Az utolsó órát vártam a legjobban. Tánc.
Régen táncoltam már, nagyon régen. Reményeim szerint most majd még többet tanulhatok.
Megálltam a szekrényem előtt, s míg Elle a mellettem lévő szekrényben pakolt, én a sajátomból kiszedtem a platformos szandálomat és begyömöszöltem a táskámat, amiből előzőleg kivettem a buborékos ásványvízzel töltött termoszt és a hónom alá fogtam.
- Akkor óra után az aulában találkozzunk! - ölelt meg El.
- Rendben! - intettem neki, aztán a sporttáskámmal a vállamon fellépcsőztem a tizedikre, ahol a tánctermek és öltözők voltak. Az öltözőben Fia öltözött éppen.
- Tetszik az iskola? - érdeklődött kedvesen.
- Igen! - mosolyogtam rá, aztán a kulcsomat a szekrény lakatját kinyitottam a számkombinációval, levettem a cipőmet, a nadrágomat és a pólómat, aztán beraktam a szekrénybe. Miközben felvettem a hosszú cicanacimat, Fia-t hallgattam. Arról számolt be, hogy milyen az élet Olaszországban. Merthogy Ő onnan jött Londonba táncolni.
Belebújtattam a lábamat a fehér titokzokniba, amire rávettem a bézs tornacipőmet - ezt választottam ki a táncolós cipőnek, amit az iskolában használok -, s a melltartómra rávettem a rózsaszín, White light feliratú pólót.
Kopogtattak az öltöző ajtaján.
- Gyere be! - kiáltott ki Fia, miután rám nézett és eldöntötte, hogy aki bejön, az nem melltartóban és bugyiban fog meglátni.
- Sziasztok, lányok! - lépett be a tánctanár, Aston. Hogy tisztázzuk, nem perverzségből női tánctanár, hanem a saját neméhez vonzódik, ha fogalmazhatok így. - Alex, Drága! Vedd le a hosszú nacit és a zoknit! A sortot vedd fel! Te is, Fia!
Miután Aston kiment, mindketten levettük a hosszú nadrágot és a sortot vettük fel. Lehúztuk a zoknit a lábainkról és mezítláb álltunk meg a szekrényeink előtt.
Kihalásztam két hajgumit a táskámból, az egyiket Fia-nak adtam, a másikkal pedig a saját hajamat fogtam fel lófarokba. Még fújtunk magunkra egy kis dezodort, becsuktuk a szekrényeinket, aztán kisétáltunk az öltözőből és beléptünk a táncterembe.
A terem, vagy inkább nagy szoba falai sötét vörösek voltak, a földet fekete, csúszásmentes linóleummal borították. Három fehér ajtó volt a szobában, egy a folyosóra vezetett, egy a női öltözőbe és egy eldugottabb ajtó Aston öltözőjébe és irodájába.
A legnagyobb fal egész alakos tükörrel volt borítva, a folyosóról nyíló ajtó mellett egy hosszú, fekete bőrkanapé állt, fölötte néhány képpel, amik díjakat ábrázoltak. Ugyanilyen fotók voltak a tükörrel borított fallal párhuzamos falon is. A negyedig falon óriási ablakok ontották a fényt, de Aston behúzta a fekete sötétítőket és inkább az össze lámpát felkapcsolta. Az irodájához vezető ajtó mellett volt egy fehér, mindent tudó hifi torony, két oldalán rendezetten kipakolva szinte az összes ismert énekes előadó eredeti lemezével.
- Rendben lányok! Álljatok be egy sorba! - intett Aston, amikor mi is megérkeztünk. A magammal hozott termosz leraktam a kanapéra, ahol a többi lány is tárolta a telefonját, innivalóját, törölközőjét.
Felsorakoztunk, Aston pedig aszerint állított be minket, amilyen magasak vagyunk. Egy csoportban heten vagyunk, Aston engem, Amy-t, Tori-t és Hayley-t előre állított, Fia-t, Dess-t, Kim-et, Carly-t, és Gwen-t pedig úgy állította be mögénk, hogy két elől álló ember közt egy hátul álló látsszon.
- Kezdhetjük? - kiáltotta el magát Aston.
- Igen! - válaszoltunk egyöntetűen. Mind lenge pólóban, sortban, mezítláb, felgumizott hajjal álltunk.
- Akkor tehát! - vette át a szót Aston. - Ez a tánc könnyű, de emellett nagyon szexi is, ezért amíg én hozok nektek cipőket, ti bontsátok ki a hajatokat!
Kihúztuk a gumikat a hajunkból és a kanapéra dobtuk, aztán visszamentünk a helyünkre.
Én vagyok a legmagasabb, ezért Aston engem állított be az első sorba elsőként. Jobbomon Hayley, és Amy, balomon Tori állt, mögöttem balról jobbra Kim, Fia, Gwen, Carly és Dess állt. Aston egy nagy kartondobozzal lépett be, amit lerakott a szoba közepén.
- Ebben a felállásban fogunk egész évben dolgozni, rendben? - szólalt meg megint a tanár. Mind bólintottunk, így Aston kiosztott mindegyikünknek egy-egy pár fekete, telitalpú, platform, fűzős bokacsizmát.
.jpg)
- Szorosan kössétek meg, mert amíg nem tanuljuk meg, hogy egy tűsarkúban hogyan lehet táncolni, addig nem szeretném, ha kitörténtek a bokátokat! - nézett még ránk Aston, aztán visszavitte a dobozt az irodájába. Jó erősen megkötöttük a cipőket, aztán felálltunk és járkáltunk egy kicsit a meglepően kényelmes darabokban.
- Kezdjük! - tapsolt Aston.
A szoba közepén állt fel Hayley, Dess és Gwen, a tükör előtt leguggolt Amy és Kim, két oldalra pedig kiálltunk mi négyen. Jobbra Fia és én, balra pedig Tori és Carly.
A zenét meghallgattuk, aztán Aston eltáncolta nekünk és egy órás tanulás után már úgy ahogy mind tudtuk a koreográfiát. A zene fülbemászó volt, Pixie Lott Kiss the Stars számára táncoltunk.
A tánc első negyed részében Hayley, Dess és Gwen táncoltak, majd a második negyedben csatlakozott hozzájuk Amy és Kim, a tánc háromnegyedénél bekapcsolódtunk mi négyen, akiket félre állítottam, a negyedik negyedben pedig így együtt, kilencen táncoltunk.
- Nagyon jó, lányok! Jó lesz ez! - holnap is gyakorlunk rá! - engedett utunkra Aston.
Az öltözőben mindenki elment lezuhanyozni. Nekem sosem volt szokásom, a régi sulijainkban mindig undorító volt a zuhanyzó, de itt minden tiszta volt, úgyhogy rávettem magamat és beálltam egy zuhanyrózsa alá, hogy lehűtsem a lüktető testemet. Kaptam Gwen-től kölcsönbe egy törölközőt, megtörölköztem, felvettem a tiszta alsóneműimet, aztán visszavettem a sötétkék ruhát, rá a farmerdzsekit, magamra aggattam a kiegészítőimet és újból kihúztam a szemeimet szemceruzával, bepúdereztem az arcomat és átszaladtam a szájfénnyel a számon.
Még mindenki öltözött, amikor visszamentem az öltözőbe. Beledobáltam a táncos cuccaimat a sporttáskába, behoztam a hajgumimat és a termoszomat, amiből megittam a maradék vizet is és a táskámon kívül semmit nem vittem magammal. Felvettem a bokacsizmámat és még mindig lihegve hagytam el az öltözőt. Aston-val összefutottam a folyosón, Ő nagyon megdicsért, aztán engedett az utamra. Lelifteztem a földszintre, ahol éppen akkor lépett ki a másik liftből Elle.
- Szia! Hogy ment? - érdeklődött, míg megölelt.
- Jól! Nagyon tetszett! - mosolyogtam. - Szerinted áll még Danielle ajánlata?
- Nem is mondtam neki, hogy nem szeretnéd! - kacsintott. - Úgyhogy gyerünk ki, Louis elvisz Dani-hez, bemutatlak neki! Aztán úgyis bevesz a csapatába!
- Eleanor! - nevettem fel és megpróbáltam felháborodottságot színlelni. - Te hihetetlen vagy!
- Tudom, szokták mondani! - húzogatta a szemöldökét, aztán elkezdett kifelé terelni. Az épület előtt ott parkolt a fekete autó, neki dőlve pedig Louis.
- Szia, Drága! - nyomott egy apró puszit Elle szájára.
- Szia, Lou! - simogatta meg az arcát El. - Bemutatlak Alex-nek!
- Alex, Ő itt a barátom, Louis! - fordult felém.
- Szia! Louis vagyok, de a barátaimnak csak Lou! - nyújtotta felém a jobbját.
- Szia! Alexandra White, de csak Alex-nak hívhatsz! - mosolyodtam el és megráztam a kezét.
- Gyertek, üljetek be, Alex, Téged elviszlek Dani-hez! - intett Lou az autó felé. Udvariasan kinyitotta a hátsó ajtót nekem, majd az anyósülés felőlit Eleanor-nak.
Beültem és megvártam, míg beül a volán mögé és elindul. Beszélgettünk úgy összességében mindenről, amíg Louis meg nem állt egy nagy épület előtt egy kis utcában a belvárosban. Út közben írtam egy sms-t anyának, hogy nem egyenesen haza megyek, ne várjon, de valószínűleg estig az üzletben lesz.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - öleltem vissza, amikor Louis megölelt. - Köszönöm az ajánlatot, El! - adtam két puszit a barátnőmnek, aztán a táskámat az oldalamhoz szorítva megvártam, míg az autó kikanyarodik a körútra, aztán megfordultam és beléptem a klimatizált épületbe. A recepción eligazítottak, fellifteztem a 3.-ra és bekopogtam a 324-es stúdiószoba ajtaján.
Az ajtó nagy lendülettel nyílt ki, egy göndör hajú, mosolygós arcú lány nézett rám és kedvesen beinvitált.
- Szia, Alex! - ölelt meg a lány. - Danielle vagyok, de hívj csak nyugodtan Dani-nek!
- Szia! Alex vagyok! - öleltem vissza. Örültem, hogy ilyen közvetlen, nem zárkózott és nagyon kedvesnek tűnik.
- Gyere be! - invitált beljebb. - Eleanor telefonált, hogy tudsz jönni!
- Igen, gondoltam, hogy szólt! - mosolyogtam. - Szóval akkor mi is ez a táncos dolog pontosan?
- Akkor térjünk a lényegre! - ültetett le és elém tolt egy mentes ásványvizet. - A csapatban tízen vagyunk, de sokszor nem mindenki van benne egy-egy projektbe. Ha például meghúztad valamidet, akkor nem leszel benne az adott táncban, de ez nem azt jelenti, hogy nem kapsz fizetést!
- Mi? Fizetést? - döbbentem le. - Ne haragudj, Dani, de azt hittem, ezt nem fizetik meg! Tudom, hogy most hálátlannak tűnök, de mégis csak van, akinek tényleg szüksége lenne pénzre, én meg a szüleimmel élek, mindenem megvan és nem tudnám mire költeni!
- Alex! Te vagy az utolsó ember a sok közül, aki jelentkezett a meghallgatásra! 20 éves vagy, egyetemista és hidd el, amikor majd el akarsz költözni otthonról, jól fog jönni az a pénz, amiért megdolgoztál. Láttam a táncos videódat! - mosolygott és felállított. - Szóval csak gyerünk, mond igent!
- Hát akkor... Igen! - mosolyodtam el szélesen. Dani megölelt, aztán átvezetett egy öltözőbe, a jobb oldaliba, ami a női volt és a kezembe nyomott egy fehér, térdig érő cicanadrágot, sötét vörös, denevérujjú pólót és egy ugyanolyan színű sportcipőt. Hál' Istennek Dani nem kínzott magassarkúkkal.
Átöltöztem, aztán követtem őt a belső terembe, amely krémszínű falaival és fekete, makulátlan linóleum borításával is otthonos volt.
- Lányok! Bemutatom nektek Alex-et, vele fogunk dolgozni! - fordult Dani a lányok felé. - Ők itt a csapattársaid!
Név szerint is megismerkedtem a lányokkal, mind nagyon kedvesek voltak. Igazi vicces barátnőket találtam Kelly, Cher, Jade, Norrie, Kyra, Lola, Jenna és Faith személyében.
- Akkor holnap délután ötre legyél itt! - köszönt el tőlem két puszival Dani az aulában.
- Rendben! Szia! - intettem még neki az ajtóból, aztán kiléptem az utcára. A lámpák fénye bevilágította az összes kis zugot az utcában és még ha sietősen is, de hamar kiértem a főútra, ahol éppen megállt a buszom. Odaszaladtam, felmutattam a pénztárcámban a bérletet, aztán leültem és a homlokomat a hideg üvegnek döntöttem.
Fél óra múlva a busz megállt három utcányira a házunktól, s amíg megtettem ezt a távolságot, bedugtam a fülesemet a fülembe és a telefonon kerestem egy rádió adót. Zenét hallgattam néha egy kis párbeszéddel színesítve, aztán egy utcányira az otthon melegétől a rádió disco zenéket kezdett sugározni, így a kis pöcköket kiszedtem a fülemből és csöndben tettem meg az utat a házig. Beírtam a számkombinációt a kapu melletti gombokon, aztán belöktem a nehéz kovácsoltvas kaput és beléptem. A kapu magától visszacsukódott, én pedig a bejárati ajtó előtt szenvedtem egy kicsit a kulcsommal aztán beléptem a sötét házba. Úgy látszik, hogy senki nincs itthon. Bezártam az ajtót, lerúgtam a cipőmet és felmentem a szobámba.
Letusoltam, aztán felvettem egy kényelmes cicanadrágot és egy lenge, fehér pólót. Egy fehér titokzoknit húztam a lábamra és lesétáltam a konyhába. Bekapcsoltam a tvt a nappaliban és felhangosítottam az Mtv-t, hogy a konyhában is halljam.
Csináltam magamnak egy jó nagy adag gyümölcssalátát és kizárólag csak egy nagy pohár, mentes ásványvízzel ittam meg, amibe egy karika citromot és narancsot tettem. Befészkeltem magamat a nappaliban a kanapéra, magam mellé húztam a táskámat és miután lehalkítottam a tvt szinte némára, elővettem a biosz füzetemet.
Apró, kerek betűk köszöntek vissza a hófehér papírról, melyek rendezetten, egymástól egyenlő távolságra álltak. Vékony vonásokkal emeltem ki a fontosabb elemeket a szövegekben, amik színesek voltak.
Átolvastam a két oldalas szöveget és elkezdtem memorizálva megtanulni azon könnyű módszer szerint, hogy elolvastam egy szót és ami először eszembe jutott róla, azt a fejembe véstem és levetítettem magamnak a képkockákat.
Fél 11-kor összecsaptam magam előtt a matek füzetem és elsüllyesztettem azt a táskámban. Felálltam, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, majd kikapcsoltam a tvt és felmentem a szobámba. Átvettem a ruháimat a háló szerelésemre, a fehér francia bugyira és a világoskék, bő, ujjatlan pólóra, aztán még megmostam a fogamat, lemostam a sminket az arcomról, kifésültem a hajamat és nyugodtan feküdtem le aludni.
* * *
Valahol a tudatom alatt számítottam rá, hogy anya és apa a Londonba költözésünk után is ugyanolyan gyakran nem lesz otthon, mint Los Angelesben volt.
Amikor reggel 7-kor felkeltem, semmi kedvtelenséget nem fedeztem fel magamban. Kiugrottam a takaró alól, a fürdőbe robogtam, letusoltam, kisminkeltem magamat a szokásos púder, szemceruza, szempillaspirál, szájfény kombinációval, majd a hajamat kifésültem és amíg a hajgöndörítő be nem melegedett, a szekrényem előtt húztam az időt.
Egy fekete csőfarmernél, egy barna, térd alatt véget érő, lapos csizmánál, egy világos bézs rövid ujjú pólónál és mintás, kötött pulcsinál állapodtam meg. Kivettem az egyik fiókból egy fekete, kötött körsálat és az ékszeres dobozomból egy pár arany láncokon lógó, fekete tollas fülbevalót.
Megmostam a fogamat, fújtam egy kis parfümöt a fülem mögé és a csuklómra, aztán felkaptam a táskámat, belecsúsztattam a könyveimet, a telefonomat, az aktuális szájfényemet és a pénztárcámat, majd lementem a földszintre.
Utam a konyhába vezetett, ahol már egy félig kihűlt üveg citromos tea várt, rajta egy üdvözlő post-it-tel. Az italt ott is hagytam, csak egy piros almát tettem el és út közben meg is ettem egyet. Danielle tanácsára nem ettem semmi zsírosat, csak akkor, ha nagyon muszáj volt, este is csak egy rozskenyeret vágtam fel, amit megvajaztam és salátát, sonkát és sajtot tettem rá, de semmi nehezet nem ettem. Szépen kezdtem fogyni, persze ez csak egy-két kiló volt és nem. nem szándékozom anorexiás lenni, csak azt akarom egy év múlva látni, hogy ott domborodom, ahol kell.
A buszmegállóban zenehallgatással ütöttem el az időt, majd amikor megjött a busz, rajta ülve átolvastam a kémiát. Fél kilenckor leszálltam egy Starbuck's előtt, bementem, vettem két jeges kávét, egyet Elle-nek, egyet magamnak, aztán egy puncsos fánkot és egy csokis muffint külön-külön zacskóban. Elsüllyesztettem a reggelinket a táskámban és átsétáltam az út másik oldalán lévő McDonald's-ba.
Lehet, hogy a McDonald's-os saláta sem a legegészségesebb, de egy jó nagy szelet, grillezett, sajtos csirkemellel és majonézmártással mindennél finomabb. Elvettem az álmos kiszolgáló lánytól a műanyag dobozt és evőeszközöket tartalmazó Mekis zacskót, aztán beraktam a táskámba, fizettem és elindultam az iskola felé.
Az iskola előtt Melissa-val, az egyik osztálytársammal találkoztam, vele mentem be, de a szekrényeinknél elváltak útjaink, Ő ment a biológia előadóba, én meg kivettem pár könyvet a szekrényből, beraktam a tegnapiakat, aztán az újakat a táskámba tettem.
A kezembe fogtam a két Starbuck's-os zacskót és a kávékat, aztán elindultam az előadóba. Eleanor a hetedik sorból integetett felém, egy helyet foglalt nekem, a többi helyen mind ültek már. Felsétáltam a sorok közt és leültem Elle mellé.
- Jó reggelt! - adtam két puszit neki és a kezébe nyomtam a puncsos fánkot tartalmazó zacskót és a kávéját.
- Neked is! Nagyon aranyos vagy! - mosolygott rám. - Legközelebb gyilkossági merényletet követek el Lou ellen, ha nem megy be út közben egy kávézóba.
Felnevettem, aztán kipakoltam a padomra, a muffinomat megettem és a kávét szépen lassan megittam. Beletettem az üres papír poharat a papír zacskóba és a táskámba rejtettem, majd átadtam a teljes figyelmemet a biológiának.
Addig, amíg Eleanor el nem kezdett mellettem pletykálkodni. Attól a perctől kezdve rábíztam a szorgos jegyzetelést valaki másra és a barátnőmmel beszélgettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése