~ Prologue

~ Alexandra White ~

Megint csak nem jött álom a szememre.

Dühösen ülök fel és az összegyűrődött takarót lerúgom a lábaimról. A szoba sötétbe burkolódzva vesz körül. Kissé fázom, így a derekamra rántom a takarót és hanyatt dőlök az ágyon. Az éjjeliszekrényen lévő óra fél 3-at mutat. Sóhajtok és makacsul a plafonra szegezem a tekintetem. 

Holnap ilyenkor már valószínűleg Londonban leszek. Nehéz lesz. Nekem nem annyira, mert soha nem volt egy igaz barátom sem, aki hiányozna, vagy akinek hiányoznék. Voltak társaságok, ahova tartozhattam, de mindig tovább álltam és végül itt vagyok. Nyűgösen hasra fordulok és a párnámba fúrom az arcomat. 

Los Angelesben most már megérkezett a meleg, a szobám ablaka is nyitva van, hallgatom, ahogy az autók elszáguldanak a kivilágított utcán. Talán holnap már nem fog ennyire hiányozni ez a város.

* * *

Az ébresztőóra mikor megszólalt, majd kiugrottam az ágyból. Még mindig nem hallgatott el, így kénytelen-kelletlen feltornáztam magamat ülőhelyzetbe, s lenyomtam az idegesítő szerkezetet. A ház elől éppen akkor hajtott el a költöztető kamionunk, tehát úgy pakolták ki a szobámat, hogy aludtam. Minden bútort eladtak a szüleim, csak az ágy és a két éjjeli szekrény maradt a helyén, rajta az én egyetlen ébresztőórámmal.

Amikor szétnéztem, csak egy doboznyi ruhát láttam az ágy előtt. Felkeltem és beletúrtam a tartalmába. Új ruhák, amiket nagyon szerettem. 

A megfelelő ruha kiválasztása után a fürdőbe mentem, ledobáltam magamról a pizsama ként szolgáló fehér toppomat és a halvány rózsaszín francia bugyimat és beléptem a zuhanykabinba. A hideg víz hatására megborzongtam és kellemesebb hőfokra állítottam a vízsugarat. Kis lustálkodás után bekentem magamat a tusfürdőmmel és hagytam, hogy a víz magától lemossa a habot a testemről. A hajamat is megmostam, majd kiléptem a zuhany alól. Magam köré tekertem egy nagy törölközőt, majd a hajamat is turbánba csavartam egy másikkal. Megmostam az arcomat hideg vízzel, aztán kibontottam a hajamon lévő törölközőt és végig szántottam párszor a nagy hajzuhatagomon egy fésűvel. A mosdó mellett már csak egy neszesszer állt, benne a sminkjeimmel és a tisztálkodási dolgaimmal. A hajkefe és a hajszárító külön volt lerakva. 

Bedugtam a hajszárítót a konnektorba, s lábujjhegyre állva kezdtem neki a hajszárításnak. A hajamat lágy loknikba rendeztem és miután megszáradt, végig vezettem közte az ujjaimat. Az arcomat fürkészve vettem elő a kis púderes üvegcsémet, amiből csak egy leheletnyit kentem az arcomra, hogy éppen csak elfedjem a bőrhibáimat. A fekete szemceruzával többszöri próbálkozásra sikerült egy vékony vonalat húznom, néhányszor átszaladtam a szempilláimon a szempillaspirállal és egy halvány, pirosas rúzzsal színesítettem a számat. A fülembe egy láncokon lógó pillangós fülbevalót tettem be, a nyakamba egy arany színű nyakláncot helyeztem.

Beletúrtam a hajamba és visszasétáltam a szobámba, ahol aztán felvettem az előbb kiválasztott, pánt nélküli, fehér, csipkés, hosszított pólót és a fekete cicanadrágot. A derekamnál véget érő, fekete bőrdzsekimet lazán a karomra dobtam és a vörös bokacsizmámat a kezeimbe fogtam. A telefonomat a kabát zsebébe csúsztattam és behúztam a cipzárt. 

Még utoljára vissza néztem a szobámra. A halvány rózsaszín falak mind a gyerekkoromra emlékeztettem. A sötétebb rózsaszín sötétítő függönyök most oldalra húzva keretezték az ablakaimat. A szoba, amiben felnőttem, most olyan üresen tátongott. Csak az ágy és a két oldalán a szekrények maradtak itt.

Már a lépcső alján jártam, amikor eszembe jutott. Visszarohantam a szobába, ledobtam a kezemben lévő dolgaimat és előhúztam a matrac alól a vastag, csipkés naplót. Az enyém volt, amiben megosztottam minden titkomat. Ezer meg ezer kép volt beleragasztva, köztük a kedvenceim, amiken Eleanor-val vigyorgunk bőszen. Még most is megmosolyogtatott, hogy a legjobb barátnőm most milyen boldog lehet. A tudat, hogy Ő is Londonban van, feldobott. A naplót a ruhás doboz mélyére süllyesztettem, aztán rápakoltam néhány göncöt, a neszesszeremet és a hajszárítót is. Majd apa lehozza, mielőtt indulunk.

Immár nyugodtan lesétáltam a lépcsőn, leraktam a cipőmet az előszobában, a kabátomat felakasztottam a fogasra és a konyhába mentem. Anya, mint mindig, most is itt sürgött-forgott, pedig már az összes szekrény kongott az ürességtől. Lustán kihúztam az egyik széket és leültem az asztalhoz.

- Jó reggelt, Drágám! - tolt elém egy megmaradt tányéron egy nagy adag rántottát. - Hogy aludtál?

- Jól. - hümmögtem és a reggelim fölé hajoltam. - Anya, nem szeretem a tojásrántottát.

- Alexa! Ne légy finnyás! - rázza meg a fejét anya.

- Ha már úgyis Angliában élem le az életem hátralevő részét, vajas pirítóst és mentás teát kérek. - mosolyogtam anyára, aki csak lemondóan megrázta a fejét.

- Akkor várj itt, átszaladok Dennis-hez és megcsinálom ott a reggelit. - anya kiszaladt a házból, át a szomszédunkhoz, s én addig az étkező asztalnál bambultam ki a fejemből. Anya tegnap este óta a szomszédoknál süt, főz, mert itthon már nincs gyakorlatilag semmi. A konyhát össze kellett pakolni, egyedül a nappaliban maradt még ott a nagy kanapé, néhány díszpárnával díszítve.

- Tessék! - helyezett elém anya egy tányért, rajta két ropogós pirítóssal, amin a vaj már olvadozott. Mellé pedig kaptam egy nagy bögre Yorkshire-i teát.

- Köszönöm! - mosolyodtam el és a mellkasom elé felhúzott lábakkal kezdtem el elmajszolni a pirítóst. Anya velem szemben ült és nézett rám, valószínűleg az élet olyan nagy dolgairól diskurált magának, minthogy én már felnőttem, meg hasonlók. Nem zavart.

- Alexa! - szólalt meg végül. Utálom, hogy Alexának hívnak, apa csak ritkán engedi meg magának a sima Alexet. Válaszképp csak felnézek az üres tányéromból és belekortyolok a meleg teába. - Hidd el, Londonban jól fogod érezni magadat. Talán még Eleanor-val is találkozol majd.

- Igen, én is ebben bízom. - bólintottam, aztán felálltam és megittam az utolsó korty teát is a csészéből.

- Mi a baj? Olyan zárkózott vagy. - állt fel anya is, s még Ő halkan beemeli a széket az asztal alá, én a csípőmmel meglököm a sajátomat, ami hangos csikordulás közepette ütközik az asztal lapjának.

- Semmi. Csak várom már, hogy Londonban lehessek. Izgulok. - hazudom, aztán nyugtázom anya elégedett arcát és az előszobában belebújva egy ottragadt, fekete topánkába, átsétálok a szomszédunkhoz.

Bekopogtam az ajtón, aztán a tányérral a kezemben kéredzkedtem be. Anya barátnői segítettek nekünk, hogy nem kelljen semmit nélkülöznünk a költözés előtt. A mosogatóvízbe tettem a koszos tányéromat és a bögrémet, aztán sarkon fordultam és két puszival végleg elköszöntem Dennis-től.

- Jó utat, Alexa! - intett még utánam kedvesen a telt alakú nő, én pedig visszafordulva integetek vissza és mosollyal az arcomon lépek be a saját házunkba.

- Kicsim! - hallottam meg apa hangját. - Itt a taxi!

Vigyorogva köszöntem be apámnak, aztán velük együtt felvettem a bokacsizmámat és a tükör előtt kisimogattam a ruha gyűrődéseit.

* * * 

Apa néhány bankjegyet nyomott a taxis markába, aztán kiemelte a három bőröndünket a csomagtartóból és a kezünkbe adta a sajátjainkat. Lassan lépkedtem a nagy repülőtér üvegajtajai felé. Magamon éreztem végig a szüleim idegesen vizslató pillantásait, de nem fordultam meg. 

Az előcsarnokban szokatlanul nagy tömeg volt. Tanácstalanul álltam meg a forgatag közepén, aztán a bőröndöt magam után húzva lecövekeltem a járatok indulását jelző táblánál. A londoni járat 15 perc múlva indul. 

A hátam mögé sandítottam. Anya és apa azt várták, hogy mikor megyek vissza hozzájuk, de még egy kicsit ott álltam a tábla előtt és szórakozottan figyeltem, ahogy a számok és a betűk váltakoznak. Már indultam volna vissza, amikor valaki nagy erővel rohant belém.

Elvesztettem az egyensúlyomat és még mielőtt bármibe is bele tudtam volna kapaszkodni, elestem. A hátam mögül valaki megfogott és óvatosan felállított.

 - Jól vagy? - nézett rám ijedten egy elbűvölő, zöld szempár. Egy pillanatra nem hallottam semmit, de aztán kizökkentem ebből az állapotból.

- Igen, persze. - bólintottam bizonytalanul, aztán a fiú széles vállai mögött az integető szüleimre néztem.

- Harry Styles! - mutatkozott be nekem némi gondolkodás után, pont amikor kikerültem volna.

- Alexandra White! - csúsztattam nagy, fehér tenyerébe a kezemet és hagytam, hogy megrázza azt.

- Ne haragudj, Alexandra, nem direkt volt! - feszengett.

- Gondoltam! - kuncogtam fel. - És csak Alex!

Bólintott, aztán felemelte a bőröndömet a földről és a kezembe adta. Ez idő alatt tökéletesen végigmértem. V nyakú, fehér póló és fekete csőnadrág, fehér Converse-vel.

- Köszönöm! - fogtam meg a bőröndömet. - Most megyek, mert lekésem a londoni járatot. - böktem a fejemmel a szüleim elé. Hátra fordult, aztán mosolyogva bólintott és odébb állt, hogy utat engedjen a körülöttünk álló lányok tömegéből. Csak most vettem észre, hogy egész kis gyerekektől kezdve a velem egyidősekig ott tolakodtak Harry körül.

Amikor végre nem taposott senki sem a lábamra, hátranéztem. Ott állt Harry, göndör haja keretezte mosolygós arcát, amin most gödröcskék jelentek meg. Felnézett, egyenesen rám, aztán intett egyet. Többen is felém néztem, ami elég kínos volt, úgyhogy mosolyogtam egyet és a szüleimhez sétáltam.

- Megütötted magad? - aggodalmaskodott anya.

- Nem. - ráztam meg a fejemet és beletúrtam a hajamba.

- Hagyd, Drágám, máris bepasizott! - legyintett apa nevetve. - Pont akkor, amikor elköltöztünk innen.

- Ja, ez az én szerencsém. - nevettem fel apa fiatalos megnyilvánulásán és anya megbotránkozó nézésén.

Egy sablonos, női hang bejelentette, hogy kezdjük meg a beszállást, így a megadott kapukhoz nyomultunk, leadtuk a bőröndjeinket és a jegyek átadása után elindultunk a repülő felé.

Egy pillanatra még láttam a göndör hajat, mellette négy másik fiúval, de elfordítottam a fejemet és inkább mentem tovább.

Feltereltek minket az ideiglenes lépcsőkön, aztán helyet foglalhattunk. Anya szóba elegyedett egy vele egykorú, háromgyerekes anyukával, apa pedig bealudt, így én csak hátravetett fejjel néztem ki az ablakon és élveztem, ahogy elindulunk és a székbe nyomódok. Eddig az út kellemes volt. Eddig.

Fél órával a felszállás után egy kisbaba bömbölni kezdett, még végül elvonult a család a turista osztályra. A pillanatnyi csendet felváltotta egy idegesítő gyerek csámcsogása, aki e mellé még a székemet is rugdosta hátulról.

Ezt csinálta három órán át, aztán kilenc éves módjára sírni kezdett, mert elfogyott a chipse. Idegesen felsóhajtottam, felálltam és hátra fordultam. Mérgesen néztem rá a fiúnak vélt kislányra. 10 éves lehetett, háromszor olyan súlyos lehetett, mint én, vörös haja két copfba volt fogva, szeplős, duci arca könnyektől csillogott. Apró, patkányra emlékeztető, szürke szemei mélyen ültek az arcában, éppen egy nagy adag, zsíros chipset nyomott a szájába. 

Először elkerekedett szemmel néztem a kölyökre, aztán mérgesen néztem végig rajta. Látta, hogy figyelem, a szája kinyílt és a félig megrágott chips massza kifolyt az így is koszos pólójára, mellé a kezében tartott chipet is a ruhájára szórta. 

Az anyja mindenféle becézgetéssel letörölte a kislányról a chipset és a földre szórta. Mellettem megjelent egy ideges stewardess is, aki az úszógumis családot nézegette. A számat az undortól eltátottam és összevont szemöldökkel néztem a gyerekre, aki csodálattal a szemében állt fel és oda szaladt hozzám.

- Szia! - nyújtotta felém a kezét, ami tiszta zsír volt, szája elnyílt egymástól és nyál csordogált ki rajta. Ijedten léptem hátra és próbáltam türtőztetni magamat, nehogy felnevessek. A repülőn a többi fiatal is csak csendesen rázkódó vállakkal figyelte a jelenetet.

A stewardess elvezette a családot és a turista részlegen adott nekik új helyet, aztán néhány ősz hajszállal tért vissza a repülő elejébe.

Visszaültem a helyemre és végre teljes csöndben beraktam a fülembe a fülesemet és elindítottam egy számot. Ahogy váltakoztak a számok, úgy álmosodtam el én is.

* * *

- Megérkeztünk! - rázta meg a vállamat apa óvatosan. Az utolsók közt lépkedtem le a repülőhöz tolt lépcsőn és elindultam egy folyosón, ami nem sokára a Heathrow előcsarnokában lyukadt ki. A bőröndömért nyúltam, ami éppen az előttem elhaladó szalagon figyelt. A szüleim is így tettek és követtek.

Kiléptem és mélyen belélegeztem a jellegzetes, szmogos illatot. A szülővárosom. London.