~ Fourth ~ Picnic!

Miután már senki nem akart aláírást az öt fiútól, nyugodtan haza indulhattunk.

Az 1D villába most nem mentem be, csak haza akartam menni és kinyúlni az ágyamon. Harry átültetett a terepjárójába, majd hazavitt.

- Alex? - szólt utánam, amikor éppen ki akartam szállni.

- Csak azt ne mondd, hogy valamit a másik autóban felejtettem! - huppantam vissza az ülésre.

- Nem! - tiltakozott. - Csak meg akartam kérdezni, hogy holnap este szabad vagy-e.

- Attól függ, miért! - bólintottam.

- Elvinnélek valahova! - fordult felém Harry.

- Nem is tudom! - szálltam ki, megkerültem a kocsit és a leengedett ablakon keresztül nyomtam egy puszit a döbbent göndör arcára. - Jó éjt!

- 7-re itt vagyok! - szólt még utánam, aztán szó nélkül elhajtott. Az autó után bámultam a semmibe, a szemeben csak a féklámpák piros fénye látszott, minden más fekete volt. Elszakítottam a tekintetemet az utcáról, bepötyögtem a kódot a billentyűzetbe, majd belöktem a kaput, bezártam magam után és a bejárati ajtón is sikeresen bejutottam. 

Felosontam a szobámba és miután lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam azt, lemostam a sminkemet, fogat mostam és eltettem a ruhámat, bevetődtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopomat. Első utam a Twitter-re vezetett. Szinte már trendeket csináltak az utálóim és a csodálóim. A profilom már 500.000 követő fölött járt, rajongói oldalakat csináltak nekem, ahol Danielle Peazer tehetséges táncosa voltam - ez igaz -, és Harry Styles barátnője - ez nem igaz.

Az üzeneteim közt fotók és mindenféle pletykalapok következő címlapfotói mellé írandó szalagcímek virítottak. Nagyot sóhajtottam és inkább kikapcsoltam a gépet, leraktam a földre és magamra húzva a takarót mély álomba merültem.

* * *

Bekanyarodtam az utolsó sarkon is és a futásból kocogásba váltottam. A hangosan lejátszódó zeneszámok üvöltöttek a fülembe. A homlokom verítékezett, a Nap pont annyira sütött, hogy ha nem fújt a szél melegem volt. Lefékeztem a ház előtt és a vas kerítésnek szorítottam a homlokomat. A hideg levegő a hajamat az arcomba fújta. 

Zilálva léptem be az ajtón, lerúgtam a tornacipőmet és kirántottam a hajamból a gumit. Kirántottam a fülest a fülemből és zsebre tettem. Kivettem a hűtőből egy félliteres palackot, ami vízzel volt tele és egy kortyra kiittam belőle az összes folyadékot. Az üres üveget a kukába dobtam és amikor megfordultam, anya álmos tekintetével néztem szembe.

- Szia, Drágám! - mosolygott rám, aztán a pult felé bökött. Felültem oda és figyeltem ahogy omlettet csinál.

- Tudod, vigyáznod kell magadra! - fordult meg és velem szemben a tűzhely melletti pultnak vetette a hátát. Mivel értetlenül néztem rá, folytatta. - Nem eszel rendesen, folyton mozogsz, vagy táncolsz, vagy futni jársz. Biztos, hogy jó ez neked?

- Anya, már nem vagyok növésben! - őriztem meg a hidegvérem. - Különben is. Mindent megeszek, amit itthon elém raksz, kivéve a zsíros dolgokat, mert most már nem húzhatom a hasamra a pólómat. Salátát és gyümölcsöket eszem, de a húsról sem feledkezem meg. Mozgásban kell lennem, különben baleset lesz a tánc vége.

- Tudom, Szívem! - bólogatott anya megértően. - Teljesen beleszerettél a táncba.

- Most már az életem része. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Táncolhatok, felléphetek, pénzt is kapok érte, néha még aláírást is kérnek tőlem az utcán, vagy velem fotózkodnak a turisták a Big Ben helyett. Nincs is ennél jobb! - áradoztam. - Amikor a tested a zenére mozog és nem eshetsz ki a ritmusból, mert a tested nem hagyja.

- Jól van! - emelte fel anya a kezét. - Mesélj, mi van a fiúkkal!

- Oh, tényleg! - kaptam a fejemhez. - Mára elígérkeztem Harry-nek!

- Alexa! - kiáltott fel anya, mire összerezzentem. - Az a fiú, akivel összeboronálnak az újságok?

- Mi? - kerekedtek el a szemeim. Azt vártam éjszaka, hogy holnap reggel anya leordítja a fejemet és úgy ébreszt. Most meg csak mellékesen odadobja a témát. - Hol van?

- Tessék! - nyújtott át egy összetekert papírköteget, aztán visszafordult az omlettekhez. - Fél óra múlva reggeli.

Az újsággal a hónom alatt rohantam el a szobámig, bevágtam magam mögött az ajtót és lecsúszva a fal mellett kezdtem olvasni a sorokat.

Harry Styles lecsapott újabb áldozatára!

Harry Styles (19) megint egy tehetséges hölgyet cserkészett be. Alexandra White (21) tehetséges táncos Danielle Peazer , Liam Payne barátnőjének tánccsapatában. A fellépéseiken a maximumot nyújtja és most még Harry Styles is kinézte magának. 

Harry minden bizonnyal Alexandra-t is szeretné az ágyában tudni, ahogyan ezt tette Caroline Falck-kel (34), Taylor Swift-tel (24) és még sok lánnyal, aki vagy 30 fölött járt, vagy Harry-nél jóval fiatalabb volt. Vajon Alexandra ezek után is szívesen van együtt a szívtipróval, vagy következő lapszámunkban már beszámolhatunk a  Haylor névre keresztelt kapcsolathoz hasonló, csúfos véget ért Halex-ről is. Mindenesetre kitartást Alexandra-nak! Rá fog még szorulni Styles mellett...

Az összegyűrt újságot idegesen hajítottam a szoba másik felébe. Mintha Harry megérezte volna, mert a telefonom elkezdett csörögni. Felálltam és a név láttán idegesen túrtam a hajamba.

- Haló? - emeltem a fülemhez a készüléket.

- Nem akarlak kihasználni! - szólalt meg a vonal másik végén.

- Harry...

- Kérlek! Ne higgy nekik! - vált a hangja esdeklővé.

- Rendben! - sóhajtottam. Mi van, ha Harry tényleg meg akar változni, csak a szemét pletykalapok nem hagyják? Akkor jár neki még egy esély. 

- Áll még az este? - hangzott fel megint a rekedtes hang a vonal túlsó végéről.

- Igen! - válaszoltam kis habozás után.

- Akkor 7-kor! - tette le a telefont.

Mélyeket lélegezve roskadtam le az ágyra. A telefonom a kezemben megint zenélni kezdett. Unottan húztam el az ujjamat a zöld ikonon.

- Igen? - szóltam bele. Már-már azt vártam, hogy újságírók zaklassanak, de hál' Istennek Elle szólalt meg a vonal túlsó végén.

- Jaj, Drágám! - sajnálkozott. - Úgy sajnálom! Ugye tudod, hogy Harry soha az életben nem lenne olyan már, mint régen!

- Persze-persze, csak... - sóhajtottam. - Ez elbizonytalanít... - a háttérben valaki idegesen felhorkantott, de Elle beszélni kezdett.

- Harry megváltozott! - kezdte.

- Tudom! - szakítottam félbe. - És igazán beszélhetnénk úgy, hogy nem ülik körbe a telefont a drága barátaim!

- A francba! - kiáltott fel Niall. - De nagyon aranyos vagy! Hallottátok, a barátainak nevezett minket! - hallottam meg a szőkét kicsit halkabban az utolsó mondat elhangzásakor, valószínűleg a többiek felé fordult.

- Te hülye! - vágott valamit Louis Niall-hez. - Most nem tudunk hallgatózni! - motyogott a srác, aztán közelről hallottam a hangját. - Szia, Alex! Mi most megyünk is!

- Rendben! Sziasztok! - köszöntem el nevetve. Miután már csak Eleanor volt a vonalban, kiakadhattam.

- A francba már! - tomboltam. - Ezek az újságírók mindent kiveséznek! Mintha nekik az lenne az életfeltételük, hogy a hírességeket cincálják apró kis darabokra.

- Nyugi! - csitított Eleanor. - Figyelmen kívül kell Őket hagyni! Most mennem kell, mert a fiúk veszekednek, de egyet még most mondok! Kérlek, fel se menj a Twitter-re! Rendben?

- Rendben! - sóhajtoztam halkabban. - Akkor szia!

Miután a vonalat bontottuk nem hagyott a tudat nyugodni, hogy Nagy-Britanniában már én is kerültem újságok címlapjára, ugyanakkor ez a kis gondolatfoszlány kezdett az agyamban növekedni és egészen délután 2-ig ültem az ágyamon és mindenféle hülyeségen fantáziáltam.

- Alexa! - rontott be anya. - Gyere ebédelni! Itt kiabálok már neked mióta és meg sem hallod! - problémázott. - Nekem be kell mennem a boltba, szedd össze magad és menj le enni! Aztán készülődj, mert sosem leszel kész a randidra! - kacsintott végül megenyhült hanggal.

- Rendben! - bólintottam, aztán felálltam és lementem anya nyomában, de amíg Ő az utcára ment ki, én a konyhába, ahol lecsaptam a spagettire.

A koszos tányért a mosogatógépbe raktam, s ezek után felmentem a szobámba, hogy elkezdhessek készülődni.

Először hosszas válogatás után kikészítettem a ruhámat.

Egy felül királykék, alul hasonló kék színű virágokkal mintázott ruhát tartottam a kezemben. Egy világos krém színű topánkát, ugyanolyan színű kis táskát - benne a lehalkított telefonommal, a pénztárcámmal és az irataimmal -, valamint egy szívecskés nyakláncot és egy gyöngyös karkötőt helyeztem ki a ruha mellé.

Lezuhanyoztam, hajam mostam és leszedtem a körömlakkomat, ami már lekopófélben volt. Amíg a hajgöndörítővas melegedett a konnektorba dugva, a hajamat megszárítottam és kifésültem, hogy ne legyenek benne gubancok.

A hajamat lenge loknikba szelídítettem, majd nekiálltam a sminkemnek. Nem vittem túlzásba, csak egy kis pirosas-barnás, halvány rúzst használtam, amin átfuttattam egy fényes, színtelen szájfényt, aminek üde, epres illata volt. A szememet vékonyan húztam ki cicásra a fekete szemhéjtussal, majd a szempilláimon átpödörtem párszor a szempillaspirálommal. Az arcomra csak egy leheletnyi púdert vittem fel és óvatosan megigazítottam a szemöldökömet. 

Rákacsintottam a tükörképemre, majd visszasiettem a szobámba és magamra kaptam egy fekete, csipkés alsónemű szettet, amire felvettem a ruhámat és kisimítottam a szoknyát, hogy a lábamhoz simuljon. A cipőmet az ajtó mellé készítettem, mellé tettem a táskámat és az asztalra tettem az ékszereimet, amik mellé még egy kicsi, gyöngy fülbevaló.

Elővettem egy a bőrszínemnél sötétebb, drapp lakkot és elkezdtem kifesteni vele a körmömet.

Amíg a kezemen száradt a körömlakk, felálltam és a szobámban járkáltam. Amikor már szilárd volt a lakk a körmömön, húztam rá egy réteg fedőlakkot és kicsit rendet pakoltam a szobámban. Hét előtt 20 perccel lementem a földszintre, a cipőmet, a táskámat és egy krémszínű, simulós fazonú bőrdzsekit az ajtó mellé készítettem, hogy utána nyugodtan telefonálhassak Danielle-vel.

- Szia, Alex! - csendült fel Dani vidám hangja a vonal túlsó végén. - Hogy vagy?

- Szia, Dani! - mosolyogtam. - Én jól! És Te?

- Köszi szépen, én is!

- Holnap mikorra kell menni próbálni? - tettem fel a telefonálásom tárgyának szánt kérdést.

- Semmikor! - szólalt meg Dani. - Holnap lesz a futás világnapja és mi is ott leszünk az élmezőnyben. Tudsz kitartó lenni?

- Persze! - vontam meg a vállamat. - Szia!

- Szia, Alex!

Beraktam a telefont a táskámba a telefont és az órára néztem. 5 perc múlva 7. A tükör elé sétáltam és megigazítottam a rúzsomat, meg a hajamat és a csöndben leültem a kanapéra. Vártam egy ideig, majd amikor csöngettek, szinte puskagolyóként ugrottam az ajtóhoz, vettem egy mély levegőt, aztán sokkal nyugodtabban nyitottam ki azt.

- Szia! - adtam két puszit Harry-nek, amit győzedelmes mosollyal az arcán viszonzott.

- Szia, Alex! Ezt neked hoztam! - húzott elő a köszönés után a háta mögül egy nagy csokor vörös rózsát.

- Ó, köszönöm! - mosolyodtam el. - Nagyon szép. Beszaladok, beleteszem egy vázába. Addig gyere be!

Miután Harry becsukta maga után az ajtót, s én elrohantam egy szép vázáért, kezdtem nagyon izgulni. Visszafelé menet vettem szemügyre őt. Fekete csőfarmer, fehér Converse, fehér póló és egy fekete bőrkabát. Amikor felém fordult én felvettem a kabátomat és a kezembe vettem a táskámat, majd belebújtattam a lábamat a cipőmbe. Maga előtt terelt ki az ajtón, aztán becsukta nekem és az autójához vezetett. Kinyitotta az utas oldal felőli ajtót és besegített. Miután bezáródott az ajtó és ő megkerülte a kocsit, már a szívroham kerülgetett. Beindította a motort én pedig megpróbáltam lenyugodni.

Megfogta a kezemet, a váltóra helyezte, majd a sajátját az enyémre helyezte. Óvatos volt minden mozdulata, áradt belőle a gyengédség és az odaadás. Nagyon rendes fiú Harry, bármit is mondanak róla. Haja most is rendezetlen rendezettségben állt, enyhén éreztem csak az illatát.

Az út hosszú volt és a London mellett húzódó dombra vitt fel.

- Remélem tetszeni fog! - fújta ki a levegőt Harry, aztán kipattant és futva megkerülte az autót, kinyitotta az ajtót és kézen fogott. - Gyere! - húzott maga után. A sok fa miatt semmit nem láttam, így tanácstalanul követtem a Hazz-t.

Hirtelen kiléptünk a fák közül és elém terült a látvány. London. Egész Londont be lehetett látni, s a középpontban egy kockás pléd volt, ami körül párnák hevertek, néhány gyertya kecses gyertyatartókban és egy fehér kosár, letakarva egy piros anyaggal.

- Remélem éhes vagy! - vigyorodott el Hazz, amikor észrevette, hogy sikerült lenyűgöznie. Megjegyzem a dátumot. 2014. Január 24. Az első randink időpontja.

Mosolyogva ültem le és felé fordultam. A kosárból két tányért vett elő, az egyiket nekem adta, a másikat maga elé tette. Aztán elővett legalább öt tányért, amin a meleg rántott hústól kezdve a bélszínig minden volt. Olyan gusztusosak voltak, hogy összefutott a nyál a számban. Előkerült még néhány evőeszköz, meg üveg poharak és üdítők. Kaptam egy cicás bögrét és Harry még elővett egy termoszt, amiben elvileg forró tea volt.

- Fázol? - nézett a lábamra minden perverzségtől mentes tekintettel. Én is lenéztem a lábamra, aztán mosolyogva bólintottam. Kaptam egy nagy, puha, vastag plédet, amivel betakartam a lábamat.

Először szedtem a franciasalátából, aztán mellé pakoltam még egy sajtos-tejszínes csirkemellet és jóízűen enni kezdtem.

- Ízlik? - érdeklődött Hazz.

- Nagyon finom! - kerekedtek el a szemeim, amikor megéreztem az ízeket. - Te csináltad?

- Hát, igen! - nézett le a tányérjára szégyenlősen. - Ki gondolná, hogy Harry Styles még főzni is tud!

- Még? - vontam fel a szemöldökömet. - Mit tudsz még?

Cinkos mosoly kúszott arcára, ami egy perverz vigyorrá változott.

- Ó! - esett le nekem is a perverz él. Nevetve ettünk még néhány fogásból, aztán kaptam egy csokitortát és azt is lenyammogtam. Jóllakottan ültem, amikor Harry felállt és magával rántott. Egy kicsit megszédültem a hirtelen helyzetváltoztatástól és megtántorodtam.

- Jól vagy? - kapott ijedten a derekam után.

- Persze! - bólintottam már biztos lábakon állva.

- Akkor gyere! - indult el, én pedig mellett mentem. Nem tudom, hogy hova, nem is érdekelt. Egyre közelebb araszoltunk egymáshoz és lehajtott fejjel mosolyogtunk, amikor hol véletlenül, hol szándékosan összeértek az ujjaink és áramütésként áramlott szét a testünkben egy jó érzés. Az a jó érzés.

~ Third ~ Why not?

- Alex! - lépett a szekrényem mellé egy magas alak. 

- Igen? - néztem fel és szembe találtam magamat Louis-val. - Eleanor-nak még fel kellett mennie a titkárságra!

- Oh, nem is azért jöttem. Bár ez érdekes! - gondolkodott el, aztán a lényegre tért. - Tudom, hogy hülye kérdés, de lesz egy díjátadó gála holnap. Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velünk.

- Igen? - fordultam teljesen a fiú felé. - Kivel kell mennem? - mosolyodtam el, mert tudtam, hogy ez lesz a következő kérdése.

- Hát... Tulajdonképpen előtte bemutatnánk a srácoknak, bírnád őket! - kertelt. - Harry. - bökte ki.

- Miért ne? - vontam fel a szemöldökömet és becsaptam a szekrényajtót. - Mi vele a baj?

- Nem akarok árulkodni, de Harold nagyon perverz tud lenni. - halkította le a hangját, amitől nevethetnékem támadt.

- Ha arra az estére elfelejti ezeket a hajlamokat, szívesen elmegyek vele! - nevettem el magamat.

- Tényleg?

- Igen! - biztosítottam Louis-t. - Eleanor!

Még mielőtt Louis rájött volna, mit akarok mondani, Elle a hátára ugrott és majdnem elestek mind a ketten. Csak mosolyogva figyeltem őket és jót nevettem Louis arcán.

- Miről beszélgettetek? - állt fel El.

- Alex lesz Harry kísérője szombat este! - tápászkodott fel Louis is és a hátát fogta.

- Komolyan? - kiáltott fel Eleanor. - Akkor hívom Dani-t, mert megbeszéltük, hogy délután elmegyünk vásárolni. Jöhetnél Te is!

- De hát nem lesz tánc? - lepődtem meg.

- Nem. - rázta meg a fejét a barátnőm és elővette a telefonját. - A többi lány valami edző táborba megy ma és így elmarad a próbátok.

- Értem. - bólintottam és miközben csöndben elindultunk kifelé, Elle Dani-vel beszélt.

- Idejön elénk, a környéken van. - nyomta ki a telefont, aztán a táskájába dobta.

Louis elköszönt El-től egy rövid csókkal, aztán tőlem két puszival, beszállt az autójába és elhajtott. El szóval tartott, amíg egy fehér bogár autó meg nem állt előttünk.

- Sziasztok! - szállt ki Dani és mindkettőnket két-két puszival köszöntött. - Mehetünk vásárolni?

- Igen! - kiáltottunk fel Eleanor-val együtt. El ragaszkodott hozzá, hogy én üljek előre, mert mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen egy tető nélküli autóban hátul ülni és a két ülés közt előre hajolni.

Dani bekapcsolta a rádiót és a bevásárlóközpontba vezető utat végig énekeltük.

* * *

Miután megérkeztünk és leparkoltunk, elindultunk ruhát nézni.

A Miss Selfridge üzletében találtam rá a gyönyörű darabra, amit azonnal megvettem. A ruha bemutatását holnapra terveztem, de a lányok így is elolvadtak tőle. Amikor mind megtaláltuk a megfelelő darabot, Elle felhívta Zayn barátnőjét, Perrie-t, hogy jöjjön ő is vásárolni.

- Nyugi, nagyon kedves lány! - szorította meg a kezemet Dani, amikor feltűnt Perrie. - Csak a szemét újságírók mutatják be máshogy.

- Sziasztok! - állt meg előttünk a lány. Közelről is ugyanolyan szép volt, mint a képeken. - Szia, Perrie vagyok! - mosolygott rám, aztán adott két puszit és finoman megölelt, amit viszonoztam.

- Szia, Alex vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek! - mosolyogtam rá őszintén.

A megismerkedés után mind a négyen megvettük a cipőnket, a kiegészítőinket és még egy fodrászatba is foglaltunk időpontot, ahol holnap délután a hajunkat és a sminkünket is megcsinálják majd.

Beültünk egy kávézóba és egy hosszú kávé mellett beszélgettünk.

- Lányok! Mi lenne, ha este nálam aludnánk? - szólalt meg hirtelen Elle. - Van elég hely és tarthatnánk szépülős estét!

- Jó ötlet! - tapsolt egyet Dani.

- Szerintem is! - bólintottam.

- Akkor hát aludjuk Elle-nél! - vigyorodott el Pez.

* * *

- Megjöttek! - lépett el a nappali ablakától El izgatottan. - Nyugi, Alex, Harry jó fel!

El elrohant ajtót nyitni, addig én pedig felálltam és kisimítottam a farmeremen a nem létező gyűrődéseket.

- Sziasztok! - robbant be a helyiségbe egy szőke srác. - Szia, Alex! Sokat hallottunk rólad!

- Szia! - intettem vissza mosolyogva. - Akkor tehát ismertek.

- Igen! - jött oda hozzám és megölelt. - Niall vagyok.

- Én meg Zayn! - ölelt meg egy magas, fekete hajú srác.

- Alex vagyok! - mosolyogtam rá.

- Hello, Drága! - nézett le rám a magas, göndör és kacsintott egyet, mire Zayn egy díszpárnával vágta fejbe. - Khm... Harry! - ölelt meg aztán normális hangon beszélve.

- Alex! - nevettem fel.

- Szia, Liam Payne vagyok! - adott két puszit a többi fiúhoz képest komoly srác mosolyogva. - Danielle barátja.

- Szia, Alex White vagyok! - bólintottam.

- Hát, szia, Alex! - ölelgetett meg Louis. - Mi most megyünk, nem is zavarunk a csajos estén, vagy min.

Miután mind kimentek, mi kimentünk a konyhába és nekiálltunk gyümölcssalátát csinálni, mellé banán turmixot, meg előszedtük az arcpakolásokat és bekentük vele egymás arcát.

Megnéztük a Barátság Extrákkal filmet, aztán megettük a gyümölcsöket és zenét hallgatva elkortyolgattuk a turmixot.

Tíz óra felé mind elmentünk a saját szobáinkba aludni. Mivel Elle társasházban lakik, ami elég nagy lakásokat rejt magában, csak két nagy hálószobája volt, így én Perrie-vel aludtam, Elle és Dani pedig szintén együtt. Pez - miután végre ágyba kerültünk -, mindenféle vicces sztorit mesélt, meglepően jól telt a velük töltött idő, sokat beszélgettünk és egészen feloldódtam.

Amikor már mindketten laposakat pislogtunk, befejeztük a beszélgetést és elaludtunk.

* * * 

A bevásárlóközpontba is szaladva mentünk, hát még mikor jöttünk!

A hajam teljesen kész volt, a sminkemet is megcsinálták és mivel bőkezűek voltunk, kaptunk egy-egy gyönyörű szép manikűrt is. A fodrász ajánlotta, hogy csináljunk ombre hajat nekem, amibe végül bele is mentem, kell a változatosság.

Harry autója érkezett meg legkésőbb, akkor már mind készen toporogtunk. Amikor belépett, teljesen elakadt a lélegzete és mindannyiunkat alaposan

végigmért.

Még mielőtt lementem volna, óvatosan letusoltam, felvettem a ruhámat, fújtam magamra egy kis parfümöt és illegettem magamat a tükörben, de az elismerő pillantásokért megérte.

Ruha

Smink

Haj

A limuzin lassan megállt a rendezvényközpont előtt.

A sötétített ablakon keresztül is mindenki a jármű köré gyűlt, s alig tudott kiszállni Niall és a barátnője, Barbi, akit a délután mutatott be. A modell lány nagyon kedves volt és Ő is legalább annyira el volt veszve, mint én.

- Gyertek! - intett Niall, majd kisegítette Barbit, előrébb sétáltak, egymás mellett pózoltak, aztán beljebb mentek, hogy köszöntsék őket a szervezők.

Utánuk Liam és Danielle szállt ki, őket követte Louis és Elle párosa, előttünk pedig Perrie és Zayn kászálódott ki.

- Basszus! - suttogtam, amikor az út szabaddá vált és Harry kézen fogva húzott maga után a hosszú autóban.

- Nem lesz semmi baj, csak mosolyogj! Gyönyörű vagy! - mosolygott biztatóan, aztán nyomott egy puszit a már így is felhevült arcomra.

Kiszállt és intett, mire a sikítozó tömeg még hangosabb lett, aztán megfordult és óvatosan megfogta a kezemet.

Kiraktam a vörös szőnyegre a lábamat, aztán a kezemet az övében pihentetve kiszálltam és mellé álltam. Még magassarkúban is alacsonyabb voltam egy kicsit. Nem hagyta, hogy belé karoljak, kezét a derekamra tette és úgy karolt át, majd néhány mosolygós fotó után a rendezvényszervezőkhöz terelt. Mindkét harmincas éveiben járó nő adott egy-egy puszit nekem is és mosolyogva engedtek utunkra.

- Na látod! Semmi baj nem volt! - nevetett Harry rajtam.

- Jól van, na! - mosolyogtam rá. - Most mit fognak hinni?

- Hogy járunk! - legyintett, de éreztem a pillantását, amint lopva rám nézett. - Csak szólj és tartunk egy sajtótájékoztatót hivatalosan.

- Rendben! - bólintottam. Oda léptett hozzánk egy nő, aki átterelt minket egy nagy vászon elé, amin a jótékonysági szervezet logója díszelgett.

Beálltunk és össze-vissza váltogattuk a pózokat, amíg újabb háttér elé nem küldtek.

Kiegészítők

Harry az este további részében még közelebb vont magához, néha puszit nyomott az arcomra, vagy a homlokomba, de ez egyáltalán nem zavart. Olyan... jó érzés volt. Úristen! Mi van veled, Alex?

Amikor leültünk a nagy, kör alakú asztalokhoz, hogy együnk valamit, kiszúrta Niall, hogy Taylor, Harry exe minket bámul.

- Taylor Swift-et messziről kerüld el! - biccentett Harry az énekesnő felé, aki egymagában állt és összehúzott szemmel méregetett hol engem, hol Harry-t. Hogy Harry még jobban felidegesítse, kezét az enyémre tette és közelebb húzódott a székével. A hangulat jó volt és a grillezett csirke saláta ágyon nagyon finom volt.

- Te mostantól mindig ilyen nyuszi kajákat fogsz enni? - nevetett ki Louis, amikor próbáltam egy salátalevelet diszkréten a számba nyomni.

- Igen! - nevettem fel, miután sikerült lenyelnem a falatot a számból. Dani, Elle, Pez és Barbi is hasonló vacsorát rendelt, úgyhogy nem tűntem ki a sorból. Sokan odajöttek köszönni a tizenhárom fős asztalhoz, mely körül az öt fiú, négy barátnő és egy kísérő mellett Simon Cowel, Cheryl Cole és Nicole Scherzinger is helyet kapott.

A fiúk elmentek készülődni, hogy elénekelhessék a saját dalukat, mi pedig vártuk, hogy végre hallhassuk őket.

~ Second ~ Sing & Dance

Az utolsó órát vártam a legjobban. Tánc.

Régen táncoltam már, nagyon régen. Reményeim szerint most majd még többet tanulhatok.

Megálltam a szekrényem előtt, s míg Elle a mellettem lévő szekrényben pakolt, én a sajátomból kiszedtem a platformos szandálomat és begyömöszöltem a táskámat, amiből előzőleg kivettem a buborékos ásványvízzel töltött termoszt és a hónom alá fogtam. 

- Akkor óra után az aulában találkozzunk! - ölelt meg El.

- Rendben! - intettem neki, aztán a sporttáskámmal a vállamon fellépcsőztem a tizedikre, ahol a tánctermek és öltözők voltak. Az öltözőben Fia öltözött éppen.

- Tetszik az iskola? - érdeklődött kedvesen.

- Igen! - mosolyogtam rá, aztán a kulcsomat a szekrény lakatját kinyitottam a számkombinációval, levettem a cipőmet, a nadrágomat és a pólómat, aztán beraktam a szekrénybe. Miközben felvettem a hosszú cicanacimat, Fia-t hallgattam. Arról számolt be, hogy milyen az élet Olaszországban. Merthogy Ő onnan jött Londonba táncolni.

Belebújtattam a lábamat a fehér titokzokniba, amire rávettem a bézs tornacipőmet - ezt választottam ki a táncolós cipőnek, amit az iskolában használok -, s a melltartómra rávettem a rózsaszín, White light feliratú pólót.

Kopogtattak az öltöző ajtaján.

- Gyere be! - kiáltott ki Fia, miután rám nézett és eldöntötte, hogy aki bejön, az nem melltartóban és bugyiban fog meglátni.

- Sziasztok, lányok! - lépett be a tánctanár, Aston. Hogy tisztázzuk, nem perverzségből női tánctanár, hanem a saját neméhez vonzódik, ha fogalmazhatok így. - Alex, Drága! Vedd le a hosszú nacit és a zoknit! A sortot vedd fel! Te is, Fia!

Miután Aston kiment, mindketten levettük a hosszú nadrágot és a sortot vettük fel. Lehúztuk a zoknit a lábainkról és mezítláb álltunk meg a szekrényeink előtt.

Kihalásztam két hajgumit a táskámból, az egyiket Fia-nak adtam, a másikkal pedig a saját hajamat fogtam fel lófarokba. Még fújtunk magunkra egy kis dezodort, becsuktuk a szekrényeinket, aztán kisétáltunk az öltözőből és beléptünk a táncterembe.

A terem, vagy inkább nagy szoba falai sötét vörösek voltak, a földet fekete, csúszásmentes linóleummal borították. Három fehér ajtó volt a szobában, egy a folyosóra vezetett, egy a női öltözőbe és egy eldugottabb ajtó Aston öltözőjébe és irodájába.

A legnagyobb fal egész alakos tükörrel volt borítva, a folyosóról nyíló ajtó mellett egy hosszú, fekete bőrkanapé állt, fölötte néhány képpel, amik díjakat ábrázoltak. Ugyanilyen fotók voltak a tükörrel borított fallal párhuzamos falon is. A negyedig falon óriási ablakok ontották a fényt, de Aston behúzta a fekete sötétítőket és inkább az össze lámpát felkapcsolta. Az irodájához vezető ajtó mellett volt egy fehér, mindent tudó hifi torony, két oldalán rendezetten kipakolva szinte az összes ismert énekes előadó eredeti lemezével.

- Rendben lányok! Álljatok be egy sorba! - intett Aston, amikor mi is megérkeztünk. A magammal hozott termosz leraktam a kanapéra, ahol a többi lány is tárolta a telefonját, innivalóját, törölközőjét.

Felsorakoztunk, Aston pedig aszerint állított be minket, amilyen magasak vagyunk. Egy csoportban heten vagyunk, Aston engem, Amy-t, Tori-t és Hayley-t előre állított, Fia-t, Dess-t, Kim-et, Carly-t, és Gwen-t pedig úgy állította be mögénk, hogy két elől álló ember közt egy hátul álló látsszon.

- Kezdhetjük? - kiáltotta el magát Aston.

- Igen! - válaszoltunk egyöntetűen. Mind lenge pólóban, sortban, mezítláb, felgumizott hajjal álltunk.

- Akkor tehát! - vette át a szót Aston. - Ez a tánc könnyű, de emellett nagyon szexi is, ezért amíg én hozok nektek cipőket, ti bontsátok ki a hajatokat!

Kihúztuk a gumikat a hajunkból és a kanapéra dobtuk, aztán visszamentünk a helyünkre.

Én vagyok a legmagasabb, ezért Aston engem állított be az első sorba elsőként. Jobbomon Hayley, és Amy, balomon Tori állt, mögöttem balról jobbra Kim, Fia, Gwen, Carly és Dess állt. Aston egy nagy kartondobozzal lépett be, amit lerakott a szoba közepén.

- Ebben a felállásban fogunk egész évben dolgozni, rendben? - szólalt meg megint a tanár. Mind bólintottunk, így Aston kiosztott mindegyikünknek egy-egy pár fekete, telitalpú, platform, fűzős bokacsizmát.

- Szorosan kössétek meg, mert amíg nem tanuljuk meg, hogy egy tűsarkúban hogyan lehet táncolni, addig nem szeretném, ha kitörténtek a bokátokat! - nézett még ránk Aston, aztán visszavitte a dobozt az irodájába. Jó erősen megkötöttük a cipőket, aztán felálltunk és járkáltunk egy kicsit a meglepően kényelmes darabokban.

- Kezdjük! - tapsolt Aston.

A szoba közepén állt fel Hayley, Dess és Gwen, a tükör előtt leguggolt Amy és Kim, két oldalra pedig kiálltunk mi négyen. Jobbra Fia és én, balra pedig Tori és Carly.

A zenét meghallgattuk, aztán Aston eltáncolta nekünk és egy órás tanulás után már úgy ahogy mind tudtuk a koreográfiát. A zene fülbemászó volt, Pixie Lott Kiss the Stars számára táncoltunk. 

A tánc első negyed részében Hayley, Dess és Gwen táncoltak, majd a második negyedben csatlakozott hozzájuk Amy és Kim, a tánc háromnegyedénél bekapcsolódtunk mi négyen, akiket félre állítottam, a negyedik negyedben pedig így együtt, kilencen táncoltunk.

- Nagyon jó, lányok! Jó lesz ez! - holnap is gyakorlunk rá! - engedett utunkra Aston.

Az öltözőben mindenki elment lezuhanyozni. Nekem sosem volt szokásom, a régi sulijainkban mindig undorító volt a zuhanyzó, de itt minden tiszta volt, úgyhogy rávettem magamat és beálltam egy zuhanyrózsa alá, hogy lehűtsem a lüktető testemet. Kaptam Gwen-től kölcsönbe egy törölközőt, megtörölköztem, felvettem a tiszta alsóneműimet, aztán visszavettem a sötétkék ruhát, rá a farmerdzsekit, magamra aggattam a kiegészítőimet és újból kihúztam a szemeimet szemceruzával, bepúdereztem az arcomat és átszaladtam a szájfénnyel a számon. 

Még mindenki öltözött, amikor visszamentem az öltözőbe. Beledobáltam a táncos cuccaimat a sporttáskába, behoztam a hajgumimat és a termoszomat, amiből megittam a maradék vizet is és a táskámon kívül semmit nem vittem magammal. Felvettem a bokacsizmámat és még mindig lihegve hagytam el az öltözőt. Aston-val összefutottam a folyosón, Ő nagyon megdicsért, aztán engedett az utamra. Lelifteztem a földszintre, ahol éppen akkor lépett ki a másik liftből Elle.

- Szia! Hogy ment? - érdeklődött, míg megölelt.

- Jól! Nagyon tetszett! - mosolyogtam. - Szerinted áll még Danielle ajánlata?

- Nem is mondtam neki, hogy nem szeretnéd! - kacsintott. - Úgyhogy gyerünk ki, Louis elvisz Dani-hez, bemutatlak neki! Aztán úgyis bevesz a csapatába!

- Eleanor! - nevettem fel és megpróbáltam felháborodottságot színlelni. - Te hihetetlen vagy!

- Tudom, szokták mondani! - húzogatta a szemöldökét, aztán elkezdett kifelé terelni. Az épület előtt ott parkolt a fekete autó, neki dőlve pedig Louis.

- Szia, Drága! - nyomott egy apró puszit Elle szájára.

- Szia, Lou! - simogatta meg az arcát El. - Bemutatlak Alex-nek!

- Alex, Ő itt a barátom, Louis! - fordult felém.

- Szia! Louis vagyok, de a barátaimnak csak Lou! - nyújtotta felém a jobbját.

- Szia! Alexandra White, de csak Alex-nak hívhatsz! - mosolyodtam el és megráztam a kezét.

- Gyertek, üljetek be, Alex, Téged elviszlek Dani-hez! - intett Lou az autó felé. Udvariasan kinyitotta a hátsó ajtót nekem, majd az anyósülés felőlit Eleanor-nak.

Beültem és megvártam, míg beül a volán mögé és elindul. Beszélgettünk úgy összességében mindenről, amíg Louis meg nem állt egy nagy épület előtt egy kis utcában a belvárosban. Út közben írtam egy sms-t anyának, hogy nem egyenesen haza megyek, ne várjon, de valószínűleg estig az üzletben lesz.

- Köszönöm, hogy elhoztál! - öleltem vissza, amikor Louis megölelt. - Köszönöm az ajánlatot, El! - adtam két puszit a barátnőmnek, aztán a táskámat az oldalamhoz szorítva megvártam, míg az autó kikanyarodik a körútra, aztán megfordultam és beléptem a klimatizált épületbe. A recepción eligazítottak, fellifteztem a 3.-ra és bekopogtam a 324-es stúdiószoba ajtaján.

Az ajtó nagy lendülettel nyílt ki, egy göndör hajú, mosolygós arcú lány nézett rám és kedvesen beinvitált.

- Szia, Alex! - ölelt meg a lány. - Danielle vagyok, de hívj csak nyugodtan Dani-nek!

- Szia! Alex vagyok! - öleltem vissza. Örültem, hogy ilyen közvetlen, nem zárkózott és nagyon kedvesnek tűnik.

- Gyere be! - invitált beljebb. - Eleanor telefonált, hogy tudsz jönni!

- Igen, gondoltam, hogy szólt! - mosolyogtam. - Szóval akkor mi is ez a táncos dolog pontosan?

- Akkor térjünk a lényegre! - ültetett le és elém tolt egy mentes ásványvizet. - A csapatban tízen vagyunk, de sokszor nem mindenki van benne egy-egy projektbe. Ha például meghúztad valamidet, akkor nem leszel benne az adott táncban, de ez nem azt jelenti, hogy nem kapsz fizetést!

- Mi? Fizetést? - döbbentem le. - Ne haragudj, Dani, de azt hittem, ezt nem fizetik meg! Tudom, hogy most hálátlannak tűnök, de mégis csak van, akinek tényleg szüksége lenne pénzre, én meg a szüleimmel élek, mindenem megvan és nem tudnám mire költeni!

- Alex! Te vagy az utolsó ember a sok közül, aki jelentkezett a meghallgatásra! 20 éves vagy, egyetemista és hidd el, amikor majd el akarsz költözni otthonról, jól fog jönni az a pénz, amiért megdolgoztál. Láttam a táncos videódat! - mosolygott és felállított. - Szóval csak gyerünk, mond igent!

- Hát akkor... Igen! - mosolyodtam el szélesen. Dani megölelt, aztán átvezetett egy öltözőbe, a jobb oldaliba, ami a női volt és a kezembe nyomott egy fehér, térdig érő cicanadrágot, sötét vörös, denevérujjú pólót és egy ugyanolyan színű sportcipőt. Hál' Istennek Dani nem kínzott magassarkúkkal.

Átöltöztem, aztán követtem őt a belső terembe, amely krémszínű falaival és fekete, makulátlan linóleum borításával is otthonos volt.

- Lányok! Bemutatom nektek Alex-et, vele fogunk dolgozni! - fordult Dani a lányok felé. - Ők itt a csapattársaid!

Név szerint is megismerkedtem a lányokkal, mind nagyon kedvesek voltak. Igazi vicces barátnőket találtam Kelly, Cher, Jade, Norrie, Kyra, Lola, Jenna és Faith személyében.

- Akkor holnap délután ötre legyél itt! - köszönt el tőlem két puszival Dani az aulában.

- Rendben! Szia! - intettem még neki az ajtóból, aztán kiléptem az utcára. A lámpák fénye bevilágította az összes kis zugot az utcában és még ha sietősen is, de hamar kiértem a főútra, ahol éppen megállt a buszom. Odaszaladtam, felmutattam a pénztárcámban a bérletet, aztán leültem és a homlokomat a hideg üvegnek döntöttem. 

Fél óra múlva a busz megállt három utcányira a házunktól, s amíg megtettem ezt a távolságot, bedugtam a fülesemet a fülembe és a telefonon kerestem egy rádió adót. Zenét hallgattam néha egy kis párbeszéddel színesítve, aztán egy utcányira az otthon melegétől a rádió disco zenéket kezdett sugározni, így a kis pöcköket kiszedtem a fülemből és csöndben tettem meg az utat a házig. Beírtam a számkombinációt a kapu melletti gombokon, aztán belöktem a nehéz kovácsoltvas kaput és beléptem. A kapu magától visszacsukódott, én pedig a bejárati ajtó előtt szenvedtem egy kicsit a kulcsommal aztán beléptem a sötét házba. Úgy látszik, hogy senki nincs itthon. Bezártam az ajtót, lerúgtam a cipőmet és felmentem a szobámba. 

Letusoltam, aztán felvettem egy kényelmes cicanadrágot és egy lenge, fehér pólót. Egy fehér titokzoknit húztam a lábamra és lesétáltam a konyhába. Bekapcsoltam a tvt a nappaliban és felhangosítottam az Mtv-t, hogy a konyhában is halljam.

Csináltam magamnak egy jó nagy adag gyümölcssalátát és kizárólag csak egy nagy pohár, mentes ásványvízzel ittam meg, amibe egy karika citromot és narancsot tettem. Befészkeltem magamat a nappaliban a kanapéra, magam mellé húztam a táskámat és miután lehalkítottam a tvt szinte némára, elővettem a biosz füzetemet.

Apró, kerek betűk köszöntek vissza a hófehér papírról, melyek rendezetten, egymástól egyenlő távolságra álltak. Vékony vonásokkal emeltem ki a fontosabb elemeket a szövegekben, amik színesek voltak.

Átolvastam a két oldalas szöveget és elkezdtem memorizálva megtanulni azon könnyű módszer szerint, hogy elolvastam egy szót és ami először eszembe jutott róla, azt a fejembe véstem és levetítettem magamnak a képkockákat.

Fél 11-kor összecsaptam magam előtt a matek füzetem és elsüllyesztettem azt a táskámban. Felálltam, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, majd kikapcsoltam a tvt és felmentem a szobámba. Átvettem a ruháimat a háló szerelésemre, a fehér francia bugyira és a világoskék, bő, ujjatlan pólóra, aztán még megmostam a fogamat, lemostam a sminket az arcomról, kifésültem a hajamat és nyugodtan feküdtem le aludni.

* * *

Valahol a tudatom alatt számítottam rá, hogy anya és apa a Londonba költözésünk után is ugyanolyan gyakran nem lesz otthon, mint Los Angelesben volt.

Amikor reggel 7-kor felkeltem, semmi kedvtelenséget nem fedeztem fel magamban. Kiugrottam a takaró alól, a fürdőbe robogtam, letusoltam, kisminkeltem magamat a szokásos púder, szemceruza, szempillaspirál, szájfény kombinációval, majd a hajamat kifésültem és amíg a hajgöndörítő be nem melegedett, a szekrényem előtt húztam az időt.

Egy fekete csőfarmernél, egy barna, térd alatt véget érő, lapos csizmánál, egy világos bézs rövid ujjú pólónál és mintás, kötött pulcsinál állapodtam meg. Kivettem az egyik fiókból egy fekete, kötött körsálat és az ékszeres dobozomból egy pár arany láncokon lógó, fekete tollas fülbevalót.

Megmostam a fogamat, fújtam egy kis parfümöt a fülem mögé és a csuklómra, aztán felkaptam a táskámat, belecsúsztattam a könyveimet, a telefonomat, az aktuális szájfényemet és a pénztárcámat, majd lementem a földszintre.

Utam a konyhába vezetett, ahol már egy félig kihűlt üveg citromos tea várt, rajta egy üdvözlő post-it-tel. Az italt ott is hagytam, csak egy piros almát tettem el és út közben meg is ettem egyet. Danielle tanácsára nem ettem semmi zsírosat, csak akkor, ha nagyon muszáj volt, este is csak egy rozskenyeret vágtam fel, amit megvajaztam és salátát, sonkát és sajtot tettem rá, de semmi nehezet nem ettem. Szépen kezdtem fogyni, persze ez csak egy-két kiló volt és nem. nem szándékozom anorexiás lenni, csak azt akarom egy év múlva látni, hogy ott domborodom, ahol kell.

A buszmegállóban zenehallgatással ütöttem el az időt, majd amikor megjött a busz, rajta ülve átolvastam a kémiát. Fél kilenckor leszálltam egy Starbuck's előtt, bementem, vettem két jeges kávét, egyet Elle-nek, egyet magamnak, aztán egy puncsos fánkot és egy csokis muffint külön-külön zacskóban. Elsüllyesztettem a reggelinket a táskámban és átsétáltam az út másik oldalán lévő McDonald's-ba.

Lehet, hogy a McDonald's-os saláta sem a legegészségesebb, de egy jó nagy szelet, grillezett, sajtos csirkemellel és majonézmártással mindennél finomabb. Elvettem az álmos kiszolgáló lánytól a műanyag dobozt és evőeszközöket tartalmazó Mekis zacskót, aztán beraktam a táskámba, fizettem és elindultam az iskola felé.

Az iskola előtt Melissa-val, az egyik osztálytársammal találkoztam, vele mentem be, de a szekrényeinknél elváltak útjaink, Ő ment a biológia előadóba, én meg kivettem pár könyvet a szekrényből, beraktam a tegnapiakat, aztán az újakat a táskámba tettem.

A kezembe fogtam a két Starbuck's-os zacskót és a kávékat, aztán elindultam az előadóba. Eleanor a hetedik sorból integetett felém, egy helyet foglalt nekem, a többi helyen mind ültek már. Felsétáltam a sorok közt és leültem Elle mellé.

- Jó reggelt! - adtam két puszit neki és a kezébe nyomtam a puncsos fánkot tartalmazó zacskót és a kávéját.

- Neked is! Nagyon aranyos vagy! - mosolygott rám. - Legközelebb gyilkossági merényletet követek el Lou ellen, ha nem megy be út közben egy kávézóba.

Felnevettem, aztán kipakoltam a padomra, a muffinomat megettem és a kávét szépen lassan megittam. Beletettem az üres papír poharat a papír zacskóba és a táskámba rejtettem, majd átadtam a teljes figyelmemet a biológiának. 

Addig, amíg Eleanor el nem kezdett mellettem pletykálkodni. Attól a perctől kezdve rábíztam a szorgos jegyzetelést valaki másra és a barátnőmmel beszélgettem.

~ First ~ My oldest best friend

Izgatottan indultam el egy taxi felé. Duzzogva ültem be hátulra, előre apa ült, mellém anya préselte be magát. Nem foglalkoztam a hideggel és a csepergő esővel, tövig letekertem az ablakot és néztem a Temze háborgó hullámait.

Anya is mosolyogva figyelt, apa pedig a taxi sofőrrel társalgott. Fél óra múlva megálltunk egy ház előtt. A jellegzetes, angol, vörös téglával kirakott falú ház a fehér keretű ablaktáblákkal, amelyeket két oldalról fehér zsaluk díszítettek. A nagy, üvegezett, fehér bejárati ajtó láttán boldogság fogott el. Minden itt kezdődött. Itt lépték át az első küszöböt a szüleim a karjukban tartva engem, s ezen az ajtón léptünk ki, amikor elköltöztünk Londonból.

Mély levegőt vettem és benyitottam az ajtón. A hall ugyanolyan volt, mint régen, mosolyogva néztem körbe. Elkapott egy érzés, ami a szemben lévő nappaliba vezérelt. Ez a szoba már átfestve, átrendezve tárult elém. A nappali középpontja a nagy kandalló volt, mellette állt egy kényelmes, fehér kanapé, ami mögött az étkezőbe lehetett bejutni. A hallból balra volt a konyha, a jellegzetes, fehér konyhaszekrényeivel. A világosabb részére most ömlött a napfény, a konyhakövön megcsillantak a déli napsugarak.

A garázs nem különösebben érdekelt, felsprinteltem a lépcsőn és a folyosón megálltam. Hosszú, krémszínűre festett folyosó, melynek mindkét oldalán négy-négy ajtó nyílt, s a folyosó távolabbi végében egy nagy ablak ontotta a fényt. A lépcső melletti ajtó volt a szüleim szobája, ide nem mentem be.

Azonnal a jobb oldali, utolsó ajtóhoz rohantam és szinte beestem az ajtón. Összeszorított szemekkel akartam visszafordulni, de az orromba jutott a kellemes, vanília illat és ez elvarázsolt. Lassan nyitottam ki a szemeimet. A szobám. Itt nőttem fel, bár amikor elmentünk innen, még babrózsaszín volt és virágos volt minden, de tudtam, hogy rábízhatom a birodalmamat anya lakberendező húgára. 

Halkan becsuktam az ajtót és a hátammal dőltem neki. Mélyeket lélegeztem, nehogy sikítozni kezdjek. Úristen! A szobám gyönyörű! Már csak a hőn áhított fürdőszobám volt hátra. A fürdőszoba teljes egészében a bézs színek fogsága alatt állt. Kihúztam egy fiókot és meglepetten láttam, hogy teljesen új sminkes cuccok intenek vissza. A jobb márkákból. Igazán nem kellett volna még erre is költekezni, kicsit bűntudatom is volt, amiért régebben egy új parfümért, vagy szemceruzáért nyafogtam állandóan.

Kimentem a szobámba és ha lehet, még jobban meglepődtem, amikor a régi ruháim a szekrény hátsó részébe száműzve álltak, előttük pedig vadonatúj ruhák vártak rám. 

Becsuktam a számat, megfogadtam, hogy többet semmit nem kérek és levetettem magamat az ágyra. A plafont néztem és néha elsöpörtem egy-két hajszálat az arcomból. Hirtelen felültem, aztán felugrottam és lerohantam a nappaliba. Két óriási ajtó nyílt a kertbe, ide szaladtam és elmosolyodtam. 

A kert végében még mindig ott állt a hintaágy, rajta egy új, virágos párnával és a keretét is újra festették. Még oldalra fordultam, ahol egy modern terasz volt, de ez nem foglalkoztatott, majd nyáron gyönyörködöm benne és a medencében, ami mellette húzódott.

Besétáltam a konyhába, ahol anya éppen egy nagy tepsi csirkét tett be a sütőbe.

- Látom felavatod a konyhát! - ültem fel a pultszigetre és kiemeltem egy narancsot a gyümölcskosárból.

- Igen, jól látod. - biccentett anya mosolyogva. - De nincs étel ebéd előtt!

- Anya! - szisszentem fel, amikor a formás gyümölcs megint a kosárban landolt. Beláttam, hogy anya nem enged, így inkább elugrottam és a szekrényekből kivettem három főre való evőeszközt és tányérokat.

- Az étkezőbe teríts! - fordult meg anya és biztatóan mosolygott. Kimentem az étkezőbe és lassan megterítettem. Az ablak az utcára nézett, az autók - már amennyi ezen a nyugalmas környéken járt -, lassan hajtottak el a ház előtt. Egy világosbarna hajú lány szaladt el a túloldalon, amiből eszembe jutott Eleanor.

A telefonomat előhúztam a farzsebemből és kikerestem a számát, majd tárcsáztam.

Egy rekedt férfihang szólt a készülékbe, először majdnem lecsaptam, de végül inkább beleszóltam. Lehet, hogy Eleanor-nak van barátja.

- Alex White vagyok, Eleanor-t keresem! - szólaltam meg.

- Szia, Alex! Eleanor mesélt rólad! Egy pillanat és adom! - a fiú, akivel az előbb még beszéltem, most távolabbról hallatszott, majd átvette valaki a telefont.

- Eleanor Calder! - szólalt meg Elle.

- Eleanor? Itt Alex! - válaszoltam izgatottan.

- Alex? - kiáltott fel. - Itt, Londonban?

- Igen! - bólogattam.

- Úristen! - szólalt meg megint hangosan. - Miért nem szóltál előbb? Találkozunk valahol?

- Ezért hívtalak! - emlékeztettem őt. - Mikor és hol?

- Mondjuk a Hyde park melletti Starbuck's-ban? - ajánlott fel egy kávézót El.

- Az tökéletes! - vigyorodtam el. - Akkor holnap délelőtt?

- Holnap délelőtt! Most megyek! Szia, Alex! - köszönt el.

- Szia Elle! Puszi! - miután már csak sípolás jelezte, hogy a vonal süket, kinyomtam a telefont.

Anya éppen akkor lépett be a szobába és letette a megsült csirkét.

- Eleanor-val beszéltél? - ült le az egyik székbe. Bólintottam és helyet foglaltam én is. - Mikor találkoztok? - anya mintha a gondolataimban olvasna.

- Holnap délelőtt! - nevettem fel.

- Alexa! Tudod, hogy hétfőn muszáj bemenned az új iskoládba. El kell kezdened hétfőn a művészeti sulit! - figyelmeztetett anya. Már megint elfelejtkeztem az iskoláról. Elhúztam a számat és az asztal alatt a térdeimen dobolva vártam apát.
- Holnap vasárnap. - gondolkozott el. - Akkor délután megvásárolhatnánk az iskolaszereidet! Majd délelőtt beugrom az iskolába és elhozom a könyveidet.
- Köszi! - ugrottam fel és egy cuppanós puszit nyomtam anya arcára. Pár perccel később apa is belépett és helyet foglalt az asztalnál.
- Hogy, s mint? - érdeklődött.
- Bien, merci! - néztem apára.
- Mit mondott? - nézett apa anyára, de anya is csak a vállát vonogatta.
- Je parle français! 
- Biztos, hogy jól van? - pillantott apa anyára, mintha én ott se lettem volna.
- Hahó! Franciát tanulok a suliban és emelt nyelvvizsgát is tettem le belőle! - váltottam angolra.
- Ó! - tátották el a szájukat a szüleim. Megforgattam a szemeimet és szedtem magamnak a húsból és a franciasalátából.

* * *

Az utolsó koszos tányért megforgattam a forró vízsugár alatt, majd lemostam róla a habot és megtöröltem. Beraktam a szekrénybe a többivel együtt is, aztán elzártam a csapot és felmentem a szobámba. Apa elfutott néhány papírért a munkahelyére, anya pedig utánanézett, hogy hol lehet írószereket venni Londonban. 

Becsuktam magam után a szobám ajtaját és körbe néztem. 

A szemem megakadt az ággyal szemben lévő komódon. Odasétáltam és kihúztam a felső fiókot. Annyi körömlakkot még életemben nem láttam. Márkák és színek szerint felsorakoztatva álltak a kis üvegcsék, minden árnyalat ott volt. 

Elvigyorodtam és kivettem a körömlakklemosót és néhány vattakorongot. Beültem a nyitott ablakba és elkezdtem leszedni a régi körömlakkomat. Fél óra múlva már halvány rózsaszín körmökkel járkáltam fel-le és gimnasztikai gyakorlatokat csináltam a kezemmel, hogy jobban száradjon.

- Alexa! Gyere le sütit enni! - kiabált fel anya a lépcső aljáról. Kiszaladtam és ugrándozva lesétáltam. A konyhában melegebb volt, mint a többi helyiségben, s most cseresznyés süti illat terjengett a levegőben. Kiloptam a meleg sütik közül egyet és lenyalogattam róla a porcukrot. Finom volt. Kellemes érzés fogott el, amikor a puha tészta a számba került. Megettem három kockát, aztán kimentem a nappaliba és bekucorodtam a kanapé jobb sarkába, aztán bekapcsoltam a kandalló fölé szerelt tvt. 

Éppen egy beszélgetős show ment, anya néha ránézett a tv-re, én meg unottan hallgattam a hülye vicceket, amiken mindenki nevetett.

- És érkezik hozzánk a One Direction! - jelentette be a műsorvezető az új vendégeket. A göndör haj és a nagy, smaragdzöld szemek láttán még az unott mosoly is lefagyott az arcomról. Ledöbbenve néztem a fiút, akibe belebotlottam a Los Angeles-i reptéren. 

- Louis, jól megvagytok a barátnőddel, Eleanor-val? - fordult a műsorvezető a piros nadrágos, csíkos pólós taghoz. Eleanor?! Szinte felordítottam, amikor Louis megszólalt. Ő beszélt velem telefonon is. Tehát én belebotlottam egy amerikai reptéren a rég nem látott legjobb barátnőm barátjának a bandatársába és nem mellékesen legjobb barátjába! Wow, Alex, hozod a formád!

Idegesen kapcsoltam ki a tvt és felrohantam a szobámba. Anya észre sem vette, hogy elviharzottam, különben már rég a szobám ajtaja előtt állna és értetlenkedne. Hanyatt dőltem a puha ágyon és azon gondolkoztam, mégis mit váltott ki belőlem az, hogy Eleanor-nak világhírű barátja van. Nem várhattam el, hogy Eleanor felhívjon, bár hetente kétszer beszéltünk telefonon.

Úgy döntöttem, ezen nem gondolkodom, amúgy is, már 8 óra van és ha én holnap korán fel akarok kelni, akkor két órával később már rég aludnom kell. Az ölembe vettem a laptopomat és beírtam a Google-ba a banda nevét.

Kismillió blog, meg oldal ugrott fel, de csak a Wikipedia-t olvastam el. Más nem nagyon érdekelt, kikapcsoltam a gépet, elővettem a komód második fiókjából egy tiszta bugyit és a szekrényből egy kék toppot. A fürdőszobába mentem, megnyitottam a zuhanyzó vizét, s még levetkőztem, a víz kellően forró volt. A ruháimat beledobáltam a szennyes kosárba és beálltam a víz alá. A hajamat előtte összefogtam, hogy ne legyen vizes, majd bekentem a testemet egy csokis gránátalmás tusfürdővel. Illatozva léptem ki a kabinból és magam köré csavartam egy tiszta törölközőt és lemostam a sminkemet hideg vízzel.

Már száraz volt a bőröm, így a törölközőt kiteregettem a törölközőtartóra és felvettem a bugyimat. Bekentem az egész testemet a szintén csokis gránátalmás testápolóval, a tusfürdő párjával. Felvettem a pólót és a hajamból kihúztam a gumit. Enyhén nedves volt, így hajszárítóval megszárítottam és visszamentem a szobámba. 

Álmosan bújtam be a takaró alá és leoltottam a kis, éjjeliszekrényre helyezett lámpát, ami eddig bevilágította az ágy környékét, mert a többi lámpát előzőleg lekapcsoltam. Ásítoztam párat, aztán hagytam, hogy a sötétség ellepjen és elaludtam.

* * *

A telefonom ébresztett. Eleanor küldött egy sms-t, hogy 10-kor találkozzunk a Hyde parki Starbuck's-ban. Nyolc óra van. Kiugrottam az ágyból, beszaladtam a fürdőbe, letusoltam, megmostam a hajamat, aztán vizes fejjel, egy törölközőben visszaszaladtam a szobámba, majdnem elcsúsztam a takaró lelógó végében, aztán kitártam a szekrényem ajtaját.

Hosszas válogatás után egy fehér, lenge, hosszú ujjú, virágmintás pólót akasztottam le a vállfájáról, az egyik belső rekeszből egy új, szaggatott mintázatú, világos farmert vettem ki, s a cipők közül egy kényelmes, barna magassarkút választottam. A ruhákat leraktam a fotelomba, a cipőt leraktam az ajtó mellé, felvettem egy tiszta, fehér bugyit, rá a nadrágot, aztán egy fehér melltartóra rávettem a fehér pólót és a fürdőben megszárítottam a hajamat, lenge loknikban omlott a hajzuhatag a vállamra. Egy fekete szemceruzával kihúztam a szememet és egy kevés alapozót is használtam. A sminket a jól bevált, halvány, világos piros rúzsommal koronáztam meg, amiből egy leheletnyit kentem az ajkaimra. Beletúrtam a hajamba és rámosolyogtam a tükörképemre. Találkozom Eleanor-val!

Leemeltem az egyik polcról a kedvenc Playboy parfümömet és fújtam egy leheletnyit belőle a csuklómra és a fülem mögé. Beletettem a telefonomat, a pénztárcámat és a rúzsomat egy bézs színű táskába, majd lementem a konyhába, ahol anya már egy kész tál amerikai palacsintával várt.

- Indulsz is? - szólalt meg anya meglepődötten. - Kérsz reggelit?

- Nem, köszi! Út közben veszek valami igazi londoni reggelit, meg eszek a kávézóban valami sütit. - mosolyodtam el. Anya is mosolygott, aztán a kezembe nyomott egy buszbérletet. 

- Busszal a leggyorsabb a közlekedés! - nevetett. Elraktam a kis papírt a pénztárcámba és puszit nyomtam anya arcára.

- Délben jövök! - integettem neki a konyhaajtóból.

- Ebédelj Eleanor-val! - kacsintott anya. - Persze, ha csak akarsz!

- Igen! - csillantak fel a szemeim, aztán megfordultam, kiléptem a napsütéses utcára és elindultam a főút felé.  Két utcával arrébb, amikor már egy körúton sétáltam, vettem egy térképet és kikerestem a Hyde parkot. Isteni szerencsém, hogy jó irányba indultam, mert a legközelebbi buszmegállótól indult egy busz, ami 20 perc alatt oda is ért a Hyde parkhoz - elméletileg.

Beálltam a buszmegállóba és vártam, hogy megérkezzen az én piros, emeletes buszom. Amikor begördült a megállóba, elsőként szálltam fel, felmutattam a bérletemet és a felső szinten leültem az ablak mellé. Az ötödik megállónál leszálltam és körbenéztem. Nem messze tőlem egy nagy Starbuck's kávézó állt. Az órám 9:50-et mutatott. 

Elindultam a kávézó felé és benyitottam. Odaköszöntem az elfoglalt lányoknak a pult mögött, aztán szemügyre vettem a vendégeket. Az alsó szinten minden asztal foglalt volt, hol egy szerelmes pár ült, hol egy újságot olvasó üzletember, hol egy anyuka a három gyerekével. Felmentem a második emeletre. Itt már jóval kevesebben voltak, pont a kávéház alsó szintjének a fele volt itt fent berendezve, egy korláttal zárták le. A másik részében a lenti szintre lehetett rálátni, ezért is ültem a korlát melletti kis asztalhoz és lepakoltam a mellettem lévő székre a táskámat. 

Kellemes kávé és süti szag terjengett bent, néhány pincér lány kinyitotta a kétszárnyú üvegajtót, amin mindig bement, vagy kiment valaki. A halk beszélgetés összefolyt körülöttem, miközben a telefonomat néztem, amit az asztalra raktam ki, a kezembe vettem egy itallapot, amin az összes kávé színes képekkel volt felsorolva.

Egy világosbarna hajú, angyalarcú lány libbent be a nyitott ajtón. Intettem neki, amikor felnézett és felálltam, amikor a lépcsőn fellépkedett és mosolyogva megállt előttem.

- Szia, Alex! - szorosan megöleltük egymást. - Jó Téged újra látni!

- Szia, Elle! - mosolyogtam, amikor leültünk. - El sem hiszed, mennyire hiányoztál!

- Most már minden nap találkozhatunk! - mosolyodott el.

- Hát persze! - bólogattam hevesen. - Rendelünk?

- Igen! - jött a gyors válasz a barátnőmtől. - Még mindig a Caramel Frappucino a kedvenced?

- Igen! - bólintottam. - Neked is?

- Hát persze! - nevetett. Néhány perc múlva egy pincérlány állt meg előttünk és megigazgatta a Starbuck's-os kötényét.

- Sziasztok! Mit hozhatok? - vette elő a kis jegyzetfüzetét.

- Két Caramel Frappucino-t kérünk! - mosolyogtam rá és Eleanor-ra néztem, aki bólogatott.

A lány elszaladt a rendelésünkkel, mi pedig elkezdtünk mindenféle lányos dolgokról csacsogni. Elle beszámolt Louis-ról, a munkájáról és a One Direction-ről is.

- Még mindig jól ráncolsz? - vette maga elé az italát, amit nemrég hoztak ki.

- Igen! - bólintottam és a számba vettem a szívószálat. - Eszünk valamit?

- Én egy puncsos fánkot kérek! - intett a pincérnek a barátnőm.

- Én meg egy szelet csokitortát. - mosolyogtam rá a lányra, aki az asztalunk mellett állt. Bólintott és elment, így visszafordultam Eleanror-hoz.

- Arra gondoltam, hogy bemutatlak Danielle-nek, Liam barátnőjének! Nagyon jól táncol Ő is és keres valakit a tánccsoportjába. - nézett rám Elle kérdőn.

- Szerinted megállnám a helyem egy ilyen csapatban? - kételkedtem. - Rég táncoltam már és Ők biztos profik.

- Szerintem most is nagyon jó vagy! - kacsintott. - Hova jársz iskolába?

- Másodikos vagyok az University Of Arts-ban. - válaszoltam.

- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel. - Egy iskolába fogunk járni!

Egyszerre ugrottunk fel és öleltük meg egymást.

- De hát ez szuper! - virultam. Elle is csak bólogatott. - Akkor osztálytársak leszünk?

- Igen! - vigyorgott. - Én vezetlek majd körbe! Melyik szakot választottad?

- A modell- és táncszakot. - mosolyodtam el.

- Én a modell-és fotósszakon vagyok. - nevetett. - Akkor az összes óránk együtt lesz! Csak a tánc és fotós órák nem.

- Miért, ez hogy működik? - érdeklődtem.

- Te a tánc szakot választottad a modellszak mellé, így neked a többi táncszakossal együtt akkor vannak haladó tánc óráid, amikor nekem haladó fotós. - magyarázott. - De lesz együtt leszünk majd szinte egész nap! Ezért mondtam, hogy bemutatlak Dani-nek, biztosan szívesen megismerkedne veled, főleg, ha táncszakra vettek fel.

- Szerinted sikerülne? - néztem Elle-re félve. Felnevetett és bólintott.

- Persze.

A délelőtt további részében, miután elfogyasztottuk a rendelt sütijeinket, sétáltunk a belvárosban, benéztünk a H&M-be, ahol El egy csomó ruhát vett, én csak egy topánkát és két kényelmes, magassarkú szandált, amiben majd táncolnom kell, ha úgy adódik. Az első pólómat is itt vettem meg, amit Londonban vásároltam, egy High heels High hopes feliratú, ujjatlan pólót.

- Akkor holnap 9-re kell jönnöd! Akkor kezdődik a tanítás! - nézett még rám Elle, mielőtt elköszönt. - Hozd el a két cipődet és nézd meg az e-mail-jeidet, elküldöm az órarendedet. 

- Köszönöm! Holnap találkozunk! - öleltem Őt meg.

- Beszélek Danielle-vel! Szia! - két puszival köszöntünk el, aztán Ő beült egy sötétített ablakú, fekete autóba, amiből felém integetett egy fiú - valószínűleg Louis, Elle barátja -, amikor az ajtót El kinyitotta. Visszaintegettem és mosolyogva indultam el a buszmegálló felé.

Fél óra múlva haza is értem. Semmire sem vágytam jobban, csak arra, hogy leülhessek és levehessem a cipőmet.

- Haza értél? - lépett ki a konyhából anya utcai ruhában.

- Igen! - bólogattam.

- Milyen volt? - érdeklődött, de amikor látta, hogy nem üres kézzel értem haza, inkább nem faggatózott, csak a kezembe nyomta a fehér Converse-met, kiterelt a bejárati ajtón, beültetett az autójába és elindultunk egy írószer felé.

Hosszas parkolóhely keresés után végre bementünk az üzletbe, vettünk 10 darab, nagyalakú, sima lapú, díszes fedőlapú füzetet, egy maroknyi fekete és kék, vékony tollat, Felvásároltuk majdnem az összes színes Stabilo-t, ami a boltban volt, vettünk még 5 nagyalakú, kockás, mintás fedőlapú matekfüzetet, meg ugyanennyi vonalasat is. 

A következő állomásunk egy táskaüzlet volt, itt megvettük az sulis táskámat és a sporttáskámat is.

A harmadik állomás egy ruhaüzlet volt, vettünk tíz cicanadrágot, két térdig érőt, öt hosszút és három sortot, öt fehér toppot, egy rózsaszín, denevérujjas pólót és egy fekete, lenge pólót.

A cipőüzletben megvettük a sportcipőimet is, egy bézs-fekete színű, vékony talpú sportcipőt, egy mintásat, amit anya utcai viseletre vett a "leharcolt" Converse-m mellé és egy magas szárú, halvány rózsaszín tornacipőt.

- Anya! Mondtam, hogy nem kellett volna három cipő! - magyaráztam anyának, miközben egy másik írószerboltban tolltartót kerestünk.

- Ez tetszik? - tolt sz orrom alá egy focilabdás darabot.

- Anya! - fordultam anya felé és megláttam a tolltartót, amit végig kerestem. Vagyis majdnem ugyanolyat.

Megvettük és végre beülhettünk a kocsiba, hogy haza menjünk.

- Apád meg fog ölni a költekezés miatt! - rázta anya a fejét nevetve.

- Nem csodálom! - nevettem fel és bekapcsoltam a rádiót.

* * *

- Alexa! Kelj fel, elkésel! - ugrasztott ki anya az ágyból. Amíg Ő kiment és főzött teát, én ránéztem az órára. Még csak 7 óra.

Ha már felébredtem, elmentem letusolni, megmostam a hajamat, aztán egy törölközőben megszárítottam és hagytam, hogy loknikba rendeződjön. Megmostam a fogamat, visszamentem a szobámba és kinyitottam a szekrényajtót. Volt egy ruha, amit mindenképp fel akartam az első napomon venni. 

Kivettem a ruhát, aminek az szoknya része sötétkék alapon fehér pöttyös volt, míg a felső része ugyanilyen kék csipkés. Megkerestem hozzá a megfelelő cipőt, amit egy fekete, platform bokacsizma személyében találtam meg. 

Felvettem a ruhát, mellé kivettem egy fekete bőrdzsekit a szekrényből és leraktam a székemre, ami mellett ott állt a táskám és a cipőm. A fürdőszobában kihúztam a szememet fekete szemceruzával, végigpödörtem a szempilláimat fekete szempillaspirállal, aztán egy enyhén barackvirág színű, nem éppen feltűnő szájfénnyel és kevés púderrel koronáztam meg a sminket. A Playboy parfümből egy leheletnyit fújtam a fülem mögé és a csuklómra, majd beletúrtam a hajamba és a tükörképemre nyújtottam a nyelvemet.

A fülembe tettem egy fehér szívecske alakú fülbevalót, a nyakamba egy hosszú, arany színű nyakláncot akasztottam, az ujjamra pedig egy ezüst masnis gyűrűt húztam. Felvettem a kabátot, a táskát a vállamra húztam - már benne volt a lehalkított telefonom, a fülesem, a pénztárcám, a szájfény és az elmaradhatatlan térkép is -, és a kezembe fogtam a cipőmet.

Leszaladtam. Az óra 8-at mutatott.

- Jó reggelt! - köszöntem be apának, aki éppen indulni készült. 

Apa egy amerikai cégnél kapott munkát, ugyanis Los Angelesben menedzser volt és sok jó ismeretsége van Amerikában, amit a munkahelyén tolerálnak is. Anya az egyik barátnőjével, Mary-vel csinál egy ruha- és ékszerüzletet London belvárosában.

- Neked is,! - köszönt el. - Szép napot mindkettőtöknek!

- Szia! - intett anya, aztán a kezembe nyomott egy üveget, amiben a még forró tea volt. A pulton ott állt egy mintás termosz, amiben hideg, buborékos ásványvíz volt. Beletettem mindkét üveget a táskámba, aztán anyához léptem és adtam egy puszit az arcára.

- Szia! - köszöntem el.

- Szép napot! - mosolygott anya a pultnak dőlve.

A lakáskulcsaimat elsüllyesztettem a táskámban és elindultam a fűút felé. Tíz perccel később már a sugárúton sétáltam. Az iskola nem volt messze, sétálva fél óra, busszal 20 perc. Út közben bementem egy Starbuck's-ba, vettem elvitelre két hosszú kávét és két zacskóban egy-egy puncsos fánkot és egy-egy csokis muffint. Elraktam a szerzeményeimet a táskámba és sietősebbre vettem a tempót. 

Háromnegyed 9-re értem az épület elé, ahol éppen Eleanor szállt ki a fekete autóból.

- Szia! - köszöntött két puszival. - Gyere, menjünk be!

Besétáltunk és fellifteztünk az 5. emeletre. Bementünk az előadóba és leültünk a negyedig sor közepén. A táskámat beraktam a pad alá, de még előtte elővettem a telefonomat és küldtem egy sms-t anyának, hogy beértem épségben. A teám már kellőképpen kihűlt, így azt iszogattam, amíg Eleanor az iskoláról beszélt.

Tegnap délután anya behozott az iskolába, beiratkoztam, megkaptam a szekrényem kulcsát, az egyik a folyosón van, a másik az öltöző szekrény kulcsa. Az folyosón lévőbe tettem be a sporttáskámat és azokat a könyveket, amik nem kellettek mára. Az öltözőben lévő szekrénybe csak a ruháim férnek el, így oda mást nem is raktam.

Mindenki kedves volt velem, köszöntek, beszélgettek és akkor először úgy gondoltam, hogy egy jó év elé nézek.