~ Eighth ~ My boyfriend

- Tudod, hogy milyen szerencsés vagyok, mert ilyen barátnőm van? - kérdezte mosolyogva.

- Szeretlek! - suttogtam, mire válaszul megcsókolt.

- Én is! - döntötte a homlokát az enyémnek. - Mi lenne, ha kivennénk egy szobát a szállodában és ott töltenénk az éjszakát? Együtt. - jelent meg egy szívdöglesztő mosoly az arcán.

- Szerintem jó ötlet! - mosolyogtam. Meg sem fordult a fejemben, hogy korai még ez. Ismerem Harry-t és ha elkötelezi magát valamiért, abból a legtöbbet hozza ki.

- Menj, zuhanyozz le, aztán a szállodában találkozunk! Elrángatom a fiúkat hamarabb, hogy intézhessem a szobát. - csókolt meg. - Írok majd SMS-t.

- Rendben. Szia! - vártam meg, amíg bemegy az öltözőjükbe, aztán szinte rohantam a sajátunk felé. Gwen már kint tollászkodott, ezért leváltottam Őt és gyorsan lemostam magamról a koncert fáradalmait.

- Készen vagytok? - álltam a szoba közepén egy lenge, szinte már áttetsző anyagú, női, ujjatlan  ingben, amihez világos színű, tépetett farmer sortot és barna színű sarut húztam. Arcom már megszabadult a sok sminktől, csak egy kis szempillaspirált használtam és pirosas színű ajakbalzsamot. Hajamat kifésültem és laza kontyba fogva gumiztam a fejem tetejére.

- Igen! - forgatta a szemét Hayley, majd felvette a fekete napszemüvegét. Én is a fejem tetejéről a szememre csúsztattam az arany keretes, barna lencsés Ray Ben-emet, és követtem a szőkeséget. A barna táskámat a hónom alá szorítva léptem ki az aréna hátsó kijáratán. Szerencsére a fiúk korábbi távozása miatt most senki sem volt már erre felé. Csak egy-két síró, vagy éppen beszélgető rajongó lézengett a nagy parkolóban.

Beültünk a csak ránk váró kisbuszba, majd útnak indultunk. Ashton, Ross - a fodrász -, és Dee - a stylist és sminkes -, ült elől a sofőr mellett. Fél óra múlva már kimerülten terültünk el a szobáinkban.

- Ez volt életem legjobb koncertje! - motyogott Hayley elaléltan.

- Igazad van! - nevettem. - De lesz még jobb is!

Ezen már Hay is felnevetett, majd előrement a fürdőbe átöltözni. Amíg Ő elfordulva átöltözött - olyan jó barátságban vagyunk így 7-en a lányokkal, hogy akár meztelenül is flangálunk egymás mellett -, én megmostam a fogamat. Amikor én végeztem a fogmosással, Hayley vette át a helyemet. 

- Kinn hagytam a ruhámat! - mentem ki. Amíg Hayley bent volt a fürdőben, elővettem egy szexi, fekete, csupa csipke alsóneműt, felvettem és kerítettem rá egy combközépig érő, szürke pólót, ami még a Harry-é.

- Kész vagyok! - lépett be Hayley pont jókor, mert már nem látta az alsóneműmet. Ugyanis titokban akartam kiszökni.

- Akkor aludjunk! - néztem a digitális órára, ami az ajtó fölött lógott.

- Rendben! - mondta Hay. - Jó éjt! - öleltük meg egymást szorosan.

- Álmodj szépeket! - mosolyogtam, amikor leoltottuk a lámpákat és Hayley valóban aludni készült, én meg azt vártam, hogy mikor írhatok Harry-nek egy SMS-t.

Hay már nagyban aludt, amikor elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Hazza-nak.

A válasz hamar érkezett is rá. Két emelttel lejjebb vár rám a göndörke. Kikeltem az ágyból a lehető leghalkabban, majd felvettem a bőröndöm mögé dugott fekete, testhez simuló ruhát és átváltottam a szürke pólót azzal.

Cipőt nem is vettem, a hajamat is csak kifésültem még egyszer. Fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt és az arcomat megmosva mentem ki a szobából. Kilopóztam a lakosztályból, majd a kulcsot a lábtörlő alá rejtettem.

Mezítláb szaladtam le két emeletet a hátsó lépcsőn, ugyanis a mi szintünk alatt egyel Paul és Stewart, az egyik testőr. Tom hangját is hallottam, de Ő hamar elment. Szóval a hátsó lépcsőn botladoztam le két emeletet, majd végre nyugodtan léptem a félhomályban álló folyosóra.

Harry üzenete szerint a 307-es szobában vár rám, az ajtó pedig nyitva van.

Ahogy annak lennie kellett, az ajtó nyitva volt, de miután bementem, kulcsra zártam.

- Itt vagyok! - szólaltam meg normál hangerőmön.

- Már hiányoztál! - lépett mögém Hazza és a nyakamba csókolt. - Gyere!

Amikor követtem, akkor vettem csak észre, hogy Harry derekára csak egy fehér törölköző volt hanyagul rácsavarva. Azt hittem elájulok, amikor megláttam a nagy kádat, körös-körül vörös rózsaszirmokkal és gyertyákkal, amik bevilágították a helyiséget. A nagy szoba közepén állt a kád, azzal szemben pedig egy kétszárnyú, kinyitott ajtó, ami a teraszra vezetett, de nem féltem, hogy valaki észrevehet, hiszen senki nem tudott erről a titkos találkáról rajtunk kívül.

- Gyere, szerelmem! - vette le rólam a ruhát Harry és hallhatóan elakadt a lélegzete, amikor meglátta a fekete csipke csodát rajtam. Lassan kibújtatott azokból is és hogy ne piruljak el nagyon, Ő is levette a dereka köré csavart törölközőt. Megnyaltam a kiszáradt számat és inkább a kádba ültem, utánam pedig Harry.

Magára húzott a kellemesen meleg vízben, aminek fahéj és vanília illata volt, A habbal játszottam, amikor Harry éppen nem kezdeményezett heves csókcsatát.

Egy óra múlva kiemelkedtünk a lehűlt vízből és Harry körém csavart egy törölközőt. Hajamat is megtöröltem egy picit, de nem zavart, hogy vizes.

- Szólj, ha bármit nem akarsz! - nézett rám Harry, majd leszedte rólam a törölközőt és óvatosan az ágyra döntött.

- Szeretlek! - suttogtam a tudtára adva, hogy bízom benne.

Ő is levette a törölközőjét és az enyém után hajította. Csak a Hold fénye világította meg a szobát. Heves csókjainkba mindketten belenyögtünk, majd Harry még utoljára rám nézett, befeküdt a lábaim közé és a combomat simogatva csúszott belém. Felszisszentem a kezdeti fájdalomtól, de Harry csak megcsókolt.

- Szeretlek! - mondta, majd mozogni kezdett. 

Mellkasaink között egy milliméternyi hely sem volt, kezeink összekulcsolva pihentek a puha takarón, miközben testünk a legnagyobb hibátlanságban forrt össze. Harry ott csókolt, ahol ért, én pedig folyamatosan puha hajába túrtam bele. Amikor egyszerre értünk el a csúcsra, azt hiszem, sosem éreztem még ilyen jó érzést. Igaz, nem voltam már szűz ezelőtt sem, de amikor 17 éves tiniként lefeküdtem az első pasimmal, nem ezt a felemelő érzést éreztem.

A mámor érzése söpört át rajtam, ahogy Harry-n is, majd Ő még lökött párat rajtam feküdve, majd legurult rólam és ziháló mellkasára vonva takart be.

- Szeretlek! - suttogta.

- Én is! - tornáztam magamat feljebb és a nyakába fúrtam az arcomat. - Mindennél jobban!

* * * 

Reggel nem vártam meg, míg Harry felébred, hanem felöltöztem és vissza indultam a lakosztályunkba. Meglepetésemre Hayley, Gwen és Fia várt rám a kanapén.

- Hát Te? Merre jártál? - vont kérdőre Fia kíváncsian. 

- Ja, hogy én! - mosolyogtam rájuk és közben az agyam pörgött, hogy mit mondjak. - Lementem megnézni, hogy a reggeli svédasztalos kaja milyen. Jól néznek ki azok a cuccok, de szerintem siessünk, mert már vannak néhányan lent!

Még mielőtt bárkinek feltűnt volna, hogy cipő nélkül vagyok, bementem a szobámba és egy fehér, hosszított pulcsit és egy fehér topánkát vettem fel és kifésültem a hajamat. Egy gyűrűt húztam fel a jobb kezemen lévő gyűrűsujjamra és egy ezüst karperecet a bal csuklómra.

Kisminkeltem magamat - szempillaspirál, szájfény -, és csatlakoztam a kezemben lévő telefonnal a többiekhez.

A többiek és éppen akkor jöttek ki teljes hadi szerelésben a hálószobáikból. Hatan indultunk el az ebédlőbe, ahol a fiúkhoz, Dani-hez és Elle-hez csatlakozva láttunk hozzá a reggelinkhez.

Harry végig perverzen vigyorgott rám, de még mielőtt mindenki azt is észrevette volna, hogy fülig pirultam, megszólalt Louis.

- Hazza! Nagyon szexi a barátnőd, ahogy salátát eszik! - röhögött fel és mi is elnevettük magunkat.

- Hé! - védtem magamat, miközben Elle is csúnyán nézett a barátjára.

- Ha tudnátok, milyen szexi... - csóválta a fejét Harry és harapott egyet a lekváros pirítósából.

~ Seventh ~ The dance makes me happy

- Alexa! Vigyázz a fotósokkal! És ne válaszolj a kérdéseikre! - nézett még utoljára rám Paul, a menedzser kedvesen és intett, hogy nyissák ki a gép ajtaját. Mi - a többi utassal ellentétben -, a hátsó ajtaján távozhattunk. A repülőhöz állított lépcsőn Harry előre engedett, így viszont elsőként léptem a kamerák kereszttüzébe.

Gyorsan szedtem a lábaimat, Harry pedig sikeresen megelőzött és a kezemet szorongatva húzott a repülőtér épülete felé. Sikeresen kijuttattak minket, ahol Barbi várt ránk. Niall megcsókolta a csinos lányt, majd a szépség felénk fordult és megölelt minket.

A repülőtér előtt 5, fekete, sötétített ablakú BMW állt, mint kiderült, csak ránk várva. Az elsőbe Harry, Louis, Elle és én ültem, a másodikba Liam, Dani, Niall és Barbi, A harmadikba Gwen, Carly és Amy, a negyedikbe Hayley és Fia mellé Zayn ült, az ötödikbe Paul, Ronald, Tom és Stewart ült. Így indultunk el a hotel felé.

Plusz pont a menedzsmentnek, hogy mi nekünk is abban a szállodában vettek ki szobát, ahol a fiúknak, annyi különbséggel, hogy a fiúk mentek az elnöki lakosztályba, nekünk csak egy kisebb lakosztályt béreltek.

Liam megbeszélte a menedzserrel, hogy Danielle vele aludhasson, Harry pedig eléggé mérges volt Liam-re, mert a menedzser neki már azt mondta, hogy akkor páratlanul lennénk, mert a fiúknál aludt értelemszerűen Lou és El, Niall és Barbi, a megbeszéltek alapján Liam és Dani, valamint Zayn és Harry egy szobában, ahogy a többiek is külön-külön.

Mi úgy aludtunk, hogy Gwen és Carly aludtak egy szobában, Fia és Amy, valamint Hay és Én. Sosem volt probléma köztünk, hogy együtt aludjunk, egy franciaágyban, talán még jó buli is volt, ahogy együtt csacsogtunk elalvás előtt. Ez olyan, minthogy Harry és Zayn is nyugodtan alszik egymás mellett.

Ha már Harry-nél tartunk. Amikor kiosztotta Liam-et, hogy Liam milyen önző, kivonult a teraszra és inkább leült egy árnyékoló alá és mindenkit bezavart, aki kiment hozzá. Én is szerencsét próbáltam.

- Tűnj el! - motyogta mogorván, meg sem nézve, ki az, aki kiment.

- Ne beszélj így! - róttam meg halkan. Rám is átragadt ez a mélabússág.

- Alex? - fordult meg ijedten. - Ne haragudj!

- Semmi baj! - mosolyodtam el halványan és ráültem a combjára, úgy, hogy pont vele szemben legyek.

- Édesem! - becéztem Őt. - Nem kell mérgesnek lenned. Majd Zayn-t elküldjük valahova, ha Perrie is megjön és akkor együtt tudunk lenni.

- De az még messze van! - nyüszített Hazz, akár egy kisgyerek.

- Majd elrepül az idő! - kacsintottam és mosolyogva fogadtam szenvedélyes csókját. Kezei a derekamra csúsztak, miközben én a hajába túrtam, egy halk nyögést kicsikarva Harry-ből.

Hirtelen furcsa hangokat hallottunk. Mindketten felkaptuk a fejünket és láttuk, hogy egy lesifotós kapott le éppen minket a szemközti hotel egyik szobájából. 

- A francba! - szitkozódott Hazza, majd a kezemet megfogva húzott be a lakosztályba. Először nem értettem, mi a baja, majd rájöttem. Lehet, hogy régebben is fotóztak le úgy, hogy Harry a tömegen keresztül a kezemet fogva vezetett át, de sosem csókolóztunk emberek előtt. Ha ebből nem, semmiből nem vonják le azt, hogy együtt vagyunk.

* * *

Ahogy azt gondoltuk, másnap az összes újság a mi képeinkkel volt tele. Ugyanakkor Harry-ék is munkába álltak és már korán reggel elmentek egy stúdióhelyszínre. Mi megbeszéltük Ashton-val, hogy délelőtt keresünk magunknak mindannyian egy edzőtermet, ebéd után pedig találkozunk a műteremben - a menedzsment biztosított nekünk egy gyakorlótermet -, ahol átvesszük a táncokat, hogy délután még elpróbálhassuk a fiúkkal a főpróbán és este élesben is előadjuk.

Reggel Hayley-vel megbeszéltük, hogy a Gym's-be megyünk edzeni, Washington egyik legjobb edzőtermébe. Egy fekete-piros sporttáskába összeszedtem a piperetáskámat, a sportcipőmet, egy neon pink sportmelltartót, egy fekete sortot, tusfürdőt, törölközőt, a táncpróbára egy kényelmesebb, szűkebb táncos, neon rózsaszín sportcipőt, bő, fehér, denevérujjas pólót és fekete cicanadrágot. Beraktam még egy melltartót, bugyikat és zoknikat, hiszen a hotelba már csak hajnalban jövünk, a turné első koncertje után.

Hayley is összeszedte magát, majd mindketten egy-egy egyszerű farmer sortban, én fekete, Hay fehér toppban és Amerika zászlós mintájú, magas szárú Converse-ben indultunk el.

Metróztunk, hiszen ezt is ki kell próbálni, majd bementünk az edzőterembe, kiváltottunk egy 1 hétre elegendő tagsági kártyát - ez 1 napra 1 edzést számol, de mi lehet, hogy többször is jövünk az itt eltöltött 3 nap alatt -, majd az öltözőkben átöltöztünk.

- Mi lett végül az újságcikkes ügy vége? - érdeklődött Hayley, miközben felvette a sportmelltartóját. Nekem már csak a cipőm és a zoknim volt hátra.

- Semmi különös. Paul-nak nyilatkoznia kellett, hogy együtt vagyunk, de így is leszidta Harry-t. Nem értem. Dani és Liam boldog együtt, Őket nem kritizálták. Hazz-t és engem persze igen! - ráztam a fejemet indulatosan és felhúztam a fehér titokzoknimat, amire rávettem a sportmelltartóhoz illő, neonrózsaszín sportcipőmet.

Kifelé menet összefogtuk a hajunkat és miután nyújtottunk egy kicsit, Hayley elment szoba biciklizni, én pedig a telefonom és a fülhallgatóm társaságában futni a futógépen. A zenét viszont egyáltalán nem hallottam, mert a futógépek pont egy hangszóró alatt voltak, ahonnan hangosan szólt a zene és nem hallottam a saját számaimat.

Amikor kiszedtem a fülhallgatókat a fülemből, megnyugodva konstatáltam, hogy az 1D-lázban égő Amerika legnagyobb és legjobb rádiója megy, tele jó zenékkel.

* * *

Miután végeztünk az edzéssel - benéztünk még egy szamba oktatásra is és eldöntöttük, hogy a turnén végig fogunk teniszezni -, elindultunk az aréna felé, ahol a koncert lesz. A srácok még bemelegítették a hangszálaikat a főpróbára, mi pedig utolsóként érkezve lenyújtottunk és elfoglaltuk a helyünket a színpad hátsó, magasabban lévő emelvényén.

A fiúk nagyon komolyan vették a főpróbát, így mi is megpróbáltunk mindent beleadni. Nem nagyoltuk el a mozdulatokat, volt elég helyünk is, így mindannyian a legtökéletesebben próbáltunk minden apró mozdulatot kicsikarni a testünkből.

Amikor Ashton tapsolva zavart le a színpadról, az utolsó szám, a What Makes You Beautiful is véget ért. A fiúk zihálva ültek le a széksorokon, mi pedig kiterültünk a főszínpadon, hogy szusszanhassunk egy kicsit.

Persze a koncert 8 órakor kezdődött, most pedig fél 6 volt, ezért rohantunk is, hogy átöltözhessünk és rendbe szedhessenek.

Többek közt a fiúk döntöttek arról, hogy mit veszünk fel és gyanítom, hogy Harry jóvoltából, de nekem is a fekete póló, szemtelenül rövid sort összeállítása jutott. A három fajta ruha összeállítást elosztották közöttünk, így ebbe a ruhába még Fia "kényszerült", a hasonló szabású, krémszínű pólósba Hayley, Amy és Carly, a középen csipkével varrtba pedig Dani és Gwen. Mindkettőjük sötétebb bőrén nagyon jól mutatott az áttetsző rész.

-Készen álltok? - nézett le ránk Ashton a színpad mellől. Nagyban bólogattunk, aztán felvettük a kezdő állást. Harry falfehér arcát meglátva kissé elbizonytalanodtam. Féltem, hogy valami nincs rendben. Aztán visszaemlékeztem, hogy egyszer Eleanor mesélte, hogy Harry sokszor van rosszul az idegességtől, meg attól, hogy borzalmasan izgul. Reméltem, hogy most i csak ennyi a probléma.

A nyitó szám, a Live While We're Young első dallamai felcsendültek és ahogy a fiúk berobbantak az eddig félhomályban álló színpadra, a fények felkapcsolódtak és a színes csóvák közt mi is táncolni kezdtünk. Kezdeti izgalmamat felváltotta az, hogy a sötétített nézőtéren ugráló tinilányok sem minket figyeltek - vagy ha igen, senki nem vette volna észre, ha rontunk -, így csak táncoltak és táncoltam.

A koncert  vége felé Harry a szólója előtt a tapsos résznél a szájához emelte a mikrofonját és elmosolyodva beszélt.

- A szólómat egy különleges lánynak szeretném küldeni, aki nagyon szeretek és remélem, hogy Ti akármennyire is nem vagytok vele megbarátkozva, sokáig együtt lehetünk! - beszélt és amikor belekezdett a szólójába, megfordult és odalépett hozzám. Először megijedtem, hogy mégis mit csináljak, de aztán tovább folytattam a koreográfiát, kicsit előrébb lépve, a lányok pedig egy méterrel hátrébb táncoltak. 

A szóló végén Hazz egy gyors csókot nyomott a számra - ekkor sem álltam le a tánccal -, aztán megfordult és a többiekkel együtt teli torokból énekelte a levezető dallamokat.

Lihegve lépkedtünk le a színpadról, amikor a fiúk elköszöntek a rajongóktól. Hogy minket is megtapsoljanak, beálltak közénk és előre húzva minket meghajoltak a kezünket fogva. A tömeg még hangosabban sikított, ami hihetetlenül jól esett. Olyan érzésem volt amikor lejöttünk a kis lépcsőn, mintha nyakon öntöttek volna egy pohár jéghideg vízzel. Aztán rájöttem, hogy komolyan leöntöttek minket, csak még azzal voltunk elfoglalva, hogy az izgatottságtól remegő térdeinket a régi formáikba hozzuk.

- Ne haragudjatok, ezt nem hagyhattuk ki! - nevettek a fiúk az üres vizes palackot szorongató Louis mögött.

Csak a szemünket forgattuk és elmentünk az öltözőinkbe lezuhanyozni. A lányok előre mentek, mivel a 7 fős fürdőszoba helyett csak 6 fős volt, ergo valakinek várnia kellett, így én vállaltam magamra ezt a feladatot. 

Amíg a lányok zuhanyoztak, én elindultam, hogy megkeressem Harry-t, ugyanis Őt nem láttam a koncert vége óta. 

Éppen egy résnyire nyitott ajtó mellett mentem el, amikor Harry ideges hangját hallottam meg.

- Taylor! - beszélt a telefonba. - Mi már rég nem járunk! Annak idején is csak a menedzsmentjeink hoztak össze. Sajnálom, de én sosem szerettelek! - itt elhallgatott, valószínűleg ez a bizonyos Taylor beszélt. - Nem, nem akarok együtt lenni veled! Van egy barátnőm, aki szeretek.

Sajnos többet nem hallottam, mert Louis nevetése csendült fel a folyosó végén. Úgy látszik még nem vettek észre a többi fiúval. Azzal egy időben, hogy én észrevettem Lou-ékat, Harry is még elmotyogta a telefonba, hogy "Később hívlak!", aztán letette a telefont. 

Elléptem az ajtó mellől és úgy tettem, mintha a folyosón jönnék éppen.

- Szia, Alex! - ölelgetett meg Louis és a többiek is. - Szuperek voltatok!

- Mondja ezt a 4 legfantasztikusabb énekes a világon. - forgattam a szemeimet nevetve.

- Na és én hol maradok, szépségem! - ölelt át hátulról Harry. Először megremegtem a forró leheletétől, ami a fülemet csiklandozta, aztán megfordultam az ölelésében, így a fiúk vették az adást és leléptek.

- Te? Te amellett, hogy a legfantasztikusabb énekes vagy a Földön, a legfantasztikusabb ember is, akit ismerek és a legfantasztikusabb pasi a világon! - csókoltam meg.

~ Sixth ~ Alright.

Idegesen igazgattam a gyönyörű szép ruhámat. Felkészülve az amerikai hőségre, csak egy elől combközépig érő, hátul kicsit hosszabb, barackvirágszínű, ujjatlan ruhát vettem fel, amihez fehér színű, magassarkú, platformos, pántokkal a lábamhoz erősített szandált párosítottam. Egy fehér nyakláncot tettem még a nyakamba és egy fehér, lakk, kicsi, hosszú pánttal ellátott táskát akasztottam a vállamra. 

Harry végig a kezemet szorongatta, míg a zajos váróteremben ültünk. Mindig az órámat figyeltem és szinte fél percenként szétnéztem, nem akar e valaki hátulról leütni. Persze voltak tinilányok, akik összesúgtam a hátunk mögött, a bátrabbak pedig odajöttek hozzánk és miután Harry-vel fotót készítettek, meg aláírást kértek, engem is megkértek egy fotóra, vagy éppen gyilkos pillantásokat vetettek felém. Szögegyenesre kivasalt, aranybarna hajam, ami a már 10 centivel a derekam fölé ért ilyen állapotában, amibe egy fehér keretes Ray Ben napszemüveget tettem a fejem tetejére, sokadszorra is az unatkozásom tárgya lett, a végét csavargattam, vagy beletúrtam. Sminkemet nem változtattam, hiszen majdnem 1 órája csináltam meg, még otthon. Egy vámos már elvitte Dusty utazó kenneljét, amit Harry igen sértetten reagált le, úgyhogy inkább magához ölelt és együtt Twittereztünk.

Már szinte szétültem a fenekemet, amikor egy női hang bejelentette, hogy a New York-ba tartó repülőre kezdjük meg a felszállást.

A fiúk menedzsmentje az üzleti osztályon foglalt nekünk helyet, ahol kényelmesen elfértünk mind a 7, mi táncos lányok. A menedzser, Paul - aki egyébként nagyon jó fej -, is velünk tartott, de Ő az ügyvédjével és a koreográfusunkkal, Ashton-nal ült legelőre a csak nekünk fenntartott részen, a gép leghátuljában. A One Direction középen foglalt helyet, Mi pedig a leghátsó, kényelmes foteleket töltöttük fel. Azzal szórakoztunk, hogy ide-oda forogtunk a székünkkel, míg meg nem jelent Elle mellettünk.

- Nagy gond lenne, ha csatlakoznék hozzátok? - érdeklődött szégyenlősen. - Mára elég volt a fiúkból.

- Dehogy baj! Gyere! - mutatott Gwen a vele szemben lévő üres fotelra, s így, hogy Eleanor is csatlakozott, már mindegyikünknek volt beszélgetőpartnere.

* * *

A vízszintesbe helyezett fotelekben azt hittem, kényelmesen tudok majd aludni, de tévedtem. Nem is aludtam. Rossz volt Hazz ölelése nélkül. Nem sokat voltam egyedül mostanában, ugyanis ha nem Harry-vel voltam, kerestem a barátaim társaságát.

Végignéztem a csajokon.

Hayley és Fia a mellettünk lévő, egymással szemben lévő fotelekben aludtak. Az Danielle-vel alkotott párosunk mögött Carly és Amy is békésen aludt. Gwen nagyon jól kijött El-vel, de ez nem is csoda, Ő nagyon kedves és aranyos, nem beszélve arról, hogy végtelenül szerethető és nyitott. Gwen és Elle volt Hayley és Fia mögött, így tökéletesen ráláttam a békés arcokra. 

Érdekelt, hogy mi van a fiúkkal, ezért azzal az álcával, hogy kimegyek a mosdóra, felemelkedtem a székemből és belebújva a levett magassarkúmba, kitipegtem a sorok közt, amik teljesen üresen álltak, egészen a fiúk székéig. A turista osztályon is át kellett vágnom, szóval az egész, alvó gépet keresztül szeltem.

Cipőm sarka enyhén kopogott a mogyoró színű szőnyegpadlóval fedett földön, ahogy suhantam a széksorok közt. Nem sok világítás volt, nagyon halvány, kék színű LED-lámpák futottak a földön, a közlekedő járatot megvilágítva és körvonalazva. Az utasok kézipoggyászait rejtő, felül futó tárolók is ezekkel a lámpákkal voltak megvilágítva és a külső székek fogantyúi is fénylettek az érintésem nyomán.

A kis wc az utaskísérők konyhájával szemben volt, ahol most egy stewardess rendezgette a kávéscsészéket, hangtalanul. Beléptem a kis helyiségbe, majd bezártam magam után az ajtót. Dolgom végeztével megmostam a kezemet és az arcomra is fröcsköltem egy kicsit a hideg vízből. A tükörben elég nyúzottnak és sápadtnak láttam magamat, de reménykedtem, hogy csak a gyér, hideg, fehér fény teszi. Gyorsan megigazítottam a hajamat és kiléptem a fülkéből. 

Visszafelé menet már szemügyre vettem az utasokat is, sőt, egy-két ébren lévő emberre, aki felismert, rámosolyogtam. A turista osztályt az üzletivel egy feketés üvegajtó választotta el, amin nagy vonalakban át lehetett látni, de csak az embereket tudtam kivenni, semmi ismerős arcot. Az átjáró mellett két éber biztonsági őr szobrozott, Tom és Stewart.

- Jó estét! - biccentettem, amikor kinyitották nekem az ajtót, s így beléptem az osztályra. Mellettem közvetlenül Paul és az ügyvédje, Ronald aludt. Tovább haladva felfedeztem Niall és Liam fejét, ahogy szunyókáltak. Niall szerintem valami ételről álmodott, mert enyhe mosoly kúszott az arcára, Liam pedig kimerülten aludt. Utánuk Zayn és Lou ültek és ők is húzták a lóbőrt. Meglepetésemre Hazza egyedül aludt, így óvatosan átléptem a kinyújtott lábán és beültem az ablak és a fiú közé. A mellette lévő ülés is le volt hajtva, ezért miután nagy küszködések árán lehajtottam az útban lévő karfát, finoman átdobtam a karját a vállamon és a mellkasára hajtottam a fejemet.

- Alex? - suttogott Harry félálomban, majd amikor felismert, egy puszit nyomott a homlokomra és újra visszaaludt. Mellkasa egyenletesen emelkedett fel-le, halkan pihegett a fülem mellett, bal keze, amivel szorosan ölelt, védelmezően fonódott körém, a jobb kezében pedig a felé közelebb lévő kézfejemet szorongatta. 

Összefűzött ujjainkat figyelve bágyadtan elmosolyogtam és önkéntelenül is azt kezdtem el mérlegelni, hogy vajon együtt lehetünk e mi valaha.

Mintha ezt Harry megérezte volna, kinyitotta szemeit és mélyen nézett az enyémekbe.

Alexandra. - suttogta a teljes nevemet. - Alex.

- Hmm? - mosolyodtam el.

- Szeretlek! - suttogta.

- Én is. - motyogtam kezdeti meglepődöttségem határaiból kilépve. 

- Én jobban. - hajtotta le a fejét Harry. - Jobban, mint egy barát.

Meg sem bírtam szólalni. Egyrészt a szívemet mérhetetlen melegség töltötte el, másrészt próbáltam útjába állni a millió arcomon lefolyni készülő könnycseppnek.

- Harry... - sóhajtottam fel.

- Shhh... - hallgattatott el. - Szeretlek. Alex, lennél a barátnőm?

- Istenem, Harry! - leheltem. - Igen!

- Szeretlek! - húzódott közelebb és puha ajkait az enyémekre nyomta. Édes csókja a 10.000 méteres magasságból a mennyországba repített. Kezével a derekamat cirógatta, miközben én puha hajába túrtam. Amikor elhúzódott, egy vékony plédet húzott elő az ülése alól és betakargatott minket. Mosolyogva aludtam el az ölelésében.

* * *

Hajnalban felriadtam, de semmi komoly nem történt, ezért inkább visszahajtottam a fejemet Harry széles mellkasára. Aztán úgy döntöttem, visszamegyek a lányokhoz. Kihámoztam magamat Harry ragaszkodó öleléséből és felálltam. A többiek még aludtak, így a takarót, amit Harry teljesen lerugdosott magáról, összehajtogattam és visszaraktam a helyére.

Egy finom puszit leheltem a barátom homlokára és elléptem mellőle. A barátom. Milyen furcsa szó is ez. De tetszik, ez nem vitás.

Visszaosontam a hátsó részbe és még mielőtt felkelt volna a Nap és felébresztett volna mindenkit, leültem és úgy tettem, mintha aludnék.

Valószínűleg elbóbiskolhattam, mert Hayley után másodikként ébredtem fel. Előttem egy kakaós csiga állt, mellette pedig egy 100%-os narancslé. Gyorsan megettem a reggelit és az előrelátóságból berakott váltóruhával a kezemben mentem előre a wc-hez.

Amikor egy idős néni kiment, kezemben a ruhámmal és a piperetáskámmal, bementem.

Felvettem a világos, koptatott, tépetett farmert, a fehér toppomat, egy bő, lenge anyagú, bézs színű pulóvert és egy színben hozzáillő, vékony talpú sarut. Csak megmostam az arcomat, majd miután szárazra törölgettem, a kedvenc, vaníliás arckrémemmel is bekentem. Egy kis szempillaspirál és banános ízű, a számnál kicsivel sötétebb árnyalatú, rózsaszínes ajakbalzsam sem maradhatott el.

A hajamat kifésültem és egy laza kontyba sűrítettem a fejem tetején. Az aranykeretes Ray Ben-emmel koronáztam meg a szettemet, ami még hasznos is volt, mert felfogta az arcomba lógó tincseket és takarást nyújt majd, ha leszállunk a gépről Washingtonban.

Szépen lassan visszasétáltam a lekerített részünkbe, de mivel kaptam utálkozó pillantásokat is, inkább a feketére lakkozott lábkörmeimet vizslattam és az ékkövekkel kirakott sarumat, majd amikor végre megpillantottam a menedzsert, aki mosolyogva biccentett, megnyugodtam. Nem értem, miért jó az embereknek, ha utálkozhatnak.

- Cica! - hangzott fel mellettem egy álmosan csengő, rekedtes hang. Harold olyan aranyosan tudja mondani a beceneveimet, de messze ez a kedvencem, hiszen a "c" betűk helyet "sz"-eket ejt. Egyébként rettegtem is a viszontlátástól, hiszen nem tudhattam, hogy Harry emlékszik-e az este feltett kérdésére és a válaszomra.

- Szia! - ültem le mellé mosolyogva.

- Este elmentél. - biggyesztette le az ajkait, majd kajánul elmosolyodott és édes csókot adott a számra.

- Ne haragudj, kényelmetlen volt. - vontam vállat mosolyogva. - Mondd csak, a fiúknak elmondtad már? - mutattam az összekulcsolt kezünkre.

- Igen. - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. - Megyek, átöltözök.

- Rendben. - bólintottam, majd egy időben azzal, hogy Harry elvonult a mozsdóba, Én visszamentem a mi részünkbe.

- Együtt vagytok? - támadott le Fia azonnal.

- Aha! - mosolyogtam fülig pirulva. 

- De hát ez szuper! - vettek körül mind a heten, köztük Eleanor-val és egy nagy, csoportos ölelést hoztunk létre a szűk helyen, a széksorok közt.

~ Fifth ~ America?! America!

Már egészen messze elkószáltunk és Harry semmiképp sem akarta, hogy megfázzak, ezért kénytelen-kelletlen visszafordultunk. A pokróc előtt megálltunk és csak néztük Londont.

- Olyan szép! - suttogtam. Harry csak bólogatott, aztán szó nélkül megfordult és elkezdett pakolni. Én is leguggoltam mellé és betettem a kosárba a tányérokat, aztán összehajtottuk a plédet is és elsétáltunk az autóig.

Harry szinte bedobta a kosarat és a plédet a csomagtartóba, aztán megelőzött és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, megvártam amíg becsukja az ajtót utánam és megkerülve a kocsit bevágódik mellém.

- Mehetünk? - nézett rám Harry nagy, zöld szemeivel.

- Persze! - bólintottam és rámosolyogtam.

* * *

- Hát, nagyon jól éreztem magamat! - nyugtattam meg Harry-t a házunk előtt sokadjára. Még mindig nem hitte el, hogy tetszik nekem ez a hely. Megígérte viszont, hogy még elvisz oda.

Az motort leállította, aztán kiugrott mellőlem és átszaladt az én oldalamra. Kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni. Miután becsukta az ajtót, elkísért egészen a kapuig. Kezét a csípőmre helyezte és megvárta, amíg beütöm a kapu kódját. Amikor már belöktem az kovácsoltvas kaput, Harry megfogta a kezemet és finoman magához húzott.

- Sosem felejtem el ezt a napot! - suttogta, én pedig mosolyogva fogadtam el az ölelését és a feltámadó szélben arcomat a nyakába rejtettem. Mélyeket szippantottam a finom illatból, ami csak Harry-re volt jellemző.

- Hé, Te meg mit csinálsz? - tolt el magától a sértődöttet játszva. - Szagolgatsz, mi?

- Nem is! - bokszoltam bele óvatosan a vállába. - Pimasz vagy.

- Most mennem kell. - sóhajtott fel, majd mélyen a szemeben nézett, miközben én hol a smaragdzöld íriszeket, hol a duzzadt, rózsaszín ajkakat néztem. Lassan lehajolt hozzám és egy apró, finom csókot nyomott a szám szélére, majd egyre többet, beljebb haladva. Halkan pihegve döntötte a homlokát az enyémnek, majd összefűzte az ujjainkat és egy hosszú csókot lehelt az ajkaimra. Nyelve hívogatta az enyémet, miközben azok teljes egységben fonódtak össze és szenvedélyesen jártak táncot. 

Pár pillanat múlva megszakadt a varázs, Harry ellépett mellőlem, kezeim kicsúsztak hatalmas tenyerei közül, s Ő csak egy intéssel köszönt el, beszállt az autójába és elhajtott.

* * *

Egy hét telt el a randink óta, s ez idő alatt többet telefonáltam csak Harry-vel, mint eddigi életemben. Minden este sms-eket váltottunk és egyszer még palacsintázni is ellógtam vele egy filozófia óráról az egyetemen. Apropó, az egyetem. Életem nagy álma valóra válni készül, ugyanis Danielle bejelentette, hogy a tánccsoportommal tarthatok a One Direction turnéjára. Először hevesen ellenkeztem, hiszen egész nyáron úton lennénk, nem beszélve a jövő tanévről. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen, aki még a szüleivel él, akárhogy is egyetemre jár, híres. Igen, híres. Egyre többen ismernek, vannak, akik Harry oldaláról, mások pedig csak úgy. De visszatérve a turnéra. A szüleim megbékéltek a helyzettel, elengedtek. Danielle-nek pedig tartozom annyival, hogy vele megyek. Akkor Harry-vel sem kell nélkülöznünk egymást, ami nagyon jó lenne, pedig még nem is járunk. Szépen lassan alakulgat a kapcsolatunk. Eleanor is megy a turnéra, ami végképp meggyőzött. Együtt lehetnék a legjobb barátnőimmel, a srácokkal, táncolhatnék, utazhatnék. Mi lenne az álmom, ha nem ez? 

A hét elején jártam az egyetemen, ahol bejelentettem, hogy Elle-hez hasonlóan halasztok egy évet. Nem vették túl jó néven, de ez egy pénzes egyetem és az mindig itt lesz, ha visszatérek. Két nappal az egyetemi látogatásom után elmentünk Elle-vel és Dani-vel vásárolni. Beszereztünk néhány fürdőruhát, egy rakat nyári cuccot, bejártuk az összes drogériát, amit találtunk, vettünk naptejet, parfümöt, körömlakkokat, testápolót. 

Elle és Dani vett a Lou-nak és Liam-nek is naptejet, ruhákat, apróbb dolgokat, ezért gondoltam, én is meglepem Harry-t, tudva, hogy Ő nem nagyon ért az ilyenekhez. A másik két fiút kihagytuk a sorból, az Ő dolgaikat Barbi és Perrie intézi, a barátnőik, aki félig-meddig elkísérnek a turnéra. Pezz - vele is nagyon jóban lettem -, csak egy-két turnéállomásra jön a nyáron, mert Ő és a bandája, a Little Mix először Angliában lesz turnén a szőkeség a szüneteket Zayn-nel tölti, ha lehet. Barbi - a magyar származású modell barátnőm, aki szintén nagyon kedves -, még ritkábban lesz a társaságunkban, ugyanis neki Párizsban és Rómában lesznek elég nagyszabású fotózásai a Chanel-lel.

Így, hogy készen álltunk az utazásra, a hétvégét a pakolással töltöttük el. Átjárkáltunk egymáshoz, segédkeztünk, majd vasárnap este hulla fáradtan dőltünk le aludni. Hétfőn reggel elvitték a csomagjainkat a fiúkéval együtt, hogy még előttünk Washington-ba vihessék, az első turnéállomásra. Most éppen egy londoni hivatalban ücsörgök és sötét bordóra lakkozott körmeimmel kopogok az előttem álló pult üveglapján. Erre a napra maradtak azok a procedúrák, ami az utazásunkat engedélyezi. Útlevél, személyi, ideiglenes zöldkártya az Amerikában való hosszabb tartózkodásunk idejére, és a többi.

- Készen vagy? - lépett mellém izgatottam Elle.

- Mindjárt. - biccentettem az előttem gépelő harmincas éveiben járó nőre, aki éppen valamit bevitt a számítógépébe. - Dani?

- Még a fotóját csinálják. - mutatott El egy kis fülkére, ahol Danielle vigyorgott nagy bőszen a kamerába. Én voltam a légbevállalósabb és elsőként csináltattam mindent, Dani pedig utoljára maradt. 

Miután véglegesen is megvolt mindenünk, beültünk egy kis étterembe és elmajszoltunk egy pizzát, miközben beszélgettünk. Sokat nevettünk, vajon mi fog történni Amerikában. Délután hazamentem és elköszöntem a szüleimtől, majd egy fél óráig még az üres szobámban ücsörögtem. Félreértés ne essék, azért bútorokat nem viszek, de például a ruhásszekrényeimben csak téli göncök porosodnak, az ágyneműm mosásban, az összes személyes dolgom dobozokban az ágy alatt. Persze például a sminkcuccaimat, laptopomat és még egy-két képet is előreküldtem az amerikai fővárosban lévő hotelünkbe.

Este a fiúkhoz mentünk és ott szándékoztunk aludni. Olyan felfordulás volt, hogy kő kövön nem maradt. Kezdjük ott, hogy Louis idegbeteg hangon telefonált az American Airlines egyik reptéri vámosával, hogy Ő akkor is magával viszi Kevin-t, a kertészetben vásárolt kerti galamb szobrocskáját, aminek a belseje üreges és akadékoskodtak a vámosok a legutóbbi utazáskor is, hogy csak akkor engedik át a galambot, ha felvágják, hogy megvizsgálják, üres-e belülről. Lou ezen kiakadt és miközben angolosan magyarázott, Liam rohant utána, mert mindent lelökött, ami útban volt neki a nagy mutogatásban és hadonászásban. Zayn azért nyüszített, mert egyetlen amerikai hajzselét sem talált, ami megfelelő a hajára, Niall pedig beszórta a kanapéba a chipsét és éppen észrevétlenül akarta kienni onnan az értékes maradványokat.

Amikor bementünk a nappaliba, Harry jelent meg előttem, kezében egy macskahordozóval.

- Szia, Szépségem! - ölelt meg szorosan, aztán amikor senki sem figyelt, apró csókot nyomott a számra. Még mindig nem járunk, mert semmit sem akarunk elsietni. Jobb is ez így. Biztosabb alapokon fog állni a kapcsolat, ha már abban a stádiumban lesz.

- Szia! - mosolyodtam el az édes csók után. - Minek a hordozó?

- Képzeld, az első három turnéállomásra magammal vihetem Dusty-t, a cicámat.

- Ez szuper! - lelkesedtem fel hallva a kedvenc állatom, a cica érkezését. - Na, és hol van?

- Hét ez az... Nem tudom. - vakarta meg a tarkóját a göndör tanácstalanul.

- Hazza! - förmedtem rá játékosan. - Elhagytad a macskádat?

- Nem, csak fél a hordozótól. - vont vállat és átkarolva leültetett a kanapéra. Egészen jó érzés volt az ölelésében ülni, amikor elvonatkoztattam, attól, hogy Niall éppen a kanapé belsejében keresi a chips maradványokat.

- Te, figyelj már! Elég holnap belerakni a macskát. - ráztam a fejemet értetlenül.

- De korán indulunk és nem lesz idő. - bizonygatta Harry az igazát.

- Halálát akarod szegény párának? - kiáltottam fel színpadiasan, mire Harry fájdalmas grimaszt vágott és szó szerint eldobta a kezében lévő műanyag hordozót.

- Harry! - szólt rá a barátjára Liam, majd tovább kergette Louis-t, aki még mindig az üreges kerti díszgalambján problémázott.

- Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha a vámvizsgálaton elterelnénk Lou figyelmét, szétszednék a galambot, aztán azt kidobnánk és Amerikában vennénk egy ugyanolyat. - súgtam Liam-nek, amikor lehuppant mellém a kanapéra, ezzel egy időben pedig Niall kezdett el visítani, hogy ráültek.

- Mit keres ez a kanapéban? - ugrott fel Li.

- Ja, csak beszórta oda a chipset. - legyintettem és inkább a focit néző Harry-hez bújtam. 

* * *

- Harry, gyere már, az Istenért! - rontottam be Hazz szobájába a reggel már vagy ötödjére. - Oké, akkor én rakom el a macskádat a hordozójába.

Ígéretemhez hűen kisétáltam, kivettem a műanyag hordozót a zongora alól, ahova tegnap repült és a kanapén szunyókáló Dusty mellé ültem.

- Dusty! - simogattam meg a cica pihe-puha bundáját, mire rám emelte nagy, zöld szemeit és nyávogott egyet.

- Utazunk Amerikába! - kacsintottam rá a cicusra, aztán az ölembe vettem a hordozót. Először azt hittem, hogy Dusty hűlt helyét találom majd ott, de tévedtem. A cica bizalmatlanul nézte a dobozt. S ekkor támadt egy jó ötletem. A kanapé karfáján pihenő pulcsit, ami Harry-é volt, beleraktam a nyitott ajtajú hordozóba, így Dusty simán besétált. Hogy ne érezze magát rosszul, kivittem az előszobába és egyenlőre nem zártam rá a rácsos ajtót. Időközben Liam egy sporttáskába összeszedte a cicus cuccait és azt is az ajtó mellé készítette.

- Megyek, kizavarom Harry-t az ágyból. - sóhajtottam fel és felmentem az emeletre. Harry szobájába teljes sötétség fogadott, holott én minden függönyt és sötétítőt kíméletlenül elhúztam egy fél órája.

- Hazz! Ezt nem hiszem el! Képes voltál felkelni és újra lehúzni a redőnyöket? - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt. - Tudod mit? Akkor készülődj egyedül.

Sarkon fordultam és duzzogva kimentem. A szemközti fürdőbe mentem, ahol Danielle sminkcuccait találtam. Reméltem, hogy nem veszi zokon, ha kifestem magamat, hiszen már máskor is használtuk egymás dolgait. Elle alapozóját is megtaláltam, amivel "levakoltam" nagyon vékonyan az arcomat, majd kihúztam fekete tussal a szememet, átszaladtam a hosszú, dús szempilláimon egy fekete szempillaspirállal és egy leheletnyi epre szájfényt kentem a számra. 

Amikor letettem a szájfényt a pultra, két izmos kéz fonódott körém. Azonnal megismertem a jellegzetes illatot, ami - mint mindig -, most is elkábított.

- Ne haragudj, Kicsim. - duruzsolt a fülembe a reggeli, még rekedtebb hangján. Megfordultam az ölelésében és magamhoz szorítottam. Istenien nézett ki, csak egy fehér boxer volt rajta, fedetlen felsőtestén, tökéletesen kidolgozott izmain tetoválások húzódtak, amiket ujjaimmal írtam körül szórakozottan.

- Te kis lüke! - suttogtam a fülébe kuncogva, mire Ő szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra és vad táncra hívta őket. Attól függetlenül, hogy nem járunk, ez még mindig felemelő érzés. 

A fedetlen combom alá nyúlt, megemelt és a mosdópultra ültetett, pont a két mosdókagyló közé, majd befurakodott a lábaim közé, hogy újra megcsókolhasson.

- Ide még egyik barátnőm sem fért fel. - döntötte a homlokát az enyémnek, miközben szemében végig huncut csillogás fénylett.

- Idióta! - forgattam meg a szemeimet, majd Harry, rám kétszer nagyobb pólóját lesimogattam a halvány rózsaszín, csipkés bugyimra. Nem zavart, hogy így flangáltam a házban - bocsánat -, villában, mert a póló a combom közepéig ért.

- Szobára! - kurjantotta Zayn, amikor belépett a fürdőbe mellénk sétálva elkezdett borotválkozni.

- Te még csak most keltél? Inkább mennél öltözni. - duzzogott Harry.

- Te beszélsz? - fordult felénk Zayn habos arccal, amiben egészen télapós volt. Felnevettem a "szakállán" és leugorva a pultról, Harry-t a szobájába húztam. Ekkora kupit még életemben nem láttam, de most nem ezzel foglalkoztam, csak Harry kezébe adtam egy fekete csőfarmert, V nyakú, feszülős, fekete rövidujjút és egy sötét barna cipőt. Harry magára vette a cuccait, majd elővette az egyik sporttáskából a kölniét és tett magára egy kicsit.

- El fogom egyszer rabolni. - léptem Hazz és a szekrény közé, majd felpipiskedve egy apró puszit nyomtam a szája sarkára.

- Gyertek, menjünk! Egy óra múlva indul a gépünk! - kiabált fel az emeletre Liam. Én pedig Harry izmos testének feszülve léptem ki a komód és Styles fogságából.

- Hát akkor... Irány Amerika!

~ Fourth ~ Picnic!

Miután már senki nem akart aláírást az öt fiútól, nyugodtan haza indulhattunk.

Az 1D villába most nem mentem be, csak haza akartam menni és kinyúlni az ágyamon. Harry átültetett a terepjárójába, majd hazavitt.

- Alex? - szólt utánam, amikor éppen ki akartam szállni.

- Csak azt ne mondd, hogy valamit a másik autóban felejtettem! - huppantam vissza az ülésre.

- Nem! - tiltakozott. - Csak meg akartam kérdezni, hogy holnap este szabad vagy-e.

- Attól függ, miért! - bólintottam.

- Elvinnélek valahova! - fordult felém Harry.

- Nem is tudom! - szálltam ki, megkerültem a kocsit és a leengedett ablakon keresztül nyomtam egy puszit a döbbent göndör arcára. - Jó éjt!

- 7-re itt vagyok! - szólt még utánam, aztán szó nélkül elhajtott. Az autó után bámultam a semmibe, a szemeben csak a féklámpák piros fénye látszott, minden más fekete volt. Elszakítottam a tekintetemet az utcáról, bepötyögtem a kódot a billentyűzetbe, majd belöktem a kaput, bezártam magam után és a bejárati ajtón is sikeresen bejutottam. 

Felosontam a szobámba és miután lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam azt, lemostam a sminkemet, fogat mostam és eltettem a ruhámat, bevetődtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopomat. Első utam a Twitter-re vezetett. Szinte már trendeket csináltak az utálóim és a csodálóim. A profilom már 500.000 követő fölött járt, rajongói oldalakat csináltak nekem, ahol Danielle Peazer tehetséges táncosa voltam - ez igaz -, és Harry Styles barátnője - ez nem igaz.

Az üzeneteim közt fotók és mindenféle pletykalapok következő címlapfotói mellé írandó szalagcímek virítottak. Nagyot sóhajtottam és inkább kikapcsoltam a gépet, leraktam a földre és magamra húzva a takarót mély álomba merültem.

* * *

Bekanyarodtam az utolsó sarkon is és a futásból kocogásba váltottam. A hangosan lejátszódó zeneszámok üvöltöttek a fülembe. A homlokom verítékezett, a Nap pont annyira sütött, hogy ha nem fújt a szél melegem volt. Lefékeztem a ház előtt és a vas kerítésnek szorítottam a homlokomat. A hideg levegő a hajamat az arcomba fújta. 

Zilálva léptem be az ajtón, lerúgtam a tornacipőmet és kirántottam a hajamból a gumit. Kirántottam a fülest a fülemből és zsebre tettem. Kivettem a hűtőből egy félliteres palackot, ami vízzel volt tele és egy kortyra kiittam belőle az összes folyadékot. Az üres üveget a kukába dobtam és amikor megfordultam, anya álmos tekintetével néztem szembe.

- Szia, Drágám! - mosolygott rám, aztán a pult felé bökött. Felültem oda és figyeltem ahogy omlettet csinál.

- Tudod, vigyáznod kell magadra! - fordult meg és velem szemben a tűzhely melletti pultnak vetette a hátát. Mivel értetlenül néztem rá, folytatta. - Nem eszel rendesen, folyton mozogsz, vagy táncolsz, vagy futni jársz. Biztos, hogy jó ez neked?

- Anya, már nem vagyok növésben! - őriztem meg a hidegvérem. - Különben is. Mindent megeszek, amit itthon elém raksz, kivéve a zsíros dolgokat, mert most már nem húzhatom a hasamra a pólómat. Salátát és gyümölcsöket eszem, de a húsról sem feledkezem meg. Mozgásban kell lennem, különben baleset lesz a tánc vége.

- Tudom, Szívem! - bólogatott anya megértően. - Teljesen beleszerettél a táncba.

- Most már az életem része. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Táncolhatok, felléphetek, pénzt is kapok érte, néha még aláírást is kérnek tőlem az utcán, vagy velem fotózkodnak a turisták a Big Ben helyett. Nincs is ennél jobb! - áradoztam. - Amikor a tested a zenére mozog és nem eshetsz ki a ritmusból, mert a tested nem hagyja.

- Jól van! - emelte fel anya a kezét. - Mesélj, mi van a fiúkkal!

- Oh, tényleg! - kaptam a fejemhez. - Mára elígérkeztem Harry-nek!

- Alexa! - kiáltott fel anya, mire összerezzentem. - Az a fiú, akivel összeboronálnak az újságok?

- Mi? - kerekedtek el a szemeim. Azt vártam éjszaka, hogy holnap reggel anya leordítja a fejemet és úgy ébreszt. Most meg csak mellékesen odadobja a témát. - Hol van?

- Tessék! - nyújtott át egy összetekert papírköteget, aztán visszafordult az omlettekhez. - Fél óra múlva reggeli.

Az újsággal a hónom alatt rohantam el a szobámig, bevágtam magam mögött az ajtót és lecsúszva a fal mellett kezdtem olvasni a sorokat.

Harry Styles lecsapott újabb áldozatára!

Harry Styles (19) megint egy tehetséges hölgyet cserkészett be. Alexandra White (21) tehetséges táncos Danielle Peazer , Liam Payne barátnőjének tánccsapatában. A fellépéseiken a maximumot nyújtja és most még Harry Styles is kinézte magának. 

Harry minden bizonnyal Alexandra-t is szeretné az ágyában tudni, ahogyan ezt tette Caroline Falck-kel (34), Taylor Swift-tel (24) és még sok lánnyal, aki vagy 30 fölött járt, vagy Harry-nél jóval fiatalabb volt. Vajon Alexandra ezek után is szívesen van együtt a szívtipróval, vagy következő lapszámunkban már beszámolhatunk a  Haylor névre keresztelt kapcsolathoz hasonló, csúfos véget ért Halex-ről is. Mindenesetre kitartást Alexandra-nak! Rá fog még szorulni Styles mellett...

Az összegyűrt újságot idegesen hajítottam a szoba másik felébe. Mintha Harry megérezte volna, mert a telefonom elkezdett csörögni. Felálltam és a név láttán idegesen túrtam a hajamba.

- Haló? - emeltem a fülemhez a készüléket.

- Nem akarlak kihasználni! - szólalt meg a vonal másik végén.

- Harry...

- Kérlek! Ne higgy nekik! - vált a hangja esdeklővé.

- Rendben! - sóhajtottam. Mi van, ha Harry tényleg meg akar változni, csak a szemét pletykalapok nem hagyják? Akkor jár neki még egy esély. 

- Áll még az este? - hangzott fel megint a rekedtes hang a vonal túlsó végéről.

- Igen! - válaszoltam kis habozás után.

- Akkor 7-kor! - tette le a telefont.

Mélyeket lélegezve roskadtam le az ágyra. A telefonom a kezemben megint zenélni kezdett. Unottan húztam el az ujjamat a zöld ikonon.

- Igen? - szóltam bele. Már-már azt vártam, hogy újságírók zaklassanak, de hál' Istennek Elle szólalt meg a vonal túlsó végén.

- Jaj, Drágám! - sajnálkozott. - Úgy sajnálom! Ugye tudod, hogy Harry soha az életben nem lenne olyan már, mint régen!

- Persze-persze, csak... - sóhajtottam. - Ez elbizonytalanít... - a háttérben valaki idegesen felhorkantott, de Elle beszélni kezdett.

- Harry megváltozott! - kezdte.

- Tudom! - szakítottam félbe. - És igazán beszélhetnénk úgy, hogy nem ülik körbe a telefont a drága barátaim!

- A francba! - kiáltott fel Niall. - De nagyon aranyos vagy! Hallottátok, a barátainak nevezett minket! - hallottam meg a szőkét kicsit halkabban az utolsó mondat elhangzásakor, valószínűleg a többiek felé fordult.

- Te hülye! - vágott valamit Louis Niall-hez. - Most nem tudunk hallgatózni! - motyogott a srác, aztán közelről hallottam a hangját. - Szia, Alex! Mi most megyünk is!

- Rendben! Sziasztok! - köszöntem el nevetve. Miután már csak Eleanor volt a vonalban, kiakadhattam.

- A francba már! - tomboltam. - Ezek az újságírók mindent kiveséznek! Mintha nekik az lenne az életfeltételük, hogy a hírességeket cincálják apró kis darabokra.

- Nyugi! - csitított Eleanor. - Figyelmen kívül kell Őket hagyni! Most mennem kell, mert a fiúk veszekednek, de egyet még most mondok! Kérlek, fel se menj a Twitter-re! Rendben?

- Rendben! - sóhajtoztam halkabban. - Akkor szia!

Miután a vonalat bontottuk nem hagyott a tudat nyugodni, hogy Nagy-Britanniában már én is kerültem újságok címlapjára, ugyanakkor ez a kis gondolatfoszlány kezdett az agyamban növekedni és egészen délután 2-ig ültem az ágyamon és mindenféle hülyeségen fantáziáltam.

- Alexa! - rontott be anya. - Gyere ebédelni! Itt kiabálok már neked mióta és meg sem hallod! - problémázott. - Nekem be kell mennem a boltba, szedd össze magad és menj le enni! Aztán készülődj, mert sosem leszel kész a randidra! - kacsintott végül megenyhült hanggal.

- Rendben! - bólintottam, aztán felálltam és lementem anya nyomában, de amíg Ő az utcára ment ki, én a konyhába, ahol lecsaptam a spagettire.

A koszos tányért a mosogatógépbe raktam, s ezek után felmentem a szobámba, hogy elkezdhessek készülődni.

Először hosszas válogatás után kikészítettem a ruhámat.

Egy felül királykék, alul hasonló kék színű virágokkal mintázott ruhát tartottam a kezemben. Egy világos krém színű topánkát, ugyanolyan színű kis táskát - benne a lehalkított telefonommal, a pénztárcámmal és az irataimmal -, valamint egy szívecskés nyakláncot és egy gyöngyös karkötőt helyeztem ki a ruha mellé.

Lezuhanyoztam, hajam mostam és leszedtem a körömlakkomat, ami már lekopófélben volt. Amíg a hajgöndörítővas melegedett a konnektorba dugva, a hajamat megszárítottam és kifésültem, hogy ne legyenek benne gubancok.

A hajamat lenge loknikba szelídítettem, majd nekiálltam a sminkemnek. Nem vittem túlzásba, csak egy kis pirosas-barnás, halvány rúzst használtam, amin átfuttattam egy fényes, színtelen szájfényt, aminek üde, epres illata volt. A szememet vékonyan húztam ki cicásra a fekete szemhéjtussal, majd a szempilláimon átpödörtem párszor a szempillaspirálommal. Az arcomra csak egy leheletnyi púdert vittem fel és óvatosan megigazítottam a szemöldökömet. 

Rákacsintottam a tükörképemre, majd visszasiettem a szobámba és magamra kaptam egy fekete, csipkés alsónemű szettet, amire felvettem a ruhámat és kisimítottam a szoknyát, hogy a lábamhoz simuljon. A cipőmet az ajtó mellé készítettem, mellé tettem a táskámat és az asztalra tettem az ékszereimet, amik mellé még egy kicsi, gyöngy fülbevaló.

Elővettem egy a bőrszínemnél sötétebb, drapp lakkot és elkezdtem kifesteni vele a körmömet.

Amíg a kezemen száradt a körömlakk, felálltam és a szobámban járkáltam. Amikor már szilárd volt a lakk a körmömön, húztam rá egy réteg fedőlakkot és kicsit rendet pakoltam a szobámban. Hét előtt 20 perccel lementem a földszintre, a cipőmet, a táskámat és egy krémszínű, simulós fazonú bőrdzsekit az ajtó mellé készítettem, hogy utána nyugodtan telefonálhassak Danielle-vel.

- Szia, Alex! - csendült fel Dani vidám hangja a vonal túlsó végén. - Hogy vagy?

- Szia, Dani! - mosolyogtam. - Én jól! És Te?

- Köszi szépen, én is!

- Holnap mikorra kell menni próbálni? - tettem fel a telefonálásom tárgyának szánt kérdést.

- Semmikor! - szólalt meg Dani. - Holnap lesz a futás világnapja és mi is ott leszünk az élmezőnyben. Tudsz kitartó lenni?

- Persze! - vontam meg a vállamat. - Szia!

- Szia, Alex!

Beraktam a telefont a táskámba a telefont és az órára néztem. 5 perc múlva 7. A tükör elé sétáltam és megigazítottam a rúzsomat, meg a hajamat és a csöndben leültem a kanapéra. Vártam egy ideig, majd amikor csöngettek, szinte puskagolyóként ugrottam az ajtóhoz, vettem egy mély levegőt, aztán sokkal nyugodtabban nyitottam ki azt.

- Szia! - adtam két puszit Harry-nek, amit győzedelmes mosollyal az arcán viszonzott.

- Szia, Alex! Ezt neked hoztam! - húzott elő a köszönés után a háta mögül egy nagy csokor vörös rózsát.

- Ó, köszönöm! - mosolyodtam el. - Nagyon szép. Beszaladok, beleteszem egy vázába. Addig gyere be!

Miután Harry becsukta maga után az ajtót, s én elrohantam egy szép vázáért, kezdtem nagyon izgulni. Visszafelé menet vettem szemügyre őt. Fekete csőfarmer, fehér Converse, fehér póló és egy fekete bőrkabát. Amikor felém fordult én felvettem a kabátomat és a kezembe vettem a táskámat, majd belebújtattam a lábamat a cipőmbe. Maga előtt terelt ki az ajtón, aztán becsukta nekem és az autójához vezetett. Kinyitotta az utas oldal felőli ajtót és besegített. Miután bezáródott az ajtó és ő megkerülte a kocsit, már a szívroham kerülgetett. Beindította a motort én pedig megpróbáltam lenyugodni.

Megfogta a kezemet, a váltóra helyezte, majd a sajátját az enyémre helyezte. Óvatos volt minden mozdulata, áradt belőle a gyengédség és az odaadás. Nagyon rendes fiú Harry, bármit is mondanak róla. Haja most is rendezetlen rendezettségben állt, enyhén éreztem csak az illatát.

Az út hosszú volt és a London mellett húzódó dombra vitt fel.

- Remélem tetszeni fog! - fújta ki a levegőt Harry, aztán kipattant és futva megkerülte az autót, kinyitotta az ajtót és kézen fogott. - Gyere! - húzott maga után. A sok fa miatt semmit nem láttam, így tanácstalanul követtem a Hazz-t.

Hirtelen kiléptünk a fák közül és elém terült a látvány. London. Egész Londont be lehetett látni, s a középpontban egy kockás pléd volt, ami körül párnák hevertek, néhány gyertya kecses gyertyatartókban és egy fehér kosár, letakarva egy piros anyaggal.

- Remélem éhes vagy! - vigyorodott el Hazz, amikor észrevette, hogy sikerült lenyűgöznie. Megjegyzem a dátumot. 2014. Január 24. Az első randink időpontja.

Mosolyogva ültem le és felé fordultam. A kosárból két tányért vett elő, az egyiket nekem adta, a másikat maga elé tette. Aztán elővett legalább öt tányért, amin a meleg rántott hústól kezdve a bélszínig minden volt. Olyan gusztusosak voltak, hogy összefutott a nyál a számban. Előkerült még néhány evőeszköz, meg üveg poharak és üdítők. Kaptam egy cicás bögrét és Harry még elővett egy termoszt, amiben elvileg forró tea volt.

- Fázol? - nézett a lábamra minden perverzségtől mentes tekintettel. Én is lenéztem a lábamra, aztán mosolyogva bólintottam. Kaptam egy nagy, puha, vastag plédet, amivel betakartam a lábamat.

Először szedtem a franciasalátából, aztán mellé pakoltam még egy sajtos-tejszínes csirkemellet és jóízűen enni kezdtem.

- Ízlik? - érdeklődött Hazz.

- Nagyon finom! - kerekedtek el a szemeim, amikor megéreztem az ízeket. - Te csináltad?

- Hát, igen! - nézett le a tányérjára szégyenlősen. - Ki gondolná, hogy Harry Styles még főzni is tud!

- Még? - vontam fel a szemöldökömet. - Mit tudsz még?

Cinkos mosoly kúszott arcára, ami egy perverz vigyorrá változott.

- Ó! - esett le nekem is a perverz él. Nevetve ettünk még néhány fogásból, aztán kaptam egy csokitortát és azt is lenyammogtam. Jóllakottan ültem, amikor Harry felállt és magával rántott. Egy kicsit megszédültem a hirtelen helyzetváltoztatástól és megtántorodtam.

- Jól vagy? - kapott ijedten a derekam után.

- Persze! - bólintottam már biztos lábakon állva.

- Akkor gyere! - indult el, én pedig mellett mentem. Nem tudom, hogy hova, nem is érdekelt. Egyre közelebb araszoltunk egymáshoz és lehajtott fejjel mosolyogtunk, amikor hol véletlenül, hol szándékosan összeértek az ujjaink és áramütésként áramlott szét a testünkben egy jó érzés. Az a jó érzés.