Már egészen messze elkószáltunk és Harry semmiképp sem akarta, hogy megfázzak, ezért kénytelen-kelletlen visszafordultunk. A pokróc előtt megálltunk és csak néztük Londont.
- Olyan szép! - suttogtam. Harry csak bólogatott, aztán szó nélkül megfordult és elkezdett pakolni. Én is leguggoltam mellé és betettem a kosárba a tányérokat, aztán összehajtottuk a plédet is és elsétáltunk az autóig.
Harry szinte bedobta a kosarat és a plédet a csomagtartóba, aztán megelőzött és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, megvártam amíg becsukja az ajtót utánam és megkerülve a kocsit bevágódik mellém.
- Mehetünk? - nézett rám Harry nagy, zöld szemeivel.
- Persze! - bólintottam és rámosolyogtam.
* * *
- Hát, nagyon jól éreztem magamat! - nyugtattam meg Harry-t a házunk előtt sokadjára. Még mindig nem hitte el, hogy tetszik nekem ez a hely. Megígérte viszont, hogy még elvisz oda.
Az motort leállította, aztán kiugrott mellőlem és átszaladt az én oldalamra. Kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni. Miután becsukta az ajtót, elkísért egészen a kapuig. Kezét a csípőmre helyezte és megvárta, amíg beütöm a kapu kódját. Amikor már belöktem az kovácsoltvas kaput, Harry megfogta a kezemet és finoman magához húzott.
- Sosem felejtem el ezt a napot! - suttogta, én pedig mosolyogva fogadtam el az ölelését és a feltámadó szélben arcomat a nyakába rejtettem. Mélyeket szippantottam a finom illatból, ami csak Harry-re volt jellemző.
- Hé, Te meg mit csinálsz? - tolt el magától a sértődöttet játszva. - Szagolgatsz, mi?
- Nem is! - bokszoltam bele óvatosan a vállába. - Pimasz vagy.
- Most mennem kell. - sóhajtott fel, majd mélyen a szemeben nézett, miközben én hol a smaragdzöld íriszeket, hol a duzzadt, rózsaszín ajkakat néztem. Lassan lehajolt hozzám és egy apró, finom csókot nyomott a szám szélére, majd egyre többet, beljebb haladva. Halkan pihegve döntötte a homlokát az enyémnek, majd összefűzte az ujjainkat és egy hosszú csókot lehelt az ajkaimra. Nyelve hívogatta az enyémet, miközben azok teljes egységben fonódtak össze és szenvedélyesen jártak táncot.
Pár pillanat múlva megszakadt a varázs, Harry ellépett mellőlem, kezeim kicsúsztak hatalmas tenyerei közül, s Ő csak egy intéssel köszönt el, beszállt az autójába és elhajtott.
* * *
Egy hét telt el a randink óta, s ez idő alatt többet telefonáltam csak Harry-vel, mint eddigi életemben. Minden este sms-eket váltottunk és egyszer még palacsintázni is ellógtam vele egy filozófia óráról az egyetemen. Apropó, az egyetem. Életem nagy álma valóra válni készül, ugyanis Danielle bejelentette, hogy a tánccsoportommal tarthatok a One Direction turnéjára. Először hevesen ellenkeztem, hiszen egész nyáron úton lennénk, nem beszélve a jövő tanévről. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen, aki még a szüleivel él, akárhogy is egyetemre jár, híres. Igen, híres. Egyre többen ismernek, vannak, akik Harry oldaláról, mások pedig csak úgy. De visszatérve a turnéra. A szüleim megbékéltek a helyzettel, elengedtek. Danielle-nek pedig tartozom annyival, hogy vele megyek. Akkor Harry-vel sem kell nélkülöznünk egymást, ami nagyon jó lenne, pedig még nem is járunk. Szépen lassan alakulgat a kapcsolatunk. Eleanor is megy a turnéra, ami végképp meggyőzött. Együtt lehetnék a legjobb barátnőimmel, a srácokkal, táncolhatnék, utazhatnék. Mi lenne az álmom, ha nem ez?
A hét elején jártam az egyetemen, ahol bejelentettem, hogy Elle-hez hasonlóan halasztok egy évet. Nem vették túl jó néven, de ez egy pénzes egyetem és az mindig itt lesz, ha visszatérek. Két nappal az egyetemi látogatásom után elmentünk Elle-vel és Dani-vel vásárolni. Beszereztünk néhány fürdőruhát, egy rakat nyári cuccot, bejártuk az összes drogériát, amit találtunk, vettünk naptejet, parfümöt, körömlakkokat, testápolót.
Elle és Dani vett a Lou-nak és Liam-nek is naptejet, ruhákat, apróbb dolgokat, ezért gondoltam, én is meglepem Harry-t, tudva, hogy Ő nem nagyon ért az ilyenekhez. A másik két fiút kihagytuk a sorból, az Ő dolgaikat Barbi és Perrie intézi, a barátnőik, aki félig-meddig elkísérnek a turnéra. Pezz - vele is nagyon jóban lettem -, csak egy-két turnéállomásra jön a nyáron, mert Ő és a bandája, a Little Mix először Angliában lesz turnén a szőkeség a szüneteket Zayn-nel tölti, ha lehet. Barbi - a magyar származású modell barátnőm, aki szintén nagyon kedves -, még ritkábban lesz a társaságunkban, ugyanis neki Párizsban és Rómában lesznek elég nagyszabású fotózásai a Chanel-lel.
Így, hogy készen álltunk az utazásra, a hétvégét a pakolással töltöttük el. Átjárkáltunk egymáshoz, segédkeztünk, majd vasárnap este hulla fáradtan dőltünk le aludni. Hétfőn reggel elvitték a csomagjainkat a fiúkéval együtt, hogy még előttünk Washington-ba vihessék, az első turnéállomásra. Most éppen egy londoni hivatalban ücsörgök és sötét bordóra lakkozott körmeimmel kopogok az előttem álló pult üveglapján. Erre a napra maradtak azok a procedúrák, ami az utazásunkat engedélyezi. Útlevél, személyi, ideiglenes zöldkártya az Amerikában való hosszabb tartózkodásunk idejére, és a többi.
- Készen vagy? - lépett mellém izgatottam Elle.
- Mindjárt. - biccentettem az előttem gépelő harmincas éveiben járó nőre, aki éppen valamit bevitt a számítógépébe. - Dani?
- Még a fotóját csinálják. - mutatott El egy kis fülkére, ahol Danielle vigyorgott nagy bőszen a kamerába. Én voltam a légbevállalósabb és elsőként csináltattam mindent, Dani pedig utoljára maradt.
Miután véglegesen is megvolt mindenünk, beültünk egy kis étterembe és elmajszoltunk egy pizzát, miközben beszélgettünk. Sokat nevettünk, vajon mi fog történni Amerikában. Délután hazamentem és elköszöntem a szüleimtől, majd egy fél óráig még az üres szobámban ücsörögtem. Félreértés ne essék, azért bútorokat nem viszek, de például a ruhásszekrényeimben csak téli göncök porosodnak, az ágyneműm mosásban, az összes személyes dolgom dobozokban az ágy alatt. Persze például a sminkcuccaimat, laptopomat és még egy-két képet is előreküldtem az amerikai fővárosban lévő hotelünkbe.
Este a fiúkhoz mentünk és ott szándékoztunk aludni. Olyan felfordulás volt, hogy kő kövön nem maradt. Kezdjük ott, hogy Louis idegbeteg hangon telefonált az American Airlines egyik reptéri vámosával, hogy Ő akkor is magával viszi Kevin-t, a kertészetben vásárolt kerti galamb szobrocskáját, aminek a belseje üreges és akadékoskodtak a vámosok a legutóbbi utazáskor is, hogy csak akkor engedik át a galambot, ha felvágják, hogy megvizsgálják, üres-e belülről. Lou ezen kiakadt és miközben angolosan magyarázott, Liam rohant utána, mert mindent lelökött, ami útban volt neki a nagy mutogatásban és hadonászásban. Zayn azért nyüszített, mert egyetlen amerikai hajzselét sem talált, ami megfelelő a hajára, Niall pedig beszórta a kanapéba a chipsét és éppen észrevétlenül akarta kienni onnan az értékes maradványokat.
Amikor bementünk a nappaliba, Harry jelent meg előttem, kezében egy macskahordozóval.
- Szia, Szépségem! - ölelt meg szorosan, aztán amikor senki sem figyelt, apró csókot nyomott a számra. Még mindig nem járunk, mert semmit sem akarunk elsietni. Jobb is ez így. Biztosabb alapokon fog állni a kapcsolat, ha már abban a stádiumban lesz.
- Szia! - mosolyodtam el az édes csók után. - Minek a hordozó?
- Képzeld, az első három turnéállomásra magammal vihetem Dusty-t, a cicámat.
- Ez szuper! - lelkesedtem fel hallva a kedvenc állatom, a cica érkezését. - Na, és hol van?
- Hét ez az... Nem tudom. - vakarta meg a tarkóját a göndör tanácstalanul.
- Hazza! - förmedtem rá játékosan. - Elhagytad a macskádat?
- Nem, csak fél a hordozótól. - vont vállat és átkarolva leültetett a kanapéra. Egészen jó érzés volt az ölelésében ülni, amikor elvonatkoztattam, attól, hogy Niall éppen a kanapé belsejében keresi a chips maradványokat.
- Te, figyelj már! Elég holnap belerakni a macskát. - ráztam a fejemet értetlenül.
- De korán indulunk és nem lesz idő. - bizonygatta Harry az igazát.
- Halálát akarod szegény párának? - kiáltottam fel színpadiasan, mire Harry fájdalmas grimaszt vágott és szó szerint eldobta a kezében lévő műanyag hordozót.
- Harry! - szólt rá a barátjára Liam, majd tovább kergette Louis-t, aki még mindig az üreges kerti díszgalambján problémázott.
- Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha a vámvizsgálaton elterelnénk Lou figyelmét, szétszednék a galambot, aztán azt kidobnánk és Amerikában vennénk egy ugyanolyat. - súgtam Liam-nek, amikor lehuppant mellém a kanapéra, ezzel egy időben pedig Niall kezdett el visítani, hogy ráültek.
- Mit keres ez a kanapéban? - ugrott fel Li.
- Ja, csak beszórta oda a chipset. - legyintettem és inkább a focit néző Harry-hez bújtam.
* * *
- Harry, gyere már, az Istenért! - rontottam be Hazz szobájába a reggel már vagy ötödjére. - Oké, akkor én rakom el a macskádat a hordozójába.
Ígéretemhez hűen kisétáltam, kivettem a műanyag hordozót a zongora alól, ahova tegnap repült és a kanapén szunyókáló Dusty mellé ültem.
- Dusty! - simogattam meg a cica pihe-puha bundáját, mire rám emelte nagy, zöld szemeit és nyávogott egyet.
- Utazunk Amerikába! - kacsintottam rá a cicusra, aztán az ölembe vettem a hordozót. Először azt hittem, hogy Dusty hűlt helyét találom majd ott, de tévedtem. A cica bizalmatlanul nézte a dobozt. S ekkor támadt egy jó ötletem. A kanapé karfáján pihenő pulcsit, ami Harry-é volt, beleraktam a nyitott ajtajú hordozóba, így Dusty simán besétált. Hogy ne érezze magát rosszul, kivittem az előszobába és egyenlőre nem zártam rá a rácsos ajtót. Időközben Liam egy sporttáskába összeszedte a cicus cuccait és azt is az ajtó mellé készítette.
- Megyek, kizavarom Harry-t az ágyból. - sóhajtottam fel és felmentem az emeletre. Harry szobájába teljes sötétség fogadott, holott én minden függönyt és sötétítőt kíméletlenül elhúztam egy fél órája.
- Hazz! Ezt nem hiszem el! Képes voltál felkelni és újra lehúzni a redőnyöket? - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt. - Tudod mit? Akkor készülődj egyedül.
Sarkon fordultam és duzzogva kimentem. A szemközti fürdőbe mentem, ahol Danielle sminkcuccait találtam. Reméltem, hogy nem veszi zokon, ha kifestem magamat, hiszen már máskor is használtuk egymás dolgait. Elle alapozóját is megtaláltam, amivel "levakoltam" nagyon vékonyan az arcomat, majd kihúztam fekete tussal a szememet, átszaladtam a hosszú, dús szempilláimon egy fekete szempillaspirállal és egy leheletnyi epre szájfényt kentem a számra.
Amikor letettem a szájfényt a pultra, két izmos kéz fonódott körém. Azonnal megismertem a jellegzetes illatot, ami - mint mindig -, most is elkábított.
- Ne haragudj, Kicsim. - duruzsolt a fülembe a reggeli, még rekedtebb hangján. Megfordultam az ölelésében és magamhoz szorítottam. Istenien nézett ki, csak egy fehér boxer volt rajta, fedetlen felsőtestén, tökéletesen kidolgozott izmain tetoválások húzódtak, amiket ujjaimmal írtam körül szórakozottan.
- Te kis lüke! - suttogtam a fülébe kuncogva, mire Ő szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra és vad táncra hívta őket. Attól függetlenül, hogy nem járunk, ez még mindig felemelő érzés.
A fedetlen combom alá nyúlt, megemelt és a mosdópultra ültetett, pont a két mosdókagyló közé, majd befurakodott a lábaim közé, hogy újra megcsókolhasson.
- Ide még egyik barátnőm sem fért fel. - döntötte a homlokát az enyémnek, miközben szemében végig huncut csillogás fénylett.
- Idióta! - forgattam meg a szemeimet, majd Harry, rám kétszer nagyobb pólóját lesimogattam a halvány rózsaszín, csipkés bugyimra. Nem zavart, hogy így flangáltam a házban - bocsánat -, villában, mert a póló a combom közepéig ért.
- Szobára! - kurjantotta Zayn, amikor belépett a fürdőbe mellénk sétálva elkezdett borotválkozni.
- Te még csak most keltél? Inkább mennél öltözni. - duzzogott Harry.
- Te beszélsz? - fordult felénk Zayn habos arccal, amiben egészen télapós volt. Felnevettem a "szakállán" és leugorva a pultról, Harry-t a szobájába húztam. Ekkora kupit még életemben nem láttam, de most nem ezzel foglalkoztam, csak Harry kezébe adtam egy fekete csőfarmert, V nyakú, feszülős, fekete rövidujjút és egy sötét barna cipőt. Harry magára vette a cuccait, majd elővette az egyik sporttáskából a kölniét és tett magára egy kicsit.
- El fogom egyszer rabolni. - léptem Hazz és a szekrény közé, majd felpipiskedve egy apró puszit nyomtam a szája sarkára.
- Gyertek, menjünk! Egy óra múlva indul a gépünk! - kiabált fel az emeletre Liam. Én pedig Harry izmos testének feszülve léptem ki a komód és Styles fogságából.
- Hát akkor... Irány Amerika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése