölközőt és lemostam a sminkemet hideg vízzel.
Már száraz volt a bőröm, így a törölközőt kiteregettem a törölközőtartóra és felvettem a bugyimat. Bekentem az egész testemet a szintén csokis gránátalmás testápolóval, a tusfürdő párjával. Felvettem a pólót és a hajamból kihúztam a gumit. Enyhén nedves volt, így hajszárítóval megszárítottam és visszamentem a szobámba.
Álmosan bújtam be a takaró alá és leoltottam a kis, éjjeliszekrényre helyezett lámpát, ami eddig bevilágította az ágy környékét, mert a többi lámpát előzőleg lekapcsoltam. Ásítoztam párat, aztán hagytam, hogy a sötétség ellepjen és elaludtam.
* * *
A telefonom ébresztett. Eleanor küldött egy sms-t, hogy 10-kor találkozzunk a Hyde parki Starbuck's-ban. Nyolc óra van. Kiugrottam az ágyból, beszaladtam a fürdőbe, letusoltam, megmostam a hajamat, aztán vizes fejjel, egy törölközőben visszaszaladtam a szobámba, majdnem elcsúsztam a takaró lelógó végében, aztán kitártam a szekrényem ajtaját.
Hosszas válogatás után egy fehér, lenge, hosszú ujjú, virágmintás pólót akasztottam le a vállfájáról, az egyik belső rekeszből egy új, szaggatott mintázatú, világos farmert vettem ki, s a cipők közül egy kényelmes, barna magassarkút választottam. A ruhákat leraktam a fotelomba, a cipőt leraktam az ajtó mellé, felvettem egy tiszta, fehér bugyit, rá a nadrágot, aztán egy fehér melltartóra rávettem a fehér pólót és a fürdőben megszárítottam a hajamat, lenge loknikban omlott a hajzuhatag a vállamra. Egy fekete szemceruzával kihúztam a szememet és egy kevés alapozót is használtam. A sminket a jól bevált, halvány, világos piros rúzsommal koronáztam meg, amiből egy leheletnyit kentem az ajkaimra. Beletúrtam a hajamba és rámosolyogtam a tükörképemre. Találkozom Eleanor-val!
Leemeltem az egyik polcról a kedvenc Playboy parfümömet és fújtam egy leheletnyit belőle a csuklómra és a fülem mögé. Beletettem a telefonomat, a pénztárcámat és a rúzsomat egy bézs színű táskába, majd lementem a konyhába, ahol anya már egy kész tál amerikai palacsintával várt.
- Indulsz is? - szólalt meg anya meglepődötten. - Kérsz reggelit?
- Nem, köszi! Út közben veszek valami igazi londoni reggelit, meg eszek a kávézóban valami sütit. - mosolyodtam el. Anya is mosolygott, aztán a kezembe nyomott egy buszbérletet.
- Busszal a leggyorsabb a közlekedés! - nevetett. Elraktam a kis papírt a pénztárcámba és puszit nyomtam anya arcára.
- Délben jövök! - integettem neki a konyhaajtóból.
- Ebédelj Eleanor-val! - kacsintott anya. - Persze, ha csak akarsz!
- Igen! - csillantak fel a szemeim, aztán megfordultam, kiléptem a napsütéses utcára és elindultam a főút felé. Két utcával arrébb, amikor már egy körúton sétáltam, vettem egy térképet és kikerestem a Hyde parkot. Isteni szerencsém, hogy jó irányba indultam, mert a legközelebbi buszmegállótól indult egy busz, ami 20 perc alatt oda is ért a Hyde parkhoz - elméletileg.
Beálltam a buszmegállóba és vártam, hogy megérkezzen az én piros, emeletes buszom. Amikor begördült a megállóba, elsőként szálltam fel, felmutattam a bérletemet és a felső szinten leültem az ablak mellé. Az ötödik megállónál leszálltam és körbenéztem. Nem messze tőlem egy nagy Starbuck's kávézó állt. Az órám 9:50-et mutatott.
Elindultam a kávézó felé és benyitottam. Odaköszöntem az elfoglalt lányoknak a pult mögött, aztán szemügyre vettem a vendégeket. Az alsó szinten minden asztal foglalt volt, hol egy szerelmes pár ült, hol egy újságot olvasó üzletember, hol egy anyuka a három gyerekével. Felmentem a második emeletre. Itt már jóval kevesebben voltak, pont a kávéház alsó szintjének a fele volt itt fent berendezve, egy korláttal zárták le. A másik részében a lenti szintre lehetett rálátni, ezért is ültem a korlát melletti kis asztalhoz és lepakoltam a mellettem lévő székre a táskámat.
Kellemes kávé és süti szag terjengett bent, néhány pincér lány kinyitotta a kétszárnyú üvegajtót, amin mindig bement, vagy kiment valaki. A halk beszélgetés összefolyt körülöttem, miközben a telefonomat néztem, amit az asztalra raktam ki, a kezembe vettem egy itallapot, amin az összes kávé színes képekkel volt felsorolva.
Egy világosbarna hajú, angyalarcú lány libbent be a nyitott ajtón. Intettem neki, amikor felnézett és felálltam, amikor a lépcsőn fellépkedett és mosolyogva megállt előttem.
- Szia, Alex! - szorosan megöleltük egymást. - Jó Téged újra látni!
- Szia, Elle! - mosolyogtam, amikor leültünk. - El sem hiszed, mennyire hiányoztál!
- Most már minden nap találkozhatunk! - mosolyodott el.
- Hát persze! - bólogattam hevesen. - Rendelünk?
- Igen! - jött a gyors válasz a barátnőmtől. - Még mindig a Caramel Frappucino a kedvenced?
- Igen! - bólintottam. - Neked is?
- Hát persze! - nevetett. Néhány perc múlva egy pincérlány állt meg előttünk és megigazgatta a Starbuck's-os kötényét.
- Sziasztok! Mit hozhatok? - vette elő a kis jegyzetfüzetét.
- Két Caramel Frappucino-t kérünk! - mosolyogtam rá és Eleanor-ra néztem, aki bólogatott.
A lány elszaladt a rendelésünkkel, mi pedig elkezdtünk mindenféle lányos dolgokról csacsogni. Elle beszámolt Louis-ról, a munkájáról és a One Direction-ről is.
- Még mindig jól ráncolsz? - vette maga elé az italát, amit nemrég hoztak ki.
- Igen! - bólintottam és a számba vettem a szívószálat. - Eszünk valamit?
- Én egy puncsos fánkot kérek! - intett a pincérnek a barátnőm.
- Én meg egy szelet csokitortát. - mosolyogtam rá a lányra, aki az asztalunk mellett állt. Bólintott és elment, így visszafordultam Eleanror-hoz.
- Arra gondoltam, hogy bemutatlak Danielle-nek, Liam barátnőjének! Nagyon jól táncol Ő is és keres valakit a tánccsoportjába. - nézett rám Elle kérdőn.
- Szerinted megállnám a helyem egy ilyen csapatban? - kételkedtem. - Rég táncoltam már és Ők biztos profik.
- Szerintem most is nagyon jó vagy! - kacsintott. - Hova jársz iskolába?
- Másodikos vagyok az University Of Arts-ban. - válaszoltam.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel. - Egy iskolába fogunk járni!
Egyszerre ugrottunk fel és öleltük meg egymást.
- De hát ez szuper! - virultam. Elle is csak bólogatott. - Akkor osztálytársak leszünk?
- Igen! - vigyorgott. - Én vezetlek majd körbe! Melyik szakot választottad?
- A modell- és táncszakot. - mosolyodtam el.
- Én a modell-és fotósszakon vagyok. - nevetett. - Akkor az összes óránk együtt lesz! Csak a tánc és fotós órák nem.
- Miért, ez hogy működik? - érdeklődtem.
- Te a tánc szakot választottad a modellszak mellé, így neked a többi táncszakossal együtt akkor vannak haladó tánc óráid, amikor nekem haladó fotós. - magyarázott. - De lesz együtt leszünk majd szinte egész nap! Ezért mondtam, hogy bemutatlak Dani-nek, biztosan szívesen megismerkedne veled, főleg, ha táncszakra vettek fel.
- Szerinted sikerülne? - néztem Elle-re félve. Felnevetett és bólintott.
- Persze.
A délelőtt további részében, miután elfogyasztottuk a rendelt sütijeinket, sétáltunk a belvárosban, benéztünk a H&M-be, ahol El egy csomó ruhát vett, én csak egy topánkát és két kényelmes, magassarkú szandált, amiben majd táncolnom kell, ha úgy adódik. Az első pólómat is itt vettem meg, amit Londonban vásároltam, egy High heels High hopes feliratú, ujjatlan pólót.
- Akkor holnap 9-re kell jönnöd! Akkor kezdődik a tanítás! - nézett még rám Elle, mielőtt elköszönt. - Hozd el a két cipődet és nézd meg az e-mail-jeidet, elküldöm az órarendedet.
- Köszönöm! Holnap találkozunk! - öleltem Őt meg.
- Beszélek Danielle-vel! Szia! - két puszival köszöntünk el, aztán Ő beült egy sötétített ablakú, fekete autóba, amiből felém integetett egy fiú - valószínűleg Louis, Elle barátja -, amikor az ajtót El kinyitotta. Visszaintegettem és mosolyogva indultam el a buszmegálló felé.
Fél óra múlva haza is értem. Semmire sem vágytam jobban, csak arra, hogy leülhessek és levehessem a cipőmet.
- Haza értél? - lépett ki a konyhából anya utcai ruhában.
- Igen! - bólogattam.
- Milyen volt? - érdeklődött, de amikor látta, hogy nem üres kézzel értem haza, inkább nem faggatózott, csak a kezembe nyomta a fehér Converse-met, kiterelt a bejárati ajtón, beültetett az autójába és elindultunk egy írószer felé.
Hosszas parkolóhely keresés után végre bementünk az üzletbe, vettünk 10 darab, nagyalakú, sima lapú, díszes fedőlapú füzetet, egy maroknyi fekete és kék, vékony tollat, Felvásároltuk majdnem az összes színes Stabilo-t, ami a boltban volt, vettünk még 5 nagyalakú, kockás, mintás fedőlapú matekfüzetet, meg ugyanennyi vonalasat is.
A következő állomásunk egy táskaüzlet volt, itt megvettük az sulis táskámat és a sporttáskámat is.
A harmadik állomás egy ruhaüzlet volt, vettünk tíz cicanadrágot, két térdig érőt, öt hosszút és három sortot, öt fehér toppot, egy rózsaszín, denevérujjas pólót és egy fekete, lenge pólót.
A cipőüzletben megvettük a sportcipőimet is, egy bézs-fekete színű, vékony talpú sportcipőt, egy mintásat, amit anya utcai viseletre vett a "leharcolt" Converse-m mellé és egy magas szárú, halvány rózsaszín tornacipőt.
- Anya! Mondtam, hogy nem kellett volna három cipő! - magyaráztam anyának, miközben egy másik írószerboltban tolltartót kerestünk.
- Ez tetszik? - tolt sz orrom alá egy focilabdás darabot.
- Anya! - fordultam anya felé és megláttam a tolltartót, amit végig kerestem. Vagyis majdnem ugyanolyat.
Megvettük és végre beülhettünk a kocsiba, hogy haza menjünk.
- Apád meg fog ölni a költekezés miatt! - rázta anya a fejét nevetve.
- Nem csodálom! - nevettem fel és bekapcsoltam a rádiót.
* * *
- Alexa! Kelj fel, elkésel! - ugrasztott ki anya az ágyból. Amíg Ő kiment és főzött teát, én ránéztem az órára. Még csak 7 óra.
Ha már felébredtem, elmentem letusolni, megmostam a hajamat, aztán egy törölközőben megszárítottam és hagytam, hogy loknikba rendeződjön. Megmostam a fogamat, visszamentem a szobámba és kinyitottam a szekrényajtót. Volt egy ruha, amit mindenképp fel akartam az első napomon venni.
Kivettem a ruhát, aminek az szoknya része sötétkék alapon fehér pöttyös volt, míg a felső része ugyanilyen kék csipkés. Megkerestem hozzá a megfelelő cipőt, amit egy fekete, platform bokacsizma személyében találtam meg.
Felvettem a ruhát, mellé kivettem egy fekete bőrdzsekit a szekrényből és leraktam a székemre, ami mellett ott állt a táskám és a cipőm. A fürdőszobában kihúztam a szememet fekete szemceruzával, végigpödörtem a szempilláimat fekete szempillaspirállal, aztán egy enyhén barackvirág színű, nem éppen feltűnő szájfénnyel és kevés púderrel koronáztam meg a sminket. A Playboy parfümből egy leheletnyit fújtam a fülem mögé és a csuklómra, majd beletúrtam a hajamba és a tükörképemre nyújtottam a nyelvemet.
A fülembe tettem egy fehér szívecske alakú fülbevalót, a nyakamba egy hosszú, arany színű nyakláncot akasztottam, az ujjamra pedig egy ezüst masnis gyűrűt húztam. Felvettem a kabátot, a táskát a vállamra húztam - már benne volt a lehalkított telefonom, a fülesem, a pénztárcám, a szájfény és az elmaradhatatlan térkép is -, és a kezembe fogtam a cipőmet.
Leszaladtam. Az óra 8-at mutatott.
- Jó reggelt! - köszöntem be apának, aki éppen indulni készült.
Apa egy amerikai cégnél kapott munkát, ugyanis Los Angelesben menedzser volt és sok jó ismeretsége van Amerikában, amit a munkahelyén tolerálnak is. Anya az egyik barátnőjével, Mary-vel csinál egy ruha- és ékszerüzletet London belvárosában.
- Neked is,! - köszönt el. - Szép napot mindkettőtöknek!
- Szia! - intett anya, aztán a kezembe nyomott egy üveget, amiben a még forró tea volt. A pulton ott állt egy mintás termosz, amiben hideg, buborékos ásványvíz volt. Beletettem mindkét üveget a táskámba, aztán anyához léptem és adtam egy puszit az arcára.
- Szia! - köszöntem el.
- Szép napot! - mosolygott anya a pultnak dőlve.
A lakáskulcsaimat elsüllyesztettem a táskámban és elindultam a fűút felé. Tíz perccel később már a sugárúton sétáltam. Az iskola nem volt messze, sétálva fél óra, busszal 20 perc. Út közben bementem egy Starbuck's-ba, vettem elvitelre két hosszú kávét és két zacskóban egy-egy puncsos fánkot és egy-egy csokis muffint. Elraktam a szerzeményeimet a táskámba és sietősebbre vettem a tempót.
Háromnegyed 9-re értem az épület elé, ahol éppen Eleanor szállt ki a fekete autóból.
- Szia! - köszöntött két puszival. - Gyere, menjünk be!
Besétáltunk és fellifteztünk az 5. emeletre. Bementünk az előadóba és leültünk a negyedig sor közepén. A táskámat beraktam a pad alá, de még előtte elővettem a telefonomat és küldtem egy sms-t anyának, hogy beértem épségben. A teám már kellőképpen kihűlt, így azt iszogattam, amíg Eleanor az iskoláról beszélt.
Tegnap délután anya behozott az iskolába, beiratkoztam, megkaptam a szekrényem kulcsát, az egyik a folyosón van, a másik az öltöző szekrény kulcsa. Az folyosón lévőbe tettem be a sporttáskámat és azokat a könyveket, amik nem kellettek mára. Az öltözőben lévő szekrénybe csak a ruháim férnek el, így oda mást nem is raktam.
Mindenki kedves volt velem, köszöntek, beszélgettek és akkor először úgy gondoltam, hogy egy jó év elé nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése