Idegesen igazgattam a gyönyörű szép ruhámat. Felkészülve az amerikai hőségre, csak egy elől combközépig érő, hátul kicsit hosszabb, barackvirágszínű, ujjatlan ruhát vettem fel, amihez fehér színű, magassarkú, platformos, pántokkal a lábamhoz erősített szandált párosítottam. Egy fehér nyakláncot tettem még a nyakamba és egy fehér, lakk, kicsi, hosszú pánttal ellátott táskát akasztottam a vállamra.
Harry végig a kezemet szorongatta, míg a zajos váróteremben ültünk. Mindig az órámat figyeltem és szinte fél percenként szétnéztem, nem akar e valaki hátulról leütni. Persze voltak tinilányok, akik összesúgtam a hátunk mögött, a bátrabbak pedig odajöttek hozzánk és miután Harry-vel fotót készítettek, meg aláírást kértek, engem is megkértek egy fotóra, vagy éppen gyilkos pillantásokat vetettek felém. Szögegyenesre kivasalt, aranybarna hajam, ami a már 10 centivel a derekam fölé ért ilyen állapotában, amibe egy fehér keretes Ray Ben napszemüveget tettem a fejem tetejére, sokadszorra is az unatkozásom tárgya lett, a végét csavargattam, vagy beletúrtam. Sminkemet nem változtattam, hiszen majdnem 1 órája csináltam meg, még otthon. Egy vámos már elvitte Dusty utazó kenneljét, amit Harry igen sértetten reagált le, úgyhogy inkább magához ölelt és együtt Twittereztünk.
Már szinte szétültem a fenekemet, amikor egy női hang bejelentette, hogy a New York-ba tartó repülőre kezdjük meg a felszállást.
A fiúk menedzsmentje az üzleti osztályon foglalt nekünk helyet, ahol kényelmesen elfértünk mind a 7, mi táncos lányok. A menedzser, Paul - aki egyébként nagyon jó fej -, is velünk tartott, de Ő az ügyvédjével és a koreográfusunkkal, Ashton-nal ült legelőre a csak nekünk fenntartott részen, a gép leghátuljában. A One Direction középen foglalt helyet, Mi pedig a leghátsó, kényelmes foteleket töltöttük fel. Azzal szórakoztunk, hogy ide-oda forogtunk a székünkkel, míg meg nem jelent Elle mellettünk.
- Nagy gond lenne, ha csatlakoznék hozzátok? - érdeklődött szégyenlősen. - Mára elég volt a fiúkból.
- Dehogy baj! Gyere! - mutatott Gwen a vele szemben lévő üres fotelra, s így, hogy Eleanor is csatlakozott, már mindegyikünknek volt beszélgetőpartnere.
* * *
A vízszintesbe helyezett fotelekben azt hittem, kényelmesen tudok majd aludni, de tévedtem. Nem is aludtam. Rossz volt Hazz ölelése nélkül. Nem sokat voltam egyedül mostanában, ugyanis ha nem Harry-vel voltam, kerestem a barátaim társaságát.
Végignéztem a csajokon.
Hayley és Fia a mellettünk lévő, egymással szemben lévő fotelekben aludtak. Az Danielle-vel alkotott párosunk mögött Carly és Amy is békésen aludt. Gwen nagyon jól kijött El-vel, de ez nem is csoda, Ő nagyon kedves és aranyos, nem beszélve arról, hogy végtelenül szerethető és nyitott. Gwen és Elle volt Hayley és Fia mögött, így tökéletesen ráláttam a békés arcokra.
Érdekelt, hogy mi van a fiúkkal, ezért azzal az álcával, hogy kimegyek a mosdóra, felemelkedtem a székemből és belebújva a levett magassarkúmba, kitipegtem a sorok közt, amik teljesen üresen álltak, egészen a fiúk székéig. A turista osztályon is át kellett vágnom, szóval az egész, alvó gépet keresztül szeltem.
Cipőm sarka enyhén kopogott a mogyoró színű szőnyegpadlóval fedett földön, ahogy suhantam a széksorok közt. Nem sok világítás volt, nagyon halvány, kék színű LED-lámpák futottak a földön, a közlekedő járatot megvilágítva és körvonalazva. Az utasok kézipoggyászait rejtő, felül futó tárolók is ezekkel a lámpákkal voltak megvilágítva és a külső székek fogantyúi is fénylettek az érintésem nyomán.
A kis wc az utaskísérők konyhájával szemben volt, ahol most egy stewardess rendezgette a kávéscsészéket, hangtalanul. Beléptem a kis helyiségbe, majd bezártam magam után az ajtót. Dolgom végeztével megmostam a kezemet és az arcomra is fröcsköltem egy kicsit a hideg vízből. A tükörben elég nyúzottnak és sápadtnak láttam magamat, de reménykedtem, hogy csak a gyér, hideg, fehér fény teszi. Gyorsan megigazítottam a hajamat és kiléptem a fülkéből.
Visszafelé menet már szemügyre vettem az utasokat is, sőt, egy-két ébren lévő emberre, aki felismert, rámosolyogtam. A turista osztályt az üzletivel egy feketés üvegajtó választotta el, amin nagy vonalakban át lehetett látni, de csak az embereket tudtam kivenni, semmi ismerős arcot. Az átjáró mellett két éber biztonsági őr szobrozott, Tom és Stewart.
- Jó estét! - biccentettem, amikor kinyitották nekem az ajtót, s így beléptem az osztályra. Mellettem közvetlenül Paul és az ügyvédje, Ronald aludt. Tovább haladva felfedeztem Niall és Liam fejét, ahogy szunyókáltak. Niall szerintem valami ételről álmodott, mert enyhe mosoly kúszott az arcára, Liam pedig kimerülten aludt. Utánuk Zayn és Lou ültek és ők is húzták a lóbőrt. Meglepetésemre Hazza egyedül aludt, így óvatosan átléptem a kinyújtott lábán és beültem az ablak és a fiú közé. A mellette lévő ülés is le volt hajtva, ezért miután nagy küszködések árán lehajtottam az útban lévő karfát, finoman átdobtam a karját a vállamon és a mellkasára hajtottam a fejemet.
- Alex? - suttogott Harry félálomban, majd amikor felismert, egy puszit nyomott a homlokomra és újra visszaaludt. Mellkasa egyenletesen emelkedett fel-le, halkan pihegett a fülem mellett, bal keze, amivel szorosan ölelt, védelmezően fonódott körém, a jobb kezében pedig a felé közelebb lévő kézfejemet szorongatta.
Összefűzött ujjainkat figyelve bágyadtan elmosolyogtam és önkéntelenül is azt kezdtem el mérlegelni, hogy vajon együtt lehetünk e mi valaha.
Mintha ezt Harry megérezte volna, kinyitotta szemeit és mélyen nézett az enyémekbe.
Alexandra. - suttogta a teljes nevemet. - Alex.
- Hmm? - mosolyodtam el.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is. - motyogtam kezdeti meglepődöttségem határaiból kilépve.
- Én jobban. - hajtotta le a fejét Harry. - Jobban, mint egy barát.
Meg sem bírtam szólalni. Egyrészt a szívemet mérhetetlen melegség töltötte el, másrészt próbáltam útjába állni a millió arcomon lefolyni készülő könnycseppnek.
- Harry... - sóhajtottam fel.
- Shhh... - hallgattatott el. - Szeretlek. Alex, lennél a barátnőm?
- Istenem, Harry! - leheltem. - Igen!
- Szeretlek! - húzódott közelebb és puha ajkait az enyémekre nyomta. Édes csókja a 10.000 méteres magasságból a mennyországba repített. Kezével a derekamat cirógatta, miközben én puha hajába túrtam. Amikor elhúzódott, egy vékony plédet húzott elő az ülése alól és betakargatott minket. Mosolyogva aludtam el az ölelésében.
* * *
Hajnalban felriadtam, de semmi komoly nem történt, ezért inkább visszahajtottam a fejemet Harry széles mellkasára. Aztán úgy döntöttem, visszamegyek a lányokhoz. Kihámoztam magamat Harry ragaszkodó öleléséből és felálltam. A többiek még aludtak, így a takarót, amit Harry teljesen lerugdosott magáról, összehajtogattam és visszaraktam a helyére.
Egy finom puszit leheltem a barátom homlokára és elléptem mellőle. A barátom. Milyen furcsa szó is ez. De tetszik, ez nem vitás.
Visszaosontam a hátsó részbe és még mielőtt felkelt volna a Nap és felébresztett volna mindenkit, leültem és úgy tettem, mintha aludnék.
Valószínűleg elbóbiskolhattam, mert Hayley után másodikként ébredtem fel. Előttem egy kakaós csiga állt, mellette pedig egy 100%-os narancslé. Gyorsan megettem a reggelit és az előrelátóságból berakott váltóruhával a kezemben mentem előre a wc-hez.
Amikor egy idős néni kiment, kezemben a ruhámmal és a piperetáskámmal, bementem.
Felvettem a világos, koptatott, tépetett farmert, a fehér toppomat, egy bő, lenge anyagú, bézs színű pulóvert és egy színben hozzáillő, vékony talpú sarut. Csak megmostam az arcomat, majd miután szárazra törölgettem, a kedvenc, vaníliás arckrémemmel is bekentem. Egy kis szempillaspirál és banános ízű, a számnál kicsivel sötétebb árnyalatú, rózsaszínes ajakbalzsam sem maradhatott el.
A hajamat kifésültem és egy laza kontyba sűrítettem a fejem tetején. Az aranykeretes Ray Ben-emmel koronáztam meg a szettemet, ami még hasznos is volt, mert felfogta az arcomba lógó tincseket és takarást nyújt majd, ha leszállunk a gépről Washingtonban.
Szépen lassan visszasétáltam a lekerített részünkbe, de mivel kaptam utálkozó pillantásokat is, inkább a feketére lakkozott lábkörmeimet vizslattam és az ékkövekkel kirakott sarumat, majd amikor végre megpillantottam a menedzsert, aki mosolyogva biccentett, megnyugodtam. Nem értem, miért jó az embereknek, ha utálkozhatnak.
- Cica! - hangzott fel mellettem egy álmosan csengő, rekedtes hang. Harold olyan aranyosan tudja mondani a beceneveimet, de messze ez a kedvencem, hiszen a "c" betűk helyet "sz"-eket ejt. Egyébként rettegtem is a viszontlátástól, hiszen nem tudhattam, hogy Harry emlékszik-e az este feltett kérdésére és a válaszomra.
- Szia! - ültem le mellé mosolyogva.
- Este elmentél. - biggyesztette le az ajkait, majd kajánul elmosolyodott és édes csókot adott a számra.
- Ne haragudj, kényelmetlen volt. - vontam vállat mosolyogva. - Mondd csak, a fiúknak elmondtad már? - mutattam az összekulcsolt kezünkre.
- Igen. - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. - Megyek, átöltözök.
- Rendben. - bólintottam, majd egy időben azzal, hogy Harry elvonult a mozsdóba, Én visszamentem a mi részünkbe.
- Együtt vagytok? - támadott le Fia azonnal.
- Aha! - mosolyogtam fülig pirulva.
- De hát ez szuper! - vettek körül mind a heten, köztük Eleanor-val és egy nagy, csoportos ölelést hoztunk létre a szűk helyen, a széksorok közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése